Sötét háttér előtt
A magyar Nemzeti Gasztronómiai szövetség jobb helyzetben van, mint a legtöbb szakmai szervezet: nagyon sok taggal rendelkezünk – vállalkozásokkal és munkavállalókkal egyaránt –, így az ország egész területéről gyakorlatilag első kézből tudjuk gyűjteni a legfontosabb információkat, és hiteles adatokkal, elemzésekkel tudjuk ellátni a szakmát közvetlenül vagy közvetve érintő döntések felelőseit.
Már március eleje óta összegezzük az adatokat, elsősorban a forgalom alakulásáról, a turisták költéseiről, szállodákban és éttermekben egyaránt. Próbáljuk felmérni a kollégák hangulatát, és persze azt is, vannak-e tartalékaik, ha igen, milyen jellegűek. Figyeltük, milyen ideiglenes megoldásokat alkalmaz a vendéglátás a túlélésért folytatott harcban; úgy látom, hogy a sokáig ideális megoldásként kezelt ételkiszállítás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nehézkesen működött, sok helyen becsődölt.
A vidék már januárban jobban hozta a terveket, mint Budapest, de az olló csak a bezárások megszüntetése után, nyáron nyílt ennyire szélesre. Ebben az időszakban a központi kommunikációban elsősorban a vidék lett a belföldi turizmus céljaként promótálva.
Tisztában vagyunk azzal, hogy a szakma rendkívül nehéz helyzetben van: a rendelkezésünkre álló információk alapján úgy számolunk, hogy 10 étterem közül reálisan 7-nek van esélye a talpon maradásra – hasonló az arány az érintett munkavállalóknál is –, de a fejleményektől függően akár a vendéglátóhelyek fele is elhullhat. A célunk az, hogy mindenkinek, aki akár direkt, akár indirekt módon érintett a szakmánkban, erőnkhöz mérten segítséget nyújtsunk.
Az MNGSZ elnöksége a válság kirobbanása óta 2-3 hetente tart online vezetőségi üléseket. Minden lehetséges csatornán, például hírlevelekben próbálunk a tagságnak jó gyakorlatokat, jól használható tapasztalatokat közvetíteni. Munkahelyvédelmi kérdésekkel, valamint pályázatok felkutatásával, illetve az azok megírásában való segítségnyújtással is foglalkozunk. A felettes szervek felé javaslatokat teszünk, hatósági állásfoglalásokat kérünk.
Amit mindenkinek jó szívvel javaslok: használjuk a hazait, tartsuk ezzel is talpon a gazdaságot, és vigyázzunk egymásra, nem csak egészségügyi értelemben. //
![Kovács László MVI](https://trademagazin.cdn.webgarden.io/wp-content/uploads/2020/06/Kov%C3%A1cs-L%C3%A1szl%C3%B3-2_opt_c.jpg)
Kovács László
elnök
MVI
Egyre nehezebb helyzetbe kerül a hazai vendéglátás – mára bebizonyosodott, hogy a túlélésért folytatott küzdelemben az alternatív megoldások nem vagy alig működnek, a vásárlóerő pedig fogyóban van. A kiszállítás nem oldja meg a szakma problémáit, különösen, hogy a szolgáltatás áfatartalma többszöröse a helyben fogyasztásénak, és saját személyzettel végezve is csak kis hányadát fedezi a veszteségeknek. A hatalmas túlkínálat iszonyú árharcot hozott. A tanulság az, hogy egy működési modellt nem lehet egyik pillanatról a másikra megváltoztatni.
Viszonylag jobb helyzetben azok az éttermek vannak – Budapesten a külvárosiak –, amelyek vendégkörén nem változtatott a járvány. De rájuk is szinte szabályként vonatkozik: ma a lehető legminimálisabb költséggel a lehető leghatékonyabban kell reagálni a lehetőségekre, amelyeket a környezet kínál. Már csak azért is, mert a második hullám már fokozottabb önkorlátozásra készteti az embereket. És ha a vendég úgy dönt, hogy nem költ pénzt étteremben, annak leginkább a vendéglátós számára van anyagi vonzata…
Az MVI mindent megtesz, hogy a szakma problémáit és az azok megoldására vonatkozó javaslatait tudatosítsa a döntéshozókkal. Még mindig bízunk abban, hogy a kormány a vendéglátást, a vendéglátósokat segítő intézkedéseket hoz – ezt kéri tőlük minden más szakmai szervezet is –, ám egyelőre ennek nem látjuk nyomát. Jó lenne, ha a mostani válság idejére legalább a járulékkedvezményeknek a vírus első hullámában kialakított rendszerét visszaállítanák, és az állam újra átvállalná az érintettek bérköltségének egy részét ebben az időszakban.
Csak sötétben tapogatódzunk a vírus jövőbeni szerepét illetően, ami pedig meghatározó hatással van az emberek társas kapcsolataira, így az étterem-látogatási készségükre is. Ugyanígy kérdés a rendezvényszervezés jövője is, noha a személyes kapcsolat az üzleti életnek is elválaszthatatlan eleme. Félek attól, hogy fél év alatt – másképp a fővárosban és másképp vidéken – számottevően csökken az éttermek száma. //
Kapcsolódó cikkeink
VIMOSZ: optimizmus a turisztikai szektorban
Kitartó optimizmus jellemzi a magyarországi turisztikai szektort, az ágazat szereplői…
Tovább olvasom >Balatoni Turizmus Szövetség: Pokol van a Balaton partján
A Balatoni Turizmus Szövetség (BTSZ) közleményben hívta fel a figyelmet…
Tovább olvasom >Mi a drágább? A horvát tengerpart vagy a Balaton?
A magyarok körében Horvátország évek óta az egyik legkedveltebb nyári…
Tovább olvasom >További cikkeink
Fenntartható vendéglátás Magyarországon: a 2024-es év úttörői
Magyarországon a fenntarthatóság napjaink egyik legfontosabb kihívása, különösen az éttermi…
Tovább olvasom >Trendekbe fagylalva
Ami hosszú időn keresztül csak egy jeges nyalánkság volt, abból a…
Tovább olvasom >