Magazin: Elmúlt 8 év!

Elnöki megbízatása második négyéves ciklusának hamarosan végére ér Kovács László. Az MVI irányítóját az elmúlt évek eredményeiről és további terveiről kérdeztük.

_{Kovács László
elnök
MVI}

– Milyennek látja a vendéglátásban az elmúlt években végbement változásokat?

Számos komoly eredménnyel dicsekedhet a szakma, de több a megoldatlan probléma, mint amivel az elmúlt néhány évben sikerült megbirkóznunk. Az érintett szakmai szervezetekben rengeteg elkötelezett szakember próbálkozik a tőle telhető legjobbat tenni, de az igazán hatékony közös fellépésnek még keressük a módját.A különféle szervezetek más-más érdekcsoportokat képviselnek (munkavállalókat, tulajdonosokat, szakácsokat, a vidéket és sorolhatnám) – ez természetes, érdekeik sok ponton megegyeznek – a kísérletek a szakmaközi együttműködés megteremtésére eddig mégis sokszor elhaltak. A vendéglátás komplex problémáit szerintem akkor lehet eredményesen kezelni, ha összefogás van, az érdekvédelmet irányító vezetők munkájuk során nemcsak a szakma egy-egy szűkebb szegmensének adnának prioritást.

Arra büszkék vagyunk, hogy a Magyar Vendéglátók Ipartestületének nagy szerepe volt néhány, az elmúlt években végbement pozitív változásban – volt, ahol komoly problémákat sikerült megoldanunk, máshol az első lépeseket tettük meg azok rendezése felé.

– Mi a véleménye a szakmai érdekképviseletek megítéléséről, a szervezetek tagtoborzási lehetőségeiről?

– A nem központi utasításra létrejött/működő, spontán szerveződő szervezeteknek fel kellett építeniük struktúrájukat, új, hathatósabb üzeneteket kellett megfogalmazniuk. A változások értintették a mi taglétszámunkat is: kevesebben vagyunk, mint kéne. Ördögi kör: komolyabb marketingeszközökkel talán javítani lehetett volna tagtoborzó rendszerünkön, ám minthogy működésünk fő anyagi forrása a tagdíj, erre kevés lehetőségünk volt. Hozzáteszem: időnk sem sok, minthogy munkánkat társadalmi munkában végezzük.

Az MVI a vendéglátóhely-tulajdonosokat képviseli; hogy szükség van érdekvédelmükre, azt egyértelműen bizonyítja, hogy az elmúlt években rengeteg kolléga – nem csak tagjaink – fordult hozzánk problémájával.

– Hogyan alakult a szakma kapcsolata a hatóságokkal?

– Meggyőződésem, hogy mindkét félnek érdeke egy vállalkozóbarátabb környezet kialakítása. A jelenlegi elvárások szerint az étteremtulajdonosnak számos területhez kell(ene) olyan szinten értenie, mint amennyire az azt ellenőrző hatóságok egy-egy specialistája.

Szerencsére a folyamatos egyeztetéseknek köszönhetően az elmúlt időszakban egyre több hatósággal sikerült korrekt, a realitásokra épülő kapcsolatot kialakítanunk. Mind többször kérik ki véleményünket, és az együttműködés eredményeként betartható szabályok születnek.

– Mit jelent ez konkrétan?

– Az első, munkáját európai attitűddel végző ilyen szervezet a NÉBIH volt, amelynek szakemberei nem sajnálták az időt és az energiát arra, hogy egy, a szakma különféle képviselővel folytatott megbeszéléssorozatban felmérjék, hogyan lehet az éttermek számára is elfogadható higiéniai ellenőrzési rendszert kialakítani. Ehhez folyamatosan megújuló, „vendéglátós-kompatibilis”, azaz jól érthető, ingyenesen elérhető segédanyagot készítettek. Példaként is említjük őket mindenhol a hatóságokkal folytatott megbeszéléseink során!

Üdítően változott a kapcsolatunk a NAV-val, amely ugyancsak nagyon korrekten kezeli felvetéseinket és együttműködési igényünket. Folyamatos a – mára kétoldalúvá vált – kapcsolat az Artisjussal is, ám ott jelenleg még rengeteg a nyitott kérdés.

Azt viszont sajnos nem mondhatom, hogy az éttermekben megjelenő ellenőrök mindig azokat az elveket vallják, mint a velünk tárgyaló főnökeik.

– És az áfacsökkentés kérdése?

– Küzdünk azért, amit észszerűnek tartunk. Az áfatörvény sokkal kezelhetőbb lenne, ha a csökkentés minden ételre és alkoholmentes italra vonatkozna. A jogszabályokban tapasztalható nem pontos megfogalmazások sokszor nehezen értelmezhetőek. Abból még komoly problémák származhatnak a közétkeztetésben, hogy ott nem csökken az áfa, tehát ott vélhetően nem fog növekedni a szakácsok fizetése, és kiürül a szakmának e szegmense.

– Állandó probléma a szakképzés helyzete!

– Igen, az, és mára átláthatatlanná is vált a folyamatos változások miatt. Talán ezen a területen ütköznek leginkább a különféle szervezetek és a vendéglátó vállalkozások érdekei, a szakma jószerével csak abban ért egyet, hogy a helyzet tragikus. Amit az MVI tehet: részt veszünk minden szakmaközi egyeztetésen – több módosítás elfogadtatásával pozitív szerepünk volt a gyakorlati oktatáshoz kapcsolódó, mestervizsgával foglalkozó törvény végleges formájának kialakításában.

Hiszek abban, hogy ez a szakma csak a gyakorlatban sajátítható el, de azt tudni kell, hogy a duális képzés szabályai a vendéglátás közegében másképp érvényesülnek, mint más szakmákban. Így most a diákok sok étteremben, már, ahol egyáltalán vannak – főleg, ahol sok fiatal dolgozik egyszerre – a munkaerőhiány miatt gyakorlatilag rabszolgamunkát végeznek tanulás helyett.

– Kiépítették a szakmai elismerések hiteles rendszerének alapjait!

– Amikor az általunk alapított Gundel-díj ötletszinten megjelent, érzékeltünk szkeptikus, sőt, ellendrukker megnyilvánulásokat is, ám mára az igazi presztízs-elismeréssé, a szakma legjelentősebb kitüntetésévé vált – a legjelentősebb szakmai szervezetek képviselőinek grémiuma szavazza meg a díjazottakat.

Az Év Vendéglőse díjat az ipartestület adja; évente egyszer szavazzuk meg arra érdemes kollégáknak – jelentőségét csak növelik a díjátadás ünnepélyes körülményei az éves Turisztikai Díjátadó Gálán.

– Nyolc kemény év után vállalna-e még egy újabb négyéves ciklust?

– Sokat gondolkozom ezen, de még nem döntöttem el. Az elmúlt években ez a munka rengeteget olyan időt vett el tőlem, amit a családomra és a cégeimre fordíthattam volna.

Ha befejezem, olyannak szeretném átadni a stafétabotot, akiben megvan az ehhez a munkához szükséges lelkesedés és az empátia képessége mások boldogulását illetően. Persze az elkötelezettség és az áldozatvállalás mellett nem kevés szervező- és kommunikációs készségre is szükség van.

Talán itt az ideje, hogy jöjjenek a fiatalok?

Ipacs Tamás