Nagy Miklós: „Túl gyors tempót diktál az EPR-rendszer”
A kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer (EPR) 2023-as bevezetésével az iparági szereplők az új adminisztratív és pénzügyi terhek mellett komoly kihívásokkal is szembesülnek, mivel az EPR-díjak jelentős költségnövekedést eredményeztek, és további fenntarthatósági követelmények is megjelennek. Nagy Miklós, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) szakmai titkára az EPR-rendszer eddigi tapasztalatairól, a gyártók előtt álló kihívásokról, valamint a szabályozási és piaci akadályokról osztotta meg véleményét.
A cikk a Trade magazin 2024/11. lapszámában olvasható.
– Miként látja az EPR-rendszer eddigi működését?
– A kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer (EPR) 2023. évi erőltetett ütemű bevezetése okán is talán még korai lenne véleményt mondani a hulladékgazdálkodás eredményességére gyakorolt hatásáról. Az erőltetett ütem a kormányzati oldalról érkezett, és éppúgy szenvedő alanya volt a csomagolásban érdekelt nagyszámú kötelezett és a koncesszor is. Ilyen országos szintű, a hazai gazdálkodó szervezetek túlnyomó többségét érintő rendszerek indítására lényegesen több időt kellett volna adnia a jogalkotónak. Annyi azonban már jól látszik, hogy a korábbi környezetvédelmitermékdíj-tételekhez képest átlagosan többszörös (egyes anyagfajtáknál pl. akár kilencszeres!) EPR-díjak jelentős anyagi terheket rónak a kötelezettekre, ezért is teljesen jogos a hasznosítási eredmények iránti érdeklődés.
– Milyen hatással van az EPR-rendszer a hazai gyártókra és forgalmazókra?
– A gazdálkodó szervezetek pénzügyi terhei átlagosan 4-6-szoros mértékűre emelkedtek a korábbi termékdíjas befizetésekhez képest, azonban legalább annyira fájó, hogy az EPR bevezetése mellett megmaradt a környezetvédelmitermékdíj-bevallási kötelezettség és a legtöbbször „0”-s befizetési kötelezettség is. Ez kettős teher a vállalkozásoknak, hiszen ugyanabban az időszakban két külön hatóság felé kell jelentést tenniük. Csak remélni lehet, hogy előbb-utóbb az adóhatóság is jelzi a jogalkotó felé, hogy többnyire (de nem kizárólag) adóbevétel nélküli feladatot végeztetnek velük.
– Hogyan segíthetik a vállalatok a körforgásos gazdaság kialakulását, és mely szabályozási vagy piaci akadályok akadályozzák őket ebben?
– A fenntarthatósági célok megfogalmazásával nincs baj. Sajnos azzal sokkal inkább, hogy most és azonnal követelésekkel állnak elő a kereskedők a gyártók felé, akkor, amikor nincsenek még meg a feltételek az elvárások teljesítéséhez. Csak néhány példa. Elvárják a vállalatoktól, hogy már most teljesítsék a csomagolások teljes hasznosíthatóságát, amit a még nem hatályos PPWR (EU csomagolási rendelet) várhatóan csak 2030-tól fog előírni. Jelenleg a hatályba lépés előtti állapotban lévő rendelethez el sem készült az a kísérő jogszabály, amely leírja a hasznosíthatóság kritériumait és értékelésének módját.
Továbbá, elvárják, hogy a műanyag csomagolás másodnyersanyagot is tartalmazzon. Jelenleg a PET-en kívül más műanyagfajtákra (például PE, PP) nincs olyan engedélyezett hasznosítási technológia, amely alkalmas lenne élelmiszerrel való érintkezésre és PCR (fogyasztói forrásból származó) besorolású másodnyersanyag előállítására.
– Milyen jövőképet lát a csomagolási szektor előtt az EPR-rendszer fényében?
– A csomagolóipar jelentős átalakuláson fog átmenni az elkövetkező években, de az nem, vagy nem csak az EPR, hanem sokkal inkább a PPWR új előírásainak lesz köszönhető.
Az EPR-oldalról az előbb-utóbb bevezetésre kerülő díjmoduláció adhat ösztönzést a változásokhoz. Ez azt jelenti, hogy a környezeti szempontból előnyösebb megoldásokat kedvezőbb díjtétellel terhelik majd.
A PPWR kapcsán a feladat sokkal bonyolultabb lesz, mivel első lépésként mindenkinek kötelessége lesz értékelni a csomagolását hasznosítási szempontok szerint, és ennek alapján kell majd megfontolnia a szükséges változtatásokat. E feladatot pedig a beruházásokkal, technológiamódosításokkal 2030-ig el kell elvégezni. Nincs sok idő, mert még sem az „alapszabály” (PPWR), sem a kísérő jogszabályok nem jelentek meg. A helyzetet tovább nehezíti, hogy számos termék és terület esetében kötelező újrahasználati célértékeknek is meg kell felelni.
– Mennyire látja a lakosság körében a fenntartható csomagolási megoldások iránti kereslet növekedését?
– Nagyon nagy feladat a tudatformálás. Sajnos az elmúlt 10-12 évben ez lényegében hiányzott. Nekem úgy tűnik, a fogyasztói tudatosság a „zsebünkkel” közvetlen összeköttetésben van. Vessünk egy pillantást a visszaváltási rendszer napi sikerjelentéseire. Azt látjuk, hogy ha anyagilag érdekeltek a fogyasztók, rögtön környezettudatosak lesznek. Jelen esetben szinte mindenki (vagy legalábbis sokan) szeretné mihamarabb visszakapni a kifizetett 50 forintját.
– Milyen további lépések szükségesek a hulladékcsökkentés és újrahasznosítás terén, hogy elérjük a kitűzött célokat?
– Még a körforgásos gazdasági célok megvalósításának korai szakaszában járunk. A jogszabályokból világosan kiolvasható, hogy a kormány ezt nem bízta a gazdasági szereplőkre, a piac önszabályozó működésmódjára, minden feladatot áttolt a koncesszorra, akitől szinte azonnal mindent is kért.
A koncesszori rendszer még kiforróban van, az EPR egy éve működik, a DRS harmadik-negyedik hónapja fut, a biohulladékok gyűjtése pilotprogram formájában év elején indult, jövő évtől pedig újabb területek lépnek be. Ez egy hosszú folyamat, de már elkezdődött.
– Melyek azok a kulcsfontosságú változások, amelyeket a hazai szabályozásban még meg kellene tenni?
– A CSAOSZ együttműködésben a csomagolásban érdekelt társszakmai szervezetekkel, nyáron 25 oldalas módosító javaslatot adott be a témafelelős minisztériumnak. Ezek közül két tételt emelek most ki: a kettős adminisztrációt (EPR+Ktdt), ahol lehet, meg kellene szüntetni, a kisvállalkozások számára pedig könnyített bejelentkezési, bevallási és fizetési feltételeket kell teremteni.
– Hogyan értékeli az idei HUNGAROPACK Magyar Csomagolási Versenyt? Milyen innovációk és kreatív megoldások emelkedtek ki az idei pályázatok közül?
– Az idei versenyre 55 nevezést és valódi innovációkat tartalmazó pályázatokat kaptunk. HUNGAROPACK díjjal jutalmazta a zsűri annak a kisvállalkozásnak a munkáját, amely világújdonságként megvalósította az újratölthető spray termékek technológiáját és a hozzá kapcsolódó automata berendezést. Jelentős innovációt takar az a re-pohár is, amelyet egyedi azonosítóval (QR-kód) és a nyomon követést is szolgáló RFID-címkével „szereltek fel” és 100+ mosást is képes elviselni a palást dekorációja minőségének romlása nélkül. Ilyen fejlesztések mellett a csomagolásoptimalizálásról – jelentős anyagfelhasználás vagy épp CO2-kibocsátás csökkentésről, illetve pénzmegtakarításról szóló munkák szinte el is törpülnek. Pedig nem szabadna. //
Kapcsolódó cikkeink
ESG – a fenntarthatósági szabványokról jogi szemmel
2023 decembere óta számos jogszabály látott napvilágot az ESG-részletszabályokról, amelyben…
Tovább olvasom >Áttörést ért el a DairyX a tejmentes kazein előállításával
Jelentős előrelépést tett az izraeli DairyX Foods start-up a tejmentes…
Tovább olvasom >Mesterséges intelligenciával küzd a brit Co-op 40 millió fontnyi vesztesége ellen
A brit Co-op szupermarketlánc mesterséges intelligenciát (AI) alkalmaz a tolvajok…
Tovább olvasom >További cikkeink
Adni Öröm! – nehéz sorsú embereknek gyűjtenek tartós élelmiszereket a SPAR-üzletekben
Elindult mától a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a SPAR Magyarország…
Tovább olvasom >A technológiai fejlődés és az üzleti utazások
Az International Workplace Group (IWG) – a hibrid munkamegoldások piacának…
Tovább olvasom >K&H: ajándékot, de mit és melyik boltból?
A karácsonyi ajándékozás során a fiatalok körében a ruhák vannak…
Tovább olvasom >