A király asztala

A cikk a Trade magazin 2023/6-7. lapszámában olvasható.

Károly régóta a biogazdálkodás híve

A szószék adott, Károly megpróbálhatja megváltoztatni az angolok napi étkezési szokásait, kérdés, hogyan fogadják mindezt alattvalói, akik igényeit az élelmiszeripar ismeri a legjobban: a brit szupermarketek talán még most is tele vannak a koronázási muffinokkal és édességekkel, a királyi garnélarákkoktél ízére formált koronázási chipsekkel, erős koronázási sörökkel.

A koronázási menü a fáma szerint egyszerű és szezonális volt, középpontjában Károly kedvencével, a brit báránnyal. Az asztalra került Stilton és cornwalli brie sajt, highgrove-i méz, zellersó.

Komoly „szakmai” vitákat is kiváltott a koronázási quiche, a királyi pár által kiválasztott hivatalos étel, amelyet Mark Flanagan séf fejlesztett ki a Buckingham-palota konyhájában. (Legutóbb 1953-ban koronáztak meg egy uralkodót, akkor a hivatalos étel a koronázási csirke volt). Feltűnőbb volt viszont a francia eredetű étel körül kialakult politikai marakodás: a Reform Párt „idegen trágyának” nevezte az ételt, és azt mondta, hogy a pite hazafiasabb választás lett volna. A szocialisták azt kérdezték, a quiche elérhető lesz-e az élelmiszerbankokban.

Károly és Camilla királynő étkezése leginkább gyümölcs- és zöldségalapú, lehetőleg bio, és saját kertjükből származik. Szeretik a halat és a salátákat. A mindentudó média szerint reggelire hatféle mézből és egy különleges müzlikeverékből álló választék várja őket asztalukon, az étkezés végén pedig egy tányér helyi sajt.

Progresszív attitűddel

Hogy karbonlábnyomát csökkentse, a király a hét két napján vegetáriánus, egy másik napon pedig lemond a tejtermékekről. Nagy-Britannia első zöld gondolkozású uralkodójának alattvalóinak többsége viszont a vasárnapi sültek, a sült krumpli és a tikka masala csirke kedvelője.

Az egészségpárti optimisták szerint igenis nagy befolyása van a „népre” annak, ahogyan egy nemzet vezetői (és családjaik) étkeznek. Példaként felhozzák Jacqueline Kennedyt, aki egy fiatal New York-i francia séfet ültetett a Fehér Ház konyhájába, mi­után a világ leggazdagabb országába szélesebb folyosó nyílt a francia gasztronómia előtt. Obamáék zöldségeskertet telepítettek, és azt a helyi élelmiszerek és az egészségesebb iskolai ebédek népszerűsítésére használták. Trump gyorséttermi büfét szolgált fel egy futballcsapatnak, hogy aláhúzza a demokratákkal a kormány leállása miatt folytatott harcát, és hogy populista imázsát „nagyszerű amerikai ételekkel” fényezze.

Amikor egy nemzet étkezési kultúrájában tartós változást kell elérni, a királynak van egy olyan előnye, ami az amerikai elnököknek nincs, mert a közszereplők jönnek-mennek, de a korona nem – ezt Jamie Oliver mondta, akinek számos közös „projektje” volt Károllyal.

Károly már akkor is a biogazdálkodás – korai – híve volt, amikor ez még elég újszerű volt ahhoz, hogy mind a sajtó, mind saját családtagjai is kigúnyolták miatta. Amit persze még fokozott, hogy a növényekkel való beszélgetés mellett érvelt, arról pedig, hogy a zeneszó nyugodtabbá teszi a fejést tehenei számára, arról az átlagmagyarnak – legalábbis egy bizonyos kor felett – a Mézga család kalandjai jutnak eszébe.

Ezzel együtt a brit kistermelők Károlyra állítólag hősként tekintenek, és az éghajlatváltozással és a regeneratív gazdálkodással kapcsolatos nézetei rendkívül népszerűvé tették őt a progresszív mezőgazdaság képviselői körében. A király a Londontól nyugatra fekvő Gloucestershire-ben 1100 hektárnyi területet alakított át biofarmmá, amely később az általa 1990-ben alapított Duchy Originals nevű céget is ellátta különféle termékekkel. A nyereséget jótékonysági célokra fordítják; az üzletet most valószínűleg Vilmos herceg veszi majd át.

Nehéz királynak lenni, hogy Károly továbbra is a haladó élelmiszer- és agrárpolitika hangos szószólója maradhat-e, az kérdéses. Édesanyja a szigorú politikai semlegesség híve volt, Károlynak nyilván vissza kell fognia hírhedt szókimondását. //