Édes jövő kakaóval – vagy anélkül

A kakaó ára tavaly ősz óta a megszokott szint négyszeresére nőtt

A cikk a Trade magazin 2024/8-9. lapszámában olvasható.

Sánta Sándor, a Magyar Édességgyártók Szövetsége elnöke bevezetőjében elmondta, hogy miközben a fogyasztók a nyári pihenésüket élvezik, az édességgyártók már javában a karácsonyi szezonra készülnek. A kakaó ára tavaly ősz óta a megszokott szint négyszeresére nőtt, ami az iparág minden szereplőjében azt a kérdést veti fel: vajon milyen áron jelennek majd meg a csokimikulások és a szaloncukrok az üzletek polcain.

Sokkok és reakciók

A nap első előadását Bukta Gábor, a Concorde Csoport elemzési üzletágvezetője tartotta „A nagy 24-es kakaópiaci felfordulás” címmel. Megtudtuk, hogy a nyersanyagpiacok jellemzően kiszámíthatóak, de váratlan sokkok abnormális ármozgásokat okozhatnak. Például a COVID-19 járvány negatív olajárakat, az elektrifikáció a lítium árának növekedését, míg az orosz–ukrán háború a búza és a gáz árának emelkedését eredményezte. Meglátása szerint a csokoládégyártók határidős ügyletekkel, áremeléssel, kisebb kiszerelésekkel vagy más termékek gyártásával reagálhatnak az áremelkedésekre.

A kerekasztalhoz Katrin Förster, a Planet A Foods GmbH üzletfejlesztési igazgatója videókapcsolaton keresztül csatlakozott, és a csokoládét kiváltó készítmények megjelenéséről osztott meg izgalmas információkat. A Planet A Foods célja az élelmiszeripar átalakítása és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése. A müncheni laborban kifejlesztett ChoViva csokoládé ízélményt nyújt kakaó nélkül, helyben termesztett zabból és napraforgómagból készítve, amelyek fermentálása és pörkölése hasonlít a kakaóbabéhoz. Szénlábnyoma 90%-kal, vízfelhasználása 94%-kal kisebb a hagyományos csokoládégyártásénál.

Okok és kilátások

Bár a kakaó exkluzív élvezeti értéke, kedvező élettani hatása és a feldolgozására szolgáló technológiák kiforrottsága miatt aligha pótolható a csokoládégyártásban, a piaci szereplők már a múltban is kerestek alternatívákat – mutatott rá dr. Gyimes Ernő, a Szegedi Tudományegyetem Élelmiszer-mérnöki Intézetének egyetemi docense előadásában, amelyet Intődy Gábor, a Magyar Édességgyártók Szövetségének titkára tolmácsolt a rendezvényen.

Említést tett arról is, hogy az erdőirtás, a CO2-emisszió és a gyermekmunka kérdése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a csokoládéipar helyettesítő megoldásokat keressen. Az eltérő alapanyagok és technológiák kutatása és fejlesztése folyamatosan zajlik. Ezek közé tartozik például a karob, magőrlemények, fermentált és fermentálatlan gabonafélék használata.

Sok évtizedes tapasztalat, hogy a csokoládé iránti kereslet kitartó, az édességeladások harmadát adja, és ez minden bizonnyal a továbbiakban is így lesz – tette hozzá Takács István, a Szerencsi Bonbon ügyvezetője, aki az év végi szezonra a szaloncukor 10% körüli drágulását vetíti előre.

Ősi eredet, korszerű csomagolás

Újításokról és válságokról beszélt dr. Török Róbert, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatója és főmuzeológusa is, aki a magyarországi csokoládéfogyasztás 18. századig visszanyúló történetéről adott áttekintést.

Az ősi aztékok „kakualt”-nak nevezett kakaóbabokból készítették a csokoládét, amit Kolumbusz Kristóf és Hernando Cortez, spanyol hódítók is megkóstoltak. A 16–17. században Európában is népszerűvé vált; orvosságként patikákban árusították, míg Franciaországban luxuscikként tartották számon. Magyarországon a 18. századtól terjedt el, különösen Mária Terézia idején.

A nap záró expozéját „Mibe kerül a csokoládé: a csomagolás új útjai” címmel Rosta Péter, a Soproni Egyetem Faipari Mérnöki és Kreatívipari Kar Ipari Design tanszékének tanára tartotta. Felhívta a figyelmet arra, hogy a csomagolás területén nem csupán a modern igényekre válaszoló formatervek készítése a feladat – amelyekért az egyetem hallgatói rangos hazai és nemzetközi díjakat nyernek –, hanem fenntartható megoldásokat kell kidolgozni. //