Nemcsak a munkahelyek szorulnak védelemre, a vállalkozók is!

Kovács László
elnök
MVI

Tavasszal egy idő után tudomásul vettük, hogy 3-4 hónapunk kiesik, de a nyári rossz hírek már elbizonytalanodást hoztak. Az egyéni vendéglátás még csak-csak működött, főleg vidéken, de rendezvényeket már nem lehetett rendezni. Az ősz végére kiderült, hogy az is lehet, májusig sem lesz értékelhető forgalom. Sok vendéglátós felmérve a helyzetet rájött, ennyi ideig nem fog tudni állva maradni. Így aztán októberben megindultak a leépítések. A helyzet még a várakozásoknál is rosszabb lett.

A házhozszállításból még annak csökkentett áfájával együtt sem lehet megélni, forgalom nélkül az 50%-os bértámogatások sem jelentenek nagy segítséget, főleg, hogy január végéig a vendéglátósok 90%-a még a novemberi összeget sem kapta kézhez.

A támogatások csak a munkahelyek megtartásáról szóltak, szólnak, nem a cégek megtartásáról. A még a közeljövőt sem ismerő vállalkozónak a bér másik fele mellett adókat, biztosításokat, bérleti díjakat és ha kevesebbet is, de a rezsiköltségeket – vizet, gázt, áramot – is fizetniük kell.

Ha tartalékaikból marad is valami az újranyitásra, akkor is bizonytalan a helyzetük, mert képtelenség meghatározni, mennyiből lehet majd újrakezdeni. Ha a fellendülés rövid ideig tart, mert az embereknek elfogyott a pénze, akkor újra bezárások jöhetnek – és most már nem a vírus miatt. Jelenleg úgy látom, a mostani vendéglátósok talán felének lehet esélye a túlélésre, elsősorban lokációjuktól függően.

2008 után a statisztikák szerint 7 év kellett a vendéglátás talpra állásához: a forgalom 2015-re érte el a válság előtti év szintjét. Most rosszabbnak tűnik a helyzet. Az érdemi kommunikáció a lehetséges jövőnkről még mindig várat magára. Elfogyott a pénz, elfogyott a türelem, és azt sem tudjuk, mi lesz velünk nyáron, mi lesz ősszel. A részleges nyitás feltételeiről közös gondolkodásra lenne szükség, a kormány fokozatos kis engedményekkel meg tudná nyugtatni a szakmát és a vendégeket is egyaránt. Sokat jelentene, ha a támogatások kifizetését felgyorsítanák, de meglehet, már az is kevés lesz a túléléshez. Ugyancsak a szakma megrokkanását akadályozná, ha a válság időszakában a vendéglátás a munkabérek után teljes járulék- és adómentességet élvezne, azaz mentes lenne az szja- és tb-fizetéstől is. //