Stonehenge építői leginkább a sertéshúst kedvelték

Stonehenge egykori építőinek életmódját és étrendjét vizsgálták brit régészek, akik szerint a neolitikum mesterei jól szervezett munkásközösségben éltek, bőven volt részük ünnepségekben és leginkább a sertéshúst kedvelték.

A Yorki és a Sheffieldi Egyetem tudósai az Antiquity című folyóiratban ismertetik kutatási eredményeiket.

A kutatók Durrington Walls, az óriás földsánccal körbevett területen előkerült több száz cserépedény-töredéket, valamint az óriási mennyiségű állatcsontot vizsgáltak. A feltételezések szerint itt laktak a Kr.e. 25. században Stonehenge építői – olvasható a PhysOrg hírportálon.

A cserépdarabkákon fennmaradt ételmaradékok vegyelemzése rávilágított arra, hogy mennyire eltérő módon használták a terület különböző részein fellelt edényeket. A lakózónában a fő alapanyag a hús volt. Leginkább sertéshúst fogyasztottak, de Stonehenge építőinek étrendjében a marhahús sem számított ritkaságnak, és olykor tejtermékek is kerültek asztalukra. A húst a házakban lévő tűzhelyeken főzték- sütötték vagy a szabadban rendeztek nagyszabású lakomát, erről tanúskodnak a csontokon talált jellegzetes égésnyomok.

A szakrális körzetben használt edényekben viszont szinte kizárólag tejet és tejtermékeket tároltak. Ez a térbeli különbség arról tanúskodik, hogy a tej, a joghurt és a sajtfélék fogyasztása csak a kiválasztott kevesek előjoga volt. Más feltételezések szerint a tej, amelyet napjainkban sokan a tisztaság jelképének tekintenek, a szertartások kelléke volt.

Meglepte viszont a régészeket, hogy a lelőhely egész területéről nagyon kevés növényi maradvány került elő.

A Sheffieldi Egyetem kutatói az állati csontok vizsgálatakor arra a következtetésre jutottak, hogy a sertéseket gyakorta jóval azelőtt vágták le, hogy elérték volna a maximális testsúlyt. A tudósok magyarázata szerint tervszerű tömeges őszi-téli vágásokat szerveztek a közösségi ünnepségek előtt.

A lelőhelyen az állati csontvázak minden része előkerült, ebből azt a következtetést vonták le a kutatók, hogy a jószágot a helyszínre hajtották és itt vágták le. A maradványok izotópvizsgálata viszont azt árulta el, hogy a szarvasmarha a Brit-szigetek különböző régióiból származott. Az élelmezés megoldása jó szervezőkészséget és nagyszámú önkéntest igényelt, akik jelentős távolságból az építkezés helyszínére hajtották az állatokat.

Mint Mike Parker Pearson, a University College London professzora hangsúlyozta, hogy a projektnek köszönhetően megismerhették, miként szervezték meg a nagyszabású ünnepségeket Stonehenge építői. „Britannia minden részéről idehajtották az állatokat, hogy közösen lakmározzanak vidám szabadtéri mulatságaikon vagy meghittebb családi-baráti körben, otthonaikban fogyasszák el étkeiket” – vélekedett a tudós. (MTI)