Nem elég jó szakácsnak lenni, tudni kell üzletemberként is gondolkodni!

Szerző: Ipacs Tamás Dátum: 2020. 06. 25. 08:42

Bicsár Attila, az ezredforduló körüli évek legjobb magyar éttermének, az Alabárdosnak a séfjeként dolgozott két évtizedig, majd nekivágott a nagyvilágnak. Brit, amerikai és japán tapasztalatokkal a tarsolyában a budapesti belvárosban nyílt Traktor konyháját vezette – ebből az év elején kiszállt, és elhatározta, saját útját fogja járni. A jól ismert, ám rendkívül csendes csúcsszakáccsal az erdmost.hu készített pörgős interjút.

Bicsár Attila már a saját útját járja (kép: Facebook)

Sosem gondolt arra, hogy a lakóhelye környékén vágjon bele valami izgalmas vállalkozásba?
Már jó ideje gondolkodom azon, miként lehetne egy rendes éttermet összehozni a térségben. Diósdon, de Érden is elég sok jómódú ember lakik, akik csak aludni járnak haza, és ha szórakozásra van szükségük, akkor is bemennek Pestre. Pedig biztosan szívesen vennék, ha az otthonuk közelében is lennének jó helyek. Diósdon például fél évvel ez-előtt nyílt egy pékség. A karantén alatt valamelyik nap kitettek egy csokor tulipánt az ajtajuk elé, majd aznap hatvanat adtak el belőle. Arról nem is beszélve, mennyi péksütemény és kávé fogyhatott. Úgy tűnik, az emberek ki vannak éhezve a jóra.

De mire költenének rendszeresen?
A saját kis közvélemény-kutatásom szerint az itt élők egy ebédmenüért 1500-2000 forintot lennének hajlandók kifizetni. Ennyiből csak közepes minőséget lehet kínálni, ezért aztán a környékbeli éttermek ezt az igényt elégítik ki. Nonszensz például, hogy nem lehet itt egy jó kávét kapni! Ezen a kihíváson már én is elgondolkodtam, csak hát az ilyen játékokhoz túlságosan tapasztalt vagyok. Egy kis kávézó csak úgy tud működni, ha van más jövedelmed, amiből meg tudsz élni. Magyarországon a séfek rengeteget dolgoznak, de nem tudnak annyi pénzt összeszedni, hogy saját üzletet nyithassanak. Ehhez befektető kellene. Méghozzá olyan, akivel nagyon egy hullámhosszon van az ember. Külföldön azt láttam, hogy a sikeres séfek előbb-utóbb saját ét-termet nyitnak, amit aztán kedvük szerint alakítanak.

Érden és környékén nincsenek bejáratott közösségi terek, fejlett szociális élet, gasztronómiai kínálat. Mivel lehetne itt betörni a piacra?
Külföldi tapasztalataimból azt szűrtem le, hogy egyszerűségre, közérthetőségre kell törekedni. Itthon éppen az a probléma, hogy mindenkinek meg akarunk felelni: a befektetőnek, a vélt elvárásoknak, a divatnak. Érden például el tudnék képzelni egy olaszos éttermet. Az olasz nagyon szerethető, érthető, egyszerű, néhány összetevős konyha, amit mindenki szeret, főleg, ha már kóstolt belőle igazán jót. Az utóbbi hetekben én is rendeltem pizzát, úgyhogy tudom, errefelé nem lehet hozzájutni igazán jó minőségű, kellően vékony, roppanós fajtához.

Tanítványa és kollégája, Sárközi Ákos, a Michelin-csillagos Bor-konyha és a Textúra séfje is hétköznapi, közérthető ételekkel rukkol elő az újranyitáskor. Ez az új trend?
Épp nemrég beszéltünk Bíró Lajossal arról, hogy most majd minden éttermes a nagymama főztjét idézi meg, ami eddig le volt nézve, mondván, hogy túl egyszerű. Nekem személyes meggyőződésem, hogy erre kell haladni. Emlékezetes élmény számomra, hogy amikor Villányban kinyitott a Sauska 48 étterem, túrós palacsinta is szerepelt az étlapján. Az emberek nagyon boldogan fogadták. Most, a krízis miatt mindenkinek a magyar konyha és a magyar vendég lesz a fontos, annak is, aki eddig szinte csak külföldiekből élt. Az egyszerűsítés mellett szól az is, hogy nehéz lesz külföldi alapanyagot beszerezni. Fel kell fedezni a ma-gyar termelőket, beszállítókat, és támogatni őket szakmailag, hogy tartani tudják a megfelelő mennyiséget és minőséget. Most nem Szent Jakab-kagylót meg homárt kell kínálni, hanem a közismert ételeket kell egy kicsit izgalmasabbá tenni.

A teljes cikket itt olvashatja.

Kapcsolódó cikkeink