Jól jár a Starbucks az ajándékkártyákkal

A monetáris kérdésekkel foglalkozó amerikai elemző/blogger, J.P. Koning nemrég azt vette végig blogján, hogy mekkora finanszírozási csodát is hajt végre a világ legismertebb kávézólánca, a Starbucks – olvasható a 444.hu-n.

Mint Koning írja, a Starbucks egy ideje már próbálkozik azzal, hogy a rendszeres vásárlók ne készpénzzel vagy bankkártyával fizessenek a kávézókban, hanem a vállalat saját, feltölthető ajándékkártyáival. És ez annyira jól sikerült, hogy a legutóbbi üzleti jelentésük szerint a vásárlóiknak már mintegy 1,6 milliárd dollárnyi összege gyűlt össze ezeken a kártyákon, illetve digitális számlákon a Starbucks saját mobil alkalmazásában. Ez a vállalat kötelezettségállományának mintegy hat százalékát teszi ki.

És Koning elemzése szerint ez egészen elképesztő összeg: a feltöltött ajándékkártyákon tárolt 1,6 milliárd dollár ugyanis a jövőben eladandó kávékra vonatkozik ugyan, de egyben a Starbucks számára nullaszázalékos hitelt is jelent, melyet a fogyasztóik adnak a számukra, és melyből akár a saját hiteleiket is törleszthetik.

Ráadásul míg a kötvénypiacon nem nagyon lehet számítani arra, hogy a hitelező elfeledkezne a Starbucks tartozásairól, az ajándékkártyák piacán már közel sem ez a helyzet: az elérhető információk szerint 2018-ban a Starbucks összes, feltöltött kártyákon tárolt kinnlévőségének 10 százaléka járt le beváltatlanul, azaz 155 millió dollárt nyert a vállalat: ekkora értékben nem váltották be a feledékeny tulajok a kártyáikon lévő egyenleget. Ez pedig már nemcsak ingyen hitelt, hanem egyenesen profitot jelent a Starbucks számára.

És ugyan ha valaki a telefonos alkalmazást használja, akkor bizonyos mennyiségű vásárlás után kap egy ajándék kávét a vállalattól, de Koning elemzése szerint a vállalat még így is jobban jár, mintha mondjuk a bankkártyás vásárlások után kéne megfizetniük a tranzakciós díjakat. Arról nem is beszélve, hogy az alkalmazáson belül vásárló ügyfelekről a Starbucks rengeteg olyan értékes információhoz jut, melyet máskülönben maximum csak drágán vásárolhatnának meg külső cégektől.

Azaz ha mindent összeadunk: a nulla százalékos kamatot, az elveszett kártyák jelentette ‘jutalékot’, a tranzakciós díjak megspórolását és a vásárlói információkat, akkor Koning szerint nyugodtan mondhatjuk, hogy a Starbucks feltöltőkártyás rendszere egy hatalmas értéket képvisel a cég számára.

Az még egy jó kérdés, hogy a Starbucks miért tud ennyire sikeres lenni más kereskedelemmel foglalkozó vállalatokhoz képest, melyeknek szintén van feltölthető ajándékkártyája. A Walmart például hússzor nagyobb vállalat, mint a kávélánc, az összes, kártyákon tárolt egyenlegük mégis csak nagyon kevéssel nagyobb, mint a Starbucksé.

A siker egyik titka egyben a modell korlátját is jelentheti: mivel a Starbucks kártyáival ‘csak’ kávét meg szendvicseket lehet venni, könnyebb elképzelni, hogy egy fogyasztó inkább hajlamos megfeledkezni róla, mint egy olyan kártyán lévő egyenlegről, mellyel nagyobb értékű termékek is vásárolhatóak. Ugyanakkor épp a kisebb tételekre való korlátozottság jelenti e modell növekedésének korlátait is.

Koning szerint egy lehetséges továbblépési mód az lehetne, ha a különféle termékeket kínáló vállalatok összefognának, és közös hűségkártyával próbálnák meg a saját fizetési rendszerükbe terelni a fogyasztókat, egyre inkább kiszorítva a bankokat és a kártyakibocsátókat a vásárlásokból. Persze egy ilyen terv számos szabályozói kérdést is felvetne, és nyilván a bankok sem néznék jó szemmel, de pont a Facebook és a Libra megjelenése után látni, hogy a közeljövőben nagy mozgások várhatóak a fizetőeszközök és a monetáris politika piacán is. (444.hu, Horváth Bence)