Street food van, utca nincs!

A cikk a Trade magazin 2025/4. lapszámában olvasható.

– Kiből lesz itthon food truckos?

Horváth Zoltán
vezető
Magyar Street Food
Egyesület

– Elsősorban azokból, akiknek van vagy volt köze a vendéglátáshoz – a „külsősöket” még magam is próbálom lebeszélni róla. Van 20 évet a konyhán lehúzó séf, aki elunta, hogy nem találkozik a vendéggel, de van beszállító óriáscégtől nyugdíjba ment szakember is, aki saját házában komoly háttérkonyhát épített ki mindehhez.

Fiatalok, viszonylag kisebb tőkével, ugyancsak megpróbálkoznak a területen, hiszen itt már 10 millióval is el lehet indulni.

Két műfaj létezik, és mindkettőre van számos példa. Van, aki egy új ötletet valósít meg a food truckban, majd ebből fix helyet, helyeket hoz létre – akár országszerte. Mások egy jól felépített márkát reklámoznak tovább büfékocsiban, ezzel gyűjtve a híveket és további bevételt.

– Hány food truck működik ma Magyarországon?

– Az egyesületben 140-150 tagot regisztrálunk – ez a szám a COVID előtt 200 körül is volt. Úgy gondolom legalább még egyszer ennyi vállalkozás működik országszerte.

Nagyjából 80 kocsi vesz részt aktívan az általunk közvetített munkákban: ők azok, akik komoly márkát építettek, és „ipari szinten” űzik a street food bizniszt.

– Áfaszempontból az étel helyben fogyasztottnak vagy elvittnek számít?

– Érdekes része ez a működésünknek. Amikor bevezették az áfacsökkentést, rengeteg állásfoglalást gyűjtöttünk össze. Azokon a helyeken, rendezvényeken, ahol minden adott az éttermi szintű szolgáltatáshoz, alkalmazzuk az erre kiírt áfát. A vendég le tud ülni, minden szervizeszköz adott, van normális mosdó, adott esetben kiszolgálás. Ellenben egy sima sarki büfékocsi esetében ez nem áll fent.

– Mit ad a food truck tulajdonosoknak az egyesület?

– Az egyesület alapvetően érdekképviseletnek indult. Tíz éve nem nagyon voltak a szabályaink körberajzolva – ezeket próbáltuk kijárni, tisztázni. Az első években megmozdulásokat is szerveztünk, annak érdekében, hogy alkossanak ránk vonatkozó szabályokat, külön kategóriaként kezeljenek, és ne egy dinnyeárussal egyben kategorizálják a műfajt. Több-kevesebb sikerrel ezt meg is oldottuk.

Próbáltuk elérni, hogy más országokhoz hasonlóan itthon is legyen lehetőségünk megállni az utcán értékesíteni – sikertelenül.

Minden kezdő és haladó vállalkozásnak díjmentes segítségnyújtással állunk rendelkezésére, mondhatni „szakszervezet” szintjén beszéljük át a tapasztalatainkat. A tagság jelképes díja havi 2000 Ft, ami itt-ott kedvezményekkel jár, de igazából a fizetni nem kívánókról is gondoskodunk.

Tárgyalunk cégekkel, irodaparkokkal, városokkal – „catering lábunk” 15-20 ezer adagos igényeket is ki tud elégíteni.

Na, ki az íz rájder?

– Mennyire vannak jelen a food truckok a közösségi médiában?

– A közösségi média talán a legfontosabb csatornánk a helyi közösségek eléréséhez. A közönség szereti a műfajt: a kocsikat, az ételfotókat, a „zabálást” és persze a fesztiválhangulatból történő bejelentkezéseket.

– Mitől lehet sikeres a vállalkozás?

– Ebben a kategóriában mindig az újdonság a trendi; tavaly óta megállíthatatlan a churros, a vendégek imádják a smashburgert, és a nápolyi pizza megjelenésével visszakerült a fókuszba a pizza. Ugyanakkor a klasszikusok közül kihagyhatatlan a lángos és a BBQ is.

Nem győzöm hangsúlyozni a közhelyeket: a megjelenés, minőség és higiénia a legfontosabb, de a hozzáállás, hangulat is kötelező eleme a működésnek. Arra biztatom a vállalkozókat, hogy valami új irányt, új formát, új tálalást válasszanak, de sokan csak a klasszikusokban hisznek – az is lehet, hogy nekik van igazuk. //