Pragmatikus megközelítéssel

Egyfajta jolly joker a Cukrász Ipartestületben Vojtek Éva, akinek nevét már jól ismerik rovatunk olvasói. A szakember mozgalmas életúttal a háta mögött mostani munkájában egyszerre tudja használni szervezőkészségét, írástudását és persze cukrászszakmai ismereteit.

Mit ír ma a névjegyére?

Vojtek Éva
főszerkesztő
Cukrászmester magazin

– Két névjegykártyám van, az egyiken ez áll: Cukrászmester magazin főszerkesztője. Persze nem egyedül szerkesztem ezt a kiadványt, hanem az Ipartestület munkatársaival közösen. Újságírói szemmel nézve ez, úgymond, egy „nyugdíjas” kiadvány – pont nekem való –, hiszen utólagosan közöl híreket eseményekről, rendezvényekről. Ez a struktúra lehetőséget ad arra, hogy szakmailag tartalmasabb legyen a lap – itt a tanfolyamainkon bemutatott receptek közlésére, szakmai eseményeken elhangzott fontos infókra, és tényszerű tudósításokra gondolok. Vannak állandó rovataink, ilyen a Látogatás xy cukrászdában, a Mignonok, ahová a nemzetközi gasztrovilágból válogatunk érdekességeket, a Kontur©, ahová egy-egy híres, hazai cukrászati szakember portréja kerül.

Milyen lenne a Cukrászmester magazin, ha korlátlan anyagi lehetőségei lennének?

– Ha rajtam állna, kicsit több és jobb minőségű fotóval, receptekkel dúsítanám az újságot. Felkeresném külföldi szakkiadványok szerkesztőségeit, hogy együttműködve szélesebb spektrumát mutassuk be a cukrászvilágnak itt, és cikkeink segítségével külföldön is megismerhessék a magyar cukrászatot.

Évtizedek óta foglalkozik pályázatokkal!

– Igen, a másik névjegyemen „pályázatfelelős” olvasható, és valójában ez teszi ki a munkám nagyobb részét. Külföldre 10 éve pályázunk a Tempus Közalapítvány által kiírt mobilitási programokra, ez idő alatt 264 cukrásznak, szakoktatónak volt lehetősége Európa országaiban tapasztalatot szerezni.

Külföldi útjaink kapcsolatok építését is szolgálták, ennek hozományaként francia, olasz cukrászok tartottak mesterkurzusokat Budapesten 252 cukrásznak.

A Nemzeti Tehetség program pályázat lehetőséget adott több fiatal cukrásznak külföldi sztázsolásra, itt is én bábás­kodtam felettük. Jelenleg folyamatban van a sweeTEN programunk, ahol szintén fiatal cukrászok továbbképzését vállaltuk egy pilot program keretében pályázati támogatással. Idén kapcsolódtunk be a Bethlen Gábor Alap pályázati kiírásaiba, ennek eredménye volt a Határtalan Édességek kiállításunk, melyet workshop egészített ki. Szóval, nem unatkozom.

Milyennek látja a hazai cukrászszakma helyzetét, általános színvonalát?

– Nehéz helyzetben van a szakma. Egy átgondolatlan, nem a hazai helyzetre épülő duális oktatási struktúra eredménye a képzett utánpótlás teljes hiánya, ehhez kapcsolódik a munkaerőhiány, amellyel minden kézműves szakma küzd. Ám a szemléletváltás egyre több cukrászdában tisztán látszik, a kör egyre bővül, és ebben az ipartestületnek elvitathatatlan érdemei vannak. Ezért dolgozunk, ez az elsődleges célunk.

Rengeteget teszünk a változások érdekében, ami látható is, hiszen a cukrászat egyre népszerűbb, a kínálat megújult, és a szemlélet jelentősen megváltozott. Közösséget hoztunk létre, amely megértette, hogy a bezárkózás és a negatív vetélkedés helyett egymás segítése, együttgondolkodás és a tudás megosztása mindenki számára hasznos.

Milyen trendeket lát érvényesülni a világban?

– Vitathatatlan a francia cukrászok vezető szerepe, akik rengeteg technológiai újítást vezettek be, amelyet kiegészítettek különleges alapanyagokkal, ízekkel. Nagy hatással van rájuk a Távol-Kelet. A francia cukrászok jelentős hányada csokoládémester is, remek termékeik vannak. Ez a trend hazánkban is megjelent, elég, ha csak a macaront vagy a gomba módra szaporodó minőségi csokoládémanufaktúrákat említem. Én szívesebben látnám az olasz szemléletet, amely teljesen a tradíciók megőrzésére, ápolására épül. Az olasz cukrászat verhetetlen a tészták készítésében. Süteményt készítenek, a szó eredeti értelmében. Ez a hazai ízléshez is közelebb áll egyébként, mint a ganache-ok, mousse-ok.

Mire a legbüszkébb?

– Évek óta fut a Kortárs Cukrászat szalon a MKVM Dobos. C. József szalonjában, ahol a jelenkor magyar cukrászait ismerhetik meg a hallgatók. Nemrégiben jelent meg a Magyar Cukrászdák és Kávéházak könyv, melynek létrejöttében komoly szerepet vállaltam. És a jövő? Sándor György szavait kölcsön véve azt tervezem „mielőtt átadom a stafétabotot, még egy kicsit tartom”. //