Vigyázó szemetek Párizsra vessétek

A származási hely jelölésének kötelezővé tétele

Vendégszerző:
Szöllősi Réka
független
élelmiszer-politikai elemző
elelmiszervilag.hu

Az uniós élelmiszer-szabályozásban kilátásba helyezett jogszabályi változások alapján ma már elég valószínű, hogy egy pár év múlva kötelező lesz az Európában előállított élelmiszereken legalább a tej- és húsösszetevők származási helyének jelölése. Úgy tíz évvel ezelőtt ez teljes mértékben elképzelhetetlen lett volna: amikor a tagállamok ilyesmivel próbálkoztak (például Olaszország próbálta az áldatlan paradicsomalapanyag-állapotokat rendezni egy hasonló nemzeti előírás bevezetésével), akkor a nemzeti szabályok uniós konformitásának ellenőrzését szolgáló notifikációs eljárásban a leggyakrabban alkalmazott érv az volt, hogy mivel az egész EU területén ugyanazon szigorú szabályok mentén állítják elő az alapanyagokat és az élelmiszereket, ezért a származási hely alapján különbséget ezek között nem lehet tenni, a tagállamok pedig a közös piac zavartalan működésének logikája alapján nem sugallhatják a fogyasztók számára, hogy azok a hazai termékeket részesítsék előnyben.

Aztán jött 2017 és egy ravasz francia jogszabály, amely az ország területén előállított élelmiszerekre kötelezővé tette a tej- és húsösszetevők származási helyének feltüntetését. Ebben az volt az újdonság, hogy bár látszólag épp a hazai előállítókkal szúrt ki az előírás, hisz az import termékekre nem vonatkozott, ugyanakkor a vásárlók számára megkönnyítette a francia alapanyagból készült francia termékek kiválasztását, az előállítókat pedig elvileg a hazai alapanyagok előnyben részesítésére ösztönözte.

A jogszabály-tervezet nagy visszhangot kapott, és az élelmiszer-szabályozási szakemberek nem kis meglepetésére az Európai Bizottság a tervezetet 2 éves próbaidőszakra „átengedte”, azzal, hogy Franciaországnak meg kell vizsgálnia, hogy bármilyen szempontból megzavarta-e a közös piac működését az új szabályozás. A vizsgálat azóta elkészült, és az eredménye alapján az égvilágon senki nem járt rosszul ezzel az intézkedéssel.

Az erősen feldolgozott élelmiszerek (ultra-processed foods) kérdése ma már komoly szakmapolitikai ügy

Nutri-Score koncepció és védjegy létrehozása

A Nutri-Score sztoriról már ennek a lapnak a hasábjain is sok szó esett, most csak annyit említsünk meg, hogy a történet kísértetiesen hasonlít jogalkotási szempontból a származási hely jelölésének sorsára. Jön egy fura francia nemzeti kezdeményezés, amely először – finoman szólva is – ellenérzéseket kelt Európa-szerte, majd pár év múlva ott tartunk, hogy tíz tagállam és rengeteg gazdasági szereplő, köztük a legnagyobb élelmiszeripari és kereskedővállalatok tüntetik fel termékeik „frontoldalán” az élelmiszereket a háztartásigépek energiaosztály-besorolásához hasonló rendszerben értékelő francia működtetésű tápérték-jelölési védjegyet. Itt is várható, hogy uniós jogszabályi harmonizáció születik egy pár éven belül, és egyáltalán nincs kizárva, hogy az európai rendszer minimum erősen hasonlít majd a Nutri-Score-ra.

A titán-dioxid mint élelmiszer-adalékanyag betiltása

Ennek az anyagnak a nemrégiben történt uniós betiltása szintén egyértelműen francia kezdeményezés volt, és ugyancsak egy nemzeti jogszabályból indult ki, amely értelemszerűen nem volt népszerű az élelmiszeripar körében, és nagyon gyorsan végigrobogott az európai jogalkotáson. Arra is jó példa ez az eset, hogy egy hosszú évtizedekig használt és biztonságosnak tartott adalékanyag hogyan válhat szinte egyik pillanatról a másikra nemkívánatossá az élelmiszerpiacon, méghozzá nem egy tudományos testület, hanem egy tagállam kezdeményezésére.

És ha még van egy kis erőnk, akkor nézzük meg a francia kormányzat asztalán található további terveket.

Az erősen feldolgozott élelmiszerek fogyasztásának 20%-os csökkentése

Talán nem minden olvasónak ismerős a NOVA besorolás kifejezés, de az erősen feldolgozott élelmiszer (ultra-processed food) szókapcsolatot már biztosan mindenki hallotta az elmúlt években az élelmiszeripar környékén dolgozva. Lassan el kell fogadnia az ágazatnak, hogy ennek a kifejezésnek a használata ma már nemcsak reputációs probléma, amelyet az élelmiszer-feldolgozás pozitív társadalmi hatásait bemutató PR-tevékenységgel elegendő ellensúlyozni, hanem bizony egy komoly szakmapolitikai ügy. Már nemcsak a WHO, hanem az uniós jogalkotás dokumentumaiban és retorikájában is felütötte a fejét a kifejezés, és főleg a mögötte álló filozófia.

Amit kiválóan szemléltet a brazil fejlesztésű NOVA besorolás, amely feldolgozottsági szintjük alapján négy osztályba sorolja az élelmiszereket, és például egy ismert francia mobilalkalmazásban már több ezer termék kategorizálása is megtalálható. És ami ennél is fontosabb, a francia kormány aktuális táplálkozáspolitikai cselekvési tervében pedig már nevesítik, hogy 20 százalékkal kell csökkenteni a NOVA besorolás szerint „erősen feldolgozott” kategóriába eső élelmiszerek fogyasztását.

Az Eco-Score a csomagoláson elhelyezett jelölés segítségével összehasonlíthatóvá teszi az egyes élelmiszer-kategóriák előállításának környezeti lábnyomát

A nitritek alkalmazásának korlátozása a feldolgozott hústermékekben

Még Franciaországban is a szokásosnál nagyobb port vert fel az a helyi javaslat, mely szerint meg kellene szüntetni a feldolgozott hústermékekben a nitrit tartalmú adalékanyagok felhasználását, amiatt, hogy a tudomány összefüggést talált a vastagbéldaganatok előfordulásának gyakorisága és a nitrit- és nitrátbevitel között.

A kérdésben idén júliusban megszólalt az ANSES, a francia kormány élelmiszer-tudományi kutatóintézete is. Álláspontját az elmúlt évek tudományos kutatásainak áttekintésével adta ki, és a lényege a következő: egyenes ok-okozati összefüggés a jelenleg rendelkezésre álló kutatási eredmények alapján még nem bizonyítható a daganatos betegségek és a szóban forgó anyagok fogyasztása között, ugyanakkor szorosan figyelemmel kell kísérni a további kutatásokat, és óvintézkedéseket kell tenni a lakosság kitettségének csökkentésére.

A nitritek esetében a lakossági bevitel több mint 50 százaléka a feldolgozott hústermékek fogyasztásából adódik, az azokban antimikrobiális célból alkalmazott adalékanyagok következtében. Ezért a francia kutatóintézet most egy olyan ajánlást fogalmazott meg, hogy a húsiparban a lehető legnagyobb és „észszerű” mértékben csökkenteni szükséges ezeknek az adalékanyagoknak az alkalmazását, a fogyasztók számára pedig azt javasolja, hogy a kitettségük csökkentése érdekében legfeljebb heti 150 gramm feldolgozott hústerméket fogyasszanak, ezzel párhuzamosan pedig növeljék a zöldség- és gyümölcsfogyasztásukat a lehető legváltozatosabb forrásból megvalósítva azt.

Az Eco-Score koncepció bevezetése

Végül, de egyáltalán nem utolsósorban jöjjön egy igazi fenntarthatósági ügy. Mert ma már nem is annyira a Nutri-Score az izgalmas téma, hanem sokkal inkább a kistestvére, vagy inkább nagybátyja, az Eco-Score borzolja az élelmiszeripari szabályozást közelről figyelők kedélyeit.

Az élelmiszerek előállítása környezeti lábnyomának kiszámítása és a fogyasztók számára történő kommunikálása évek óta téma az európai jogalkotásban és a tudományos műhelyekben, de az Eco-Score megjelenése a piacon minden bizonnyal felgyorsította ezt a gondolkodási folyamatot. Egészen addig ugyanis úgy tűnt, hogy a probléma bonyolultsága miatt még nagyon távol vagyunk tőle, hogy a fogyasztói kommunikációra, mint belátható időn belül elérhető realitásra gondoljunk.

De jött egy lelkes francia cégekből álló társaság (mert ezúttal – egyelőre – nem állami kezdeményezésről van szó), és bedobta az Eco-Score koncepcióját. Ami egy szintén egyedülálló, 2500 élelmiszer-kategória előállításának környezeti lábnyomát tartalmazó francia állami adatbázisból indul ki és teszi a csomagoláson elhelyezett jelölés segítségével összehasonlíthatóvá az egyes élelmiszer-kategóriák előállításának környezeti lábnyomát. Azóta felgyorsultak az események, az Eco-Score-hoz hasonló védjegy kifejlesztését célzó pilot projektek indultak Franciaországban és Nagy-Britanniában is, és a Farm 2 Fork stratégia ezen a területen is harmonizációt és nagy előrelépéseket tervez. //

Ez a cikk a Trade magazin 2022.12-01. számában olvasható