Na, de ki fizeti a révészt?

Vendégszerző:
Hovánszky László
elnök
Lánchíd Klub

Az évi 800 Mrd-os csomag két nagy befizetője a bank- és energiaszektor, egyenként 300 Mrd forinttal.

A másik hat ágazat: kiskereskedelem 60 Mrd, biztosítás 50 Mrd, telekommunikáció 40 Mrd, légitársaságok 30 Mrd, gyógyszerforgalmazók 20 Mrd. Ez az összeg kiegészül, várhatóan 100 Mrd forinttal, a népegészségügyi, a dohány- és alkoholtermékek jövedéki, illetve a cégautók adóemeléséből, valamint az újra bevezetésre kerülő reklámadóból. A kormány az így befolyó 900 Mrd-os összegből egy 700 Mrd-os rezsivédelmi és egy 200 Mrd-os honvédelmi alapot kíván létrehozni.

Csakhogy a nagyságrendet érzékeljük, ez az összeg a 2022-es évre tervezett társaságiadó-bevétel több mint másfélszerese. A legfőbb kérdés, hogy miképpen reagálnak az érintett cégek az extraadóra.

Bár kormányzati szinten elhangzott, hogy nem életszerű az extraprofitadó továbbhárítása a vevők felé, illetve a kormány célja ennek – egyelőre pontosan nem ismert módon történő – ellenőrzése és megakadályozása, szinte biztosak lehetünk benne, hogy az adó egy része a fogyasztók zsebét fogja terhelni. A Wizz Air például már bejelentette, hogy a 10 euró utasonkénti extraadót beépíti áraiba.

A jelenlegi, hektikus piaci viszonyok mellett – hacsak további termékek vagy szolgáltatások nem kerülnek fix áras kategóriába – inflációra, beszerzési árak emelkedésére, költségnövekedésre való hivatkozással bárki emelhet árat. Azaz tovább nő az inflációs nyomás.

A kiskereskedelemmel kapcsolatos elfogultságomat, gondolom, nem kell magyaráznom. Ha csak kifejezetten a számok talaján maradunk, az úgynevezett extraprofit után egy nagy kérdőjelet kell tennem. A kiskereskedelem 2020. évi adózott eredménye 2-4% között volt. A koronavírus alatti, illetve a jelenlegi két számjegyű infláció miatti forgalomnövekedés nem jár együtt profitnövekedéssel. A kiskereskedelmet ugyanúgy negatívan érinti az energiaárak 3-4-szeres emelkedése, a jelentős bérköltség-növekedés, a logisztika drágulása, a munkaerőhiány és még sorolhatnánk.

Azonban félő, hogy az eddigi dinamikus fogyasztásnövekedés lelassul. Emlékezzünk, hogy a 2008-as válság mennyire az olcsó termékek irányába tolta a keresletet. Ez várható most is. Felértékelődnek a saját márkás, elsőáras cikkek. Persze kérdés, hogy a beszállítók hozzájutnak-e a szükséges alapanyagokhoz, és milyen áron.

Summázva azt is mondhatnánk, hogy egyre inkább eladók piaca kezd kialakulni, és az ártárgyalások szerepe erősen redukálódik. A korábbi tendencia is megtörni látszik, miszerint a fogyasztó egyre tudatosabban vásárolt, és főleg ár-érték arányban gondolkodott. Manapság az érték kezd kikopni, és az ár válik domináns döntéshozóvá. Az iparág szereplői a legnagyobb problémát a bizonytalanságban látják. Ilyen körülmények között szinte lehetetlen akár rövid távra is tervezni.

Felértékelődik a kreativitás, a gyors döntéshozatal, kicsit a ruletthez hasonlíthatnám: piros vagy fekete? Csak nehogy zöld legyen, mert tudjuk: a bank mindig nyer!

Az egyik oldalon teljesen érthető, hogy a kormánynak lépnie kellett, másrészt viszont ha csak gazdasági szempontok alapján hoztak volna döntést és az igazán extra profitot elérő ágazatok is bekerültek volna a különadó körbe, bár fájna, de sokkal jobb lenne a szánk íze! //