Éder Tamás: „Most nem lehet előre tervezni, nemhogy hónapokra, de még a következő napra sem”

Éder Tamás
elnök
FÉSZ

– Mint a gazdaság egésze szempontjából, az élelmiszeripar számára is rendkívül szélsőséges év van mögöttünk. 2022 első fele egy relatíve jó időszak volt, nagymértékben bővülő kereslettel. A fogyasztók komoly forrással rendelkeztek, amit jelentős részben élelmiszerre költöttek. Ugyanakkor, a második félévre már rányomta bélyegét az a gazdasági nehézség, ami elsősorban az orosz–ukrán háború következményeként az alapanyag, az energia és számos más ipari és termelési összetevő piacon kialakult. Tehát egyfelől egy drasztikus önköltség-emelkedéssel nézett szembe az ágazat, másfelől a magyar fogyasztók reáljövedelme ekkor már érezhetően csökkent, az infláció mértéke lényegesen meghaladta a jövedelmük növekedésének mértékét, és gyakorlatilag a második félévben már minden hónapban csökkenő kereslet, csökkenő élelmiszer-kiskereskedelmi forgalom volt megfigyelhető. Ennek a két egymással ellentétes irányú félévnek az eredménye azt hozta, hogy átlagban az élelmiszer, ital és dohánytermék gyártása éves szinten 6,5%-os volumennövekedést mutatott, míg az egész iparra vonatkozóan ez a szám 5,6% volt. Ha egy kicsit mögé nézünk a volumennövekedésnek, akkor azt látjuk, hogy ismételten az export volt az, ami ezt leginkább serkentette, ugyanis éves szinten az élelmiszeripar export értékesítése több mint 10%-os volumenbeni növekedést ért el. Ezzel szemben a belföldi értékesítés éves szinten már csak 1,2%-ot tudott volumenben fejlődni.

Ugyan az infláció következtében jelentősen növekedett az ágazat árbevétele, viszont az önköltségoldali növekedés szintén nagyon jelentős volt. Az élelmiszeripar számára a legfontosabb önköltségi tényező a mezőgazdasági alapanyagok, beleértve a gabonát, a gyümölcsöt, a zöldséget és az állati eredetű termékeket, amelyek ára átlagosan megközelítőleg 50%-kal lett magasabb az élelmiszeripar számára 2022-ben. Ehhez adódott hozzá a másik meghatározó költségtényező, az energia ára, amely attól függően, hogy kinek milyen szerződése volt, 5-6-7-8-szoros emelkedésről is beszélhetünk. Ha ezzel párhuzamosan megnézem, hogy az élelmiszer-, ital- és dohánygyártó ágazat mennyivel tudta a belföldi értékesítései során magasabb áron adni a termékeit, mint egy évvel ezelőtt, ez a szám átlagosan 34%.

– Mely ágazatoknak kellett a tavalyi évben komolyabb nehézségekkel szembenézniük?

– Minden egyes ágazatnak szembesülnie kellett a drasztikus alapanyagár-növekedéssel. Legyen az a gabonafeldolgozó malomipar, ugyanis a búza ára is drasztikusan megemelkedett, ugyanúgy, ahogy a tejipar számára a nyerstej, a zöldség-gyümölcs feldolgozók esetében pedig a zöldségek és a gyümölcsök szintén jóval többe kerültek, mint egy évvel korábban. A baromfi-influenza és újabb hullámainak megjelenése szintén sok cég számára hozott olyan időszakot, amikor nem volt alapanyag, nem volt mit feldolgozni az üzemekben.

Még a sertéshúságazat volt az, amelyik a tavalyi évben egy kicsit később szembesült érdemi önköltség-növekedéssel az élősertés kapcsán. Annak ára csak a második negyedévben kezdett emelkedni. De cserébe még mindig tart ez a folyamat, miközben más mezőgazdasági termények ára tavaly a második félév végén már platózott, és bizonyos mértékű csökkenés is tapasztalható.

Emellett azt is meg kell említeni, hogy az aszály miatt az Alföldön tevékenykedő malomipari cégek nehezebb helyzetben voltak, mint a dunántúliak, mert az alföldön sokkal súlyosabb volt az aszály hatása. Sokáig nem állt rendelkezésre megfelelő mennyiségű alapanyag, illetve minőségi problémák is adódtak. Ezt később a beáramló, elsősorban ukrán gabona némileg kompenzálta, de teljes helyettesítést nem tudott nyújtani.

– Voltak-e olyan szabályozási, világpiaci problémák, amelyek hátráltatták a szektort?

– A folyamatos árnövekedés és leginkább az energiahordozók szélsőséges árrobbanása. A gazdálkodási körülményeket szignifikánsan rontotta a forint folyamatos és nagyon erős gyengülése. Mindezzel párhuzamosan fölment a külső finanszírozás költsége is, tehát a kamatok drasztikusan drágultak, ami a működéshez szükséges külső forrás bevonását is nehezebbé teszi, de különösen nagy problémát jelent a tervezett vagy elindított beruházások külső finanszírozásának tekintetében.

A több mint egy éve bevezetett ársapka folyamatos fenntartása sem egyszerűsítette az életet. A kiskereskedők próbálnák ezen terheik minél nagyobb részét áthárítani a beszállítói ágazatra, ami nem hoz kellemes szituációt. Az ársapka fennmaradása hónapról hónapra nehezítette a helyzetet, a sapka okozta károk, amelyeket a kiskereskedők elszenvednek, mind több kiskereskedőt tereltek abba az irányba, hogy a tartós magyar beszállítók helyett próbáljanak akár rövid távra is, de olcsó importot keresni az adott termékek esetében.

Ugyancsak tavaly történt a Népegészségügyi termékadó növelése és nagyon jelentős termékportfólió szélesítése, aminek eredményeként sokkal több termék sokkal magasabb adót kap. Az érintett ágazatok számára jelentős problémát okozott ez is az elmúlt évben.

– Az élelmiszeripari ágazatok támogatása érdekében milyen intézkedései voltak a FÉSZ-nek a tavalyi évben?

– 2022-ben a legfontosabb feladatunk az volt, hogy a kialakult rendkívüli helyzetben, ahol lehetett, próbáljunk meg kormányzati segítséget szerezni. Az emelkedő energia-önköltségek kompenzálására vonatkozó állami támogatási eszközök kialakításának folyamatában próbáltunk aktívan részt venni, annak érdekében, hogy az élelmiszeripari szereplők minél nagyobb rétege hozzájuthasson ezekhez a támogatásokhoz.

A FÉSZ folyamatosan részt vesz a vidékfejlesztési program monitoring bizottságában, figyeljük a ciklus támogatási eszközeinek sikerét. Amikor az orosz–ukrán háborúból kiindulva bizonyos alapanyag-­ellátási nehézségek voltak, csakúgy, mint a COVID idején, a minisztériumokkal folyamatosan egyeztettünk annak érdekében, hogy a gyártók egyszerűsített módon tudják a problémát kezelni.

A Népegészségügyi termékadó ellen folyamatosan és aktívan próbáltunk agitálni a különböző minisztériumi szinteken. Annyit sikerült elérnünk, hogy a NETA-duplikáció, tehát, amikor egy termék előállítása apropóján kétszeres NETA-t kellett fizetni, már jóval kevesebb terméket érintsen. Rengeteget konzultáltunk a körforgásos gazdaság és az egyutas műanyagokra vonatkozó uniós irányelvek hazai implementációja ügyében zajló folyamatoknál, illetve az élelmiszerkönyvi szabályozási ügyekben is állandóak voltak a diskurzusok az illetékes minisztériumi főosztályokkal.

– Milyen problémák, kihívások vannak jelenleg, amelyek megoldásra várnak?

– A legnagyobb gondunk az önköltségnövekedésből fakadó hatások kezelése. A megnövekedett árak és a fogyasztók csökkenő jövedelme olyan piaci mozgásokat hoz, amelyeket az élelmiszer-termékpálya szereplőinek többsége nem nagyon kedvez. Egyrészt a fogyasztók egyre inkább érdeklődnek az adott kategórián belül az olcsóbb, gyengébb minőségű termékek iránt, a „B” brandek és a private labeleknek forgalma érezhetően növekszik, ami az élelmiszeripari szereplők többsége számára nem egy kedvező folyamat. Illetve félő, hogy az olcsó import termékek ismételten nagyobb súllyal fognak megjelenni a magyar élelmiszer-kiskereskedelem polcain, kiszorítva ezzel a magyar termékeket.

– Milyen aktivitásokat terveznek az idei évre?

– A FÉSZ-t a tagsága elsősorban a jogszabályi környezettel kapcsolatos szakmai érdekképviseletre kéri fel. A körforgásos gazdaság szabályozásából fakadó módosulásokhoz kötődően a második félévben számos aktivitásunk lesz. Nagyon sok problémát fog felvetni az átállás, de itt lóg Damoklész kardjaként a fejünk felett a címoldali tápértékjelölés szabályozásának problémája is, valamint újra és újra felmerül a tisztességtelen forgalmazói magatartás törvénnyel kapcsolatos esetleges jogszabály-módosítás.

Továbbra is szeretnénk, ha a Népegészségügyi termékadó jogszabály módosulna, és ha egy lépésben nem is reális annak teljes eltörlése, jó lenne, ha legalább egyre kevesebb termék tartozna alá.

Mindezeken túl az idei évet alapvetően a tűzoltás fogja jellemezni, hiszen ebben a szélsőséges gazdasági helyzetben, amiben vagyunk, nem lehet előre tervezni, nemhogy hónapokra, de még a következő napra sem. Követjük a napi eseményeket, és próbálunk minden egyes esetben naprakészen reagálni, úgy, hogy az az ágazat szereplőinek érdekét szolgálja. Ehhez folyamatos kommunikációra van szükség és napi szintű kapcsolattartásra az ágazati szereplőkkel.//