„Számítok a csodára!”

Kovács László
elnök
MVI

2022 első három hónapja még nehézkes indulást hozott a vendéglátásban, mert a pandémia még erősen jelen volt az emberek gondolkozásában, ám félelmük lassan feloldódott: tudatosult bennük a vakcinák adta védettség, győzött az igény a közös szórakozásra. A hatóságok jól kezelték a járványt, amelynek 4. és 5. hullámára már nem vezettek be tiltásokat.

A szakma anyagilag és morálisan nem heverte még ki a krízist, de már alig foglalkoztunk vele, a növekvő forgalom lefoglalt minket. A nyárelő jó volt, és a nyár is elfogadható, hiszen az embereknek még sok elkölthető pénzük volt, viszont a 2020-as év üdülőhelyi – főleg a balatoni – árai ijesztően hatottak rájuk, és később sokan a külföldi pihenést választották. A kereslet így csökkent, de ezt ellensúlyozta a bezárások okozta kínálatszűkülés.

Elmúlt a negatív szenzáció, a médiában is kialakult valamiféle közöny a szakma helyzete iránt. Ha nem jött volna az inflációs válság, ma elkönyvelhetnénk: jó helyzetben van a vendéglátás!

Év végéig alig lehetett érezni a recesszió jeleit. Ősszel sok volt a vendég és a rendezvény, utóbbiak esetében sokatmondó változás volt azonban, hogy a megrendelők óvatossága miatt a megrendeléseket mindig az utolsó pillanatokban, sokszor már a felkészülés megkezdése után szentesítették.

A COVID valahogy rezisztenssé tett minket a rossz hírekre. Pedig vannak ijesztő jelek! Az energiaszektor árazása például egyenesen kaotikusnak tűnik. Volt olyan kolléga, akivel 2022-ben akarták kifizettetni a 2023. januári számlát – a tavalyi hússzorosát. A szolgáltatók félnek a vállalkozások fizetésképtelenségétől, ezért vissza is élnek helyzetükkel.

Az infláció is egészen másként érinti a vendéglátóst, mint a magánembert: azok az élelmiszerek, amelyeket nap mint nap be kell szerezni, nem 30%-kal drágultak, hanem 100-150-nel. Csakhogy az indokolt mértékben nem emelhetünk árat, mert azt meg a vendég nem fizetné meg – így hát marad a dinamikus árazás.

Nyár elején tetőzött a munkaerőválság, aminek a szervizt érintő része idővel konszolidálódott, a szakácshelyzet azonban máig nehezen kezelhető.

Ezzel együtt a bezárások egye rosszabb szájízt hagynak a kollégákban. 2022. június 30-ig a vendéglátóhelyek száma 3600-zal – 48 ezer üzlet alá – csökkent a 2 évvel korábbi állapothoz képest. Ez a szám azóta is csökken, ám egyelőre messze van a sokak által jósolt 30–50%-os aránytól.

Év elején új bezárási hullámról tudósított a média. A lantot letevő kollégák legtöbbjét az motiválja, hogy nem lehet előre tervezni; belefáradtak abba, hogy további munkát és pénzt öljenek egy bizonytalannak tűnő vállalkozásba. Ez valahol generációs probléma is lehet: az energikusabb, mozgékonyabb fiatalabb generációk több erőt éreznek magukban a folytatásra, és fogékonyabbak is a változásokra. Márpedig most az alkalmazkodás, a szempontváltás képessége, a gyors cselekvés a túlélés alapja.

A politikusok és a közgazdászok jóslatai ellenére én derűlátó vagyok, optimistább, mint az előző év utolsó hónapjaiban. Azt tapasztaltam, hogy már év vége előtt megindult a szakma mentális újraépülése, kezd visszatérni az önbizalmunk.

Úgy tűnik, mostanra kezd elmúlni az energiaár-félelem (bár a tényleges, tervezéshez is használható árakkal inkább csak márciusban kerülünk szembe), jók a külpiaci hírek és előrejelzések, a forgalom is jó volt; a decemberben képződött nyereség adott némi bátorságot a következő időszakra. Aki a bezárás mellett dönt, azok közül is sokan csak rövid időre, a szezon beindultáig tervezik a szünetet.

Szerencsés a szakma abból a szempontból, hogy az emberek ragaszkodnak a vendéglátás nyújtotta élményekhez – persze a mindenkori lehetőségeikhez mérten, ami azt jelenti, hogy a jövőnk az ő fizetőképességükön múlik.

Mához egy évre akkor lennék elégedett, ha 2023 olyan lenne, mint az előző év, és végre úgy dolgozhatnánk, mint régen. Nem minden a mi munkánktól függ majd, hanem olyasmiktől, mint a háború kimenetele, az Európát hozzánk fűző viszony vagy éppen a forint helyzete. Ezért hát az energia és a jó ötletek mellé sok szerencsét is kívánok a szakmának! //