Több, mint pékség

Sok ágazati szereplő szolgálhat jó példával, hogyan tud a nehéz helyzetekben, kiszámíthatatlanabb gazdasági környezetben is fejlődni. Közéjük tartozik Gyenge Katalin is, a balatonkenesei Katica Pékség tulajdonosa, aki vallja: nem elég kenyeret, finompékárut kínálni egy pékségben.

A Katicában a megvilágítás, a falak színe, a pultok kialakítása – minden a vásárlói élmény és a fogyasztói magatartás pszichológiájának lett alárendelve. Egy térben van a klasszikus péküzlet, a cukrászpult, a kávézó és teaház pultja és a közel negyven fő befogadására alkalmas vendégtér, az épület előtt közel száz négyzetméteres terasz.

Katica Pékség, Balatonkenese

A pékség napi szinten 21-féle kenyeret és több mint 60-féle péksüteményt kínál, a pultban 38-féle cukrászsütemény fordul meg egy hét alatt. Az értékesítés nem koncentrálódik – az üdülőhelyeken az átlagnál is meghatározóbb – reggeli és a délutáni csúcsra. A vendégek egész nap érkeznek, gyakran csoportosan, amiben nagy szerepe van a kerékpáros turizmus növekvő népszerűségének is.

Reggelizni a Katicában 12 óráig van lehetőség: tojásételek, melegszendvicsek, bundáskenyér-variációk és különféle feltétekkel, krémekkel választható pirítósok szerepelnek az étlapon. Hagyományos búbos kemencében – az enteriőr egyik meghatározó eleme ez – a Magyar Kézműves Remeknek nyilvánított hamuban sült kenyér.

A pékség a „helyi termék” trendet is magáénak érzi: helyi és környékbeli kisüzemektől, kistermelőktől, borászatoktól származó termékeket is kínálnak: elsősorban lekvárokat, befőtteket, mézet, chilikészítményeket.

Az időjárástól függően fagylaltot is kínálnak – az elgondolás egyszerű: ha jó az idő, főznek fagyit, és a teraszon álló nagy pultból kínálják azt.

A 10 éve itthon a legelsők között klasszikus kovásszal sütni kezdő Szabadfi Szabolcs, azaz Szabi a Pék a szuperprémium kategória igénye mentén fejlesztette vállalkozását. Ő és kollégái – a cég közel száz embert foglalkoztat – kézzel dagasztanak, és kizárólag a legjobb alapanyagokat használják. Szabi, a Pék felismerte, hogy a magas minőségű péktermékekre tudatos marketingtámogatás nélkül is óriási a kereslet.

Panificio il Basilico, Szentendre

Egy pincében gyúrva miniszendvicseit kezdte a munkát, ezeket a belváros egyik ismert „kézműves piacának” asztalain árulta hétvégenként – egyre többet, ami egyenesen vezetett egy kis pékség megnyitásához.

Az eleinte csak szájhagyomány útján terjedő hírének hatására megkereste például a Costa kávézólánc, ahol nevének kihangsúlyozásával árulták péksüteményeit.

Ismertsége meredeken nőtt, a nagy üzleti sikert azonban a COVID-időszakban hozott jó döntései hozták meg neki. Három új üzletet nyitott, kettőben pizzériával és pékséggel, és reagálva az egészségügyi intézkedésekre, valamint az emberek félelmeire kitelepült üzletei elé a lehető legnagyobb területre; a téli mínuszok idején is árulva a termékeket.

A közelmúltban 1000 m2-es háttér-termelőműhelyt épített, két autója járja az országot, egyikből pékárut, másikból pizzát értékesít. Szentendrén óriási sikerű workshopokat tart, és bemutatókat szervez, főleg gyerekeknek – ő úgy mondja: valamit vissza is kell adnia a társadalomnak!

Szabi, a Pék szerint a hagyományos franchise-rendszer itthon nem működik, legalábbis ebben a szegmensben nem; saját elgondolásai alapján, saját tapasztalataira építve tudja elképzelni a névátadást. Példaként hozza fel debreceni Panificio il Basilico üzletét, ahol ő volt a befektető, leendő partnere korábban nála szerzett gyakorlatot, és a beruházások megtérüléséig továbbra is alkalmazottként dolgozik ott, utána kap jelentős részesedést a tulajdonból. (Szabiról következő számunkban részletesen is olvashat.) //