A cukor vesszőfutása

Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) jelentése szerint az elhízottak aránya Európán belül hazánkban a legmagasabb, globálisan pedig az USA, Mexikó és Új-Zéland után a negyedik helyen áll az országunk. A világszervezet adatai szerint a felnőtt magyar lakosság immár 30 százaléka elhízott, a túlsúlyosak aránya pedig – az elhízottakkal együtt – ennek duplája.

Az elhízás folyamatosan növekvő népegészségügyi kihívást jelent világszerte, amely minden korcsoportot érint – hívja fel a figyelmet a Nemzetközi Édesítőszer Szövetség (ISA) is. Kialakulásának leggyakoribb okai között szerepel a mozgásszegény életmód és a túlzott kalóriabevitel kombinációja.

Ennek fényében már érthető, hogy az egészséges táplálkozás, vagy éppen a különböző hétvégi amatőr sportrendezvények miért kapnak nemcsak nyilvánosságot és támogatást, hanem egyre nagyobb érdeklődés is övezi a megrendezésüket. Kampányból és persze szponzorból nincs hiány, a probléma inkább az, hogy az eszközök nem érik el a céljukat, akár az iskolai menzákon adható ételek teljes cseréjére, akár a cukor „vesszőfutására” gondolunk. Az előbbi óriási fiaskó, a másik pedig egyre hiteltelenebb, az éppen száműzni kívánt élelmiszerekről mondottakat, hallottakat az újabb és újabb tudományos eredmények mindig megcáfolják, így az egészséges életmód hívei egyre inkább szélmalomharcot folytatnak. Tulajdonképpen nem értek célba a hatalmas reklámbüdzsék: mi, magyarok, esszük, amit ettek eleink, bármi legyen a következménye. Új időknek új dalaira lenne szükség.

A problémát azonban az jelenti, hogy egyelőre nem lehet tudni, mi az, amit az átlag magyar fogyasztó hajlandó egészséges táplálkozás címén megvenni. Vagy megfordítva a kérdést, lehet-e, avagy szabad-e az egészségtelennek tartott, de népszerű és nem is túl drága portékákat száműzni a polcokról? Azt is érdemes lenne feszegetni, vajon a piaci szereplők feladata lehet a véleményformálás és berögzött szokások megváltoztatása, vagy ez mindenképpen közegészségügyi probléma?

Sajnos egyelőre még az egyszerűbb válaszok sem körvonalazódnak. Ha viszont ezek a trendek változatlanul maradnak, a központi intézkedések akár kellemetlen fordulatot is vehetnek, és a kapós, ám káros élelmiszerek árát – mindenféle új adóval – akár közjó érdekében drasztikusan megnövelhetik. //