Magazin: Kényszerek és igények

Új taggal bővült az ipartestület elnöksége. Kis Zoltán ezer szállal kötődik a szakmához: ír, tanít, továbbképzéssel és üzleti tanácsadással foglalkozik, médiában szerepel, és mostantól már érdekképviseleti feladatokat is ellát.

– Hogyan került az MVI elnökségébe?

Kis Zoltán
elnökségi tag
MVI

– Igyekszem aktívan közreműködni a vendéglátóipar és még inkább a szakmai oktatás színvonalának emelésében, ezért majd minden hazai szakmai szervezethez jó kapcsolat fűz. Kovács László elnök úrral egyre többet beszélgetve kiderült, hogy az iparágat érintő legfontosabb kérdésekben hasonló nézeteket vallunk. Az MVI számára fontos, hogy az idősebb tapasztalt kollégák mellett a fiatalabb generációknak is helyet biztosítsanak az ipartestületen belül. Külön megtiszteltetés, hogy a tisztséget Berkes Gyula mellett tölthetem be, aki 26 évvel ezelőtt tanulóból vendéglátóst faragott belőlem!

– Mi a véleménye a szakmai érdekképviseletek megítéléséről?

– Az MVI egyike azoknak a szervezeteknek, ahol hatékony érdemi munka folyik, és amely kézzelfogható eredményeket képes felmutatni. Az Ipartestület elkötelezett a vendéglátást érintő kérdések terén, és az ezzel kapcsolatos munkát komolyan kezeli, ezért a szervezet tagjai is elsősorban a kollégák szakmai ajánlása révén kerülhetnek az MVI látókörébe, majd később esetleg annak tagjai közé.

– Hogyan alakul szerinted a szakma kapcsolata a hatóságokkal?

– Míg régebben szinte mindegy volt, hogy egy-egy vendéglátóüzlet mennyire teszi jól a dolgát, mindenképpen büntetésre számíthatott, mostanra a helyzet szemmel láthatóan megváltozott. A hatóságok rendszerint támogatóan viszonyulnak az üzletekhez; büntetés helyett inkább a felzárkóztatást igyekeznek segíteni, és nagy figyelmet szentelnek a megfelelő tájékoztatásra. Mivel a jogszabályok betartását hivatottak ellenőrizni, illetve szankcionálni, rendkívül fontos volna, hogy betartható és életszerű szabályozások szülessenek a vendéglátást érintő kérdések kapcsán. Ez pedig úgy valósulhatna meg a legjobban, ha az illetékesek a jogszabályok megalkotása előtt kérnék ki a releváns szakmai szervezetek véleményét, és nem utána, ahogyan az a legtöbb esetben zajlik.

– Milyennek látod a vendéglátásban az elmúlt években végbement változásokat?

– Az utóbbi évek során a piac rákényszerítette a vendéglátósokat arra, hogy sokkal tudatosabbak legyenek az erőforrásaik megteremtésében és felhasználásában egyaránt. Korábban a megfelelő mennyiségű tőke elég volt a vendéglátóhely sikeres üzemeltetetéséhez, mára ez a tendencia eltűnőben van; még a legjobb vendéglátósoknak is rendkívül fegyelmezetten és szisztematikusan kell terveznie, fejlesztenie. Ez az újfajta hozzáállás egyelőre sok tulajdonos számára csak kényszer, de remélem, hogy a későbbiekben általános igénnyé, egyfajta mentalitássá válik!

A gasztroforradalom tapasztalatai kezdenek letisztulni, és eljött az ideje, hogy leszűrjük a tanulságokat, most már higgadtan is. Talán elérkezett az idő, amikor a fine-dining szakács és az iskolai menza séfje egyaránt tisztelettel tekint a másik munkájára, és ily módon egymás segítésére is alkalmassá válnak.

– Melyek a szakma legégetőbb gondjai?

– A megfelelő munkaerő megtalálása és megtartása jelenti jelenleg a legnagyobb kihívást a legtöbb vendéglátós számára. Helyi szinten a tisztességes fizetés és juttatási csomagok, a képzések és karrierút támogatása, az egyéni igények figyelembevétele – csak néhány példa a dolgozók megtartásának elérésére, de be kell vallani, sokszor még ezek megteremtése sem feltétlenül elég a kollégák hosszú távú elköteleződéséhez.

A gazdaság szintjén a szakmunka tudatos promótálása, a diákok színvonalas vendéglátóipari oktatásának megteremtése, valamint a karriert és tisztes megélhetést biztosító későbbi foglalkoztatás óriási fontossággal bír.

Én azért próbálok tenni, hogy a hazai vendéglátóipari oktatás is mielőbb felzárkózhasson a nemzetközi élmezőnyhöz. Igyekszem segíteni abban, hogy a bevált nemzetközi oktatási struktúrák és azok tartalma megjelenjen a hazai szakképzésben – napjaink világtrendjeinek megfelelően, de hagyományos nemzeti gasztronómiai értékeinket nem szem elől tévesztve itthon is megvalósulhasson egy hatékony vendéglátóipari oktatási modell. Egy olyan logikus képzési rendszer, amelynek működéséből mind a diákok, mind az állam, az iskolák és a gazdálkodók profitálhatnak, és ami által hosszú távon biztosíthatjuk a hazai vendégközönség elégedettségét! //