Hatvanhét százalékon áll a magyarok boldogságszintje

Március 20-án van a boldogság világnapja, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) hívott életre még 2012 nyarán. A Boldogság Nemzetközi Napja alkalmából a Coca-Cola felkérésére egy hazai közvéleménykutató cég feltérképezte, mennyire és mitől is vagyunk boldogok, és hogyan lehetünk még boldogabbak. A reprezentatív boldogságfelmérésből* többek között az is kiderült, hogy 67%-on áll a magyar lakosság szubjektív boldogságszintje.

A 18 és 50 éves korosztály körében készült friss kutatás eredményei összességében arra engednek következtetni, hogy akik rendelkeznek a megfelelő anyagi létbiztonsággal, azok a boldogság forrását már nem az anyagi javak további növelésében látják, hanem az emberi kapcsolatokban és a minőségi szabadidőben. Akiknek jelenleg nincs meg a szubjektív anyagi biztonságérzetük, elsősorban jövedelemnövekedéstől várják a boldogságot.

A nők boldogabbak hazánkban

A felmérés alapján hazánkban a nők boldogabbnak érzik magukat az ellenkező nem képviselőinél. Míg a férfiak harmada (35%), addig a nők csaknem fele (48%) érzi magát inkább boldognak, mint boldogtalannak.

A „gyengébbik nem” képviselői nagyobb arányban vallják, hogy megtalálják a dolgokban rejlő szépségeket, képesek koncentráltan és elkötelezetten feladatot megoldani, tudnak időt szakítani arra, amire akarnak. Ők azok, akik az életet szépnek tartják, gyakrabban élnek át örömöt, boldogságot, és több pozitív érzést táplálnak mások felé.

A férfiak nagyobb arányban panaszolják, hogy nincsenek vidám emlékeik, illetve hogy céltalan az életük. Érdekes, hogy a férfiak és nők között nincs különbség a tekintetben, hogy mennyire találják vonzónak a külsejüket.

Jövedelem- és földrajzi különbségek a boldogság megítélésében

A magasabb jövedelmű aktív (aktív=jövedelemmel rendelkező) válaszadók szignifikánsan nagyobb arányban értenek egyet a pozitív kijelentésekkel, mint az alacsonyabb jövedelműek. Az inaktívak (inaktív=jövedelemmel nem rendelkező) sokkal borúlátóbban látják a jövőjüket, a külsejüket, a lehetőségeiket, a döntési kompetenciájukat, valamint önbecsülésük is jóval alacsonyabb, mint az aktív társaiké.

Az alacsonyabb iskolai végzettségűeknél nagyobb azok aránya, akik úgy gondolják, hogy nem azt teszik, amit szeretnének. A felmérésből nem derül ki, hogy ennek hátterében a kellő motiváció, esetleg a lehetőségek hiánya vagy egyéb ok áll, de úgy tűnik, sokan úgy érzik, hogy a valóság és a vágyaik között nagy a távolság.

Különbség mutatkozik a fővárosban és a vidéken élők boldogságérzete között is. A budapestiek pozitívabbnak mutatkoznak az események pozitív befolyásolásában, és könnyebben megtalálják a dolgok szórakoztató oldalát mint a kelet- illetve nyugat-magyarországiak. A Kelet-Magyarországon élők kevésbé optimisták a jövőt illetően, míg a Nyugat-Magyarországon lakók legfőbb pozitív jellemzője, hogy azt érzik, több időt tudnak szakítani arra, amire akarnak.

67% – a szubjektív boldogságszintünk

A felmérés során arra is fény derült, hogy a magyar lakosság boldogságszintje átlagosan 67%. A kutatás során a válaszadóknak egy 1-100%-os skálán – ahol 1% jelenti, hogy az illető boldogtalan, 100% pedig hogy nagyon boldog – kellett jeleznie, hogy mennyire érzi magát boldognak.

Megállapítható, hogy az iskolai végzettség szintje meghatározó: a főiskolát, egyetemet végzettek átlagosan 70%-ot, míg az érettségizettek átlagosan 64%-ot adtak meg. Szintén nagy az eltérés az aktív és inaktív válaszadók szubjektív boldogságszintje között: míg előbbiek átlagosan 71%-ot, addig utóbbiak átlagosan 58%-ot vallottak.

A környezetünk boldogsága

A válaszadók többsége pozitívan ítéli meg a kérdést: a megkérdezettek csaknem kétharmada inkább boldognak látja a környezetét, s csupán körülbelül harmaduk ítéli inkább boldogtalannak őket. Az inaktívak közel 40%-a boldogtalannak gondolja a hozzá közel álló személyeket, míg az aktívaknál ez az arány csupán 28%.

A jövedelem szintjének növekedésével nő a környezetüket inkább boldognak észlelők aránya. Elmondható, hogy a boldogság és a környezet szoros kapcsolatban állnak egymással: ugyan az ok-okozati összefüggés iránya nem derül ki a kutatásból, de megállapítható, hogy a saját boldogságérzet és a környezet boldogságának megítélése, annak észlelése kölcsönösséget mutat: önmagunk boldognak észlelése valószínűsíti a környezetünk boldogságának észlelését.

Mitől lennénk boldogabbak?

Az összesített Oxfordi (objektív) boldogságátlag alapján megállapítható, hogy akik alapvetően boldogabbak, azok több szabadidőt, míg akik nem kifejezetten boldogok, több pénzt szeretnének, attól várva a boldogságszintjük emelkedését. A válaszadók körülbelül harmada (36%) úgy gondolja, hogy boldogságát az növelné, ha több pénze lenne, míg csaknem ugyanennyien (32%) a szabadidős lehetőségek bővüléséről vélekednek így. Ez utóbbit a fiatalabbak 38%-a jelölte meg, míg az idősebbek csupán negyede.

A családdal, rokonokkal, ismerősökkel töltött több idő a válaszadók ötödénél okozna érezhető javulást, míg az egészséget csupán 13% jelölte meg. A Budapesten és Nyugat-Magyarországon élők jóval nagyobb arányban jelölték meg az egészséget (20% illetve 18%), mint a kelet-magyarországiak (7%).