Műanyag, bioműanyag és papírpoharak – fürdővízzel a gyereket is?

Érdemes-e a fosszilis alapú műanyagokkal egy kalap alá venni a bioműanyag termékeket?

Az a legtöbb ember számára – de a vendéglátósok körében mindenképp – ismert, hogy az egyes egyszer használatos, valamint egyes egyéb műanyagtermékek forgalomba hozatalának korlátozásáról szóló 301/2021. (VI. 1.) Korm. rendelet 2021. július 1-jével számos tilalmat és korlátozást vezetett be az egyszer használatos műanyagtermékekre. (Erről itt írtunk bővebben.) Talán mindenki tapasztalta, vagy legalábbis hallott róla, hogy már nem lehet műanyag szívószálat, evőeszközt és tányért forgalomba hozni, és bár a meglévő készleteket a rendelet értelmében még fel lehet használni, de a legtöbb vendéglátóhely magától váltott papír szívószálra, fa evőeszközre, papír vagy cukornád tányérra, vagy más alternatívára. A műanyag termékek esetében ezzel a rendelkezéssel a közvélemény többnyire egyetért, az azonban már megosztja a környezetvédőket is, hogy mennyire volt jó döntés a hagyományos, fosszilis alapú műanyagokkal egy kalap alá venni a bioműanyag termékeket is. Ide tartoznak a PLA, a Mater-bi vagy az Ecovio alapanyagú termékek, amelyek megújuló növényi erőforrásokból készülnek, biológiailag lebonthatóak, komposztálhatóak, vagyis ökológiai hatásukat tekintve számos előnnyel rendelkeznek a hagyományos műanyagtermékekhez képest.

Az említett kormányrendelet által a hazai jogrendbe átültetett uniós irányelv kiterjedt az egyszer használatos poharakra is. Alighanem mindannyian találkoztunk már hideg italunkat vagy kávénkat műanyag vagy papírpohárból szürcsölgetve a szerencsétlen, fuldokló teknős ábrájával, amit a nem túl bizalomkeltő felirat kísért: „műanyagból készült”, vagy – papírpoharak esetében – „a termék műanyagot tartalmaz”. Itt sem tett a szabályozás különbséget a hagyományos műanyag és a környezetbarátabb alternatívája között.
A teljes elemzést itt olvashatják.