„Ne a vágyainkat öntsük betonba!”

 Hogy alakult az élelmiszer-ágazat tavalyi éve?

Éder Tamás
elnök
FÉSZ

– Az ágazat termelésének alakulásáról annak volumenindexe adja a legpontosabb képet: az előzetes KSH-adatok alapján 1%-os növekedést mutat 2020-ra. Mivel tudjuk, hogy a járvány miatt a gazdaság egésze jelentős mértékben visszaesett, ez az adat is jelzi, hogy az élelmiszeripar bizonyos mértékig válságálló, jobban bírja az ilyen nehézségeket, mint más ágazatok. Ez az 1% ugyanakkor nagyon szélsőséges belső struktúrát takar. Míg a növényiolaj-ágazat termelésének volumenindexét tekintve közel 30%-ot növekedést látunk a tavalyi évben, a leggyengébb ágazati eredményt produkáló ital-előállítás és húsfeldolgozás 6% körüli mértékben zsugorodott, miközben a tejágazat és a malomipar kicsit növekedett. Ebből is látszik, hogy nem egy „kisimult”, nagyon széles lefedettségű ágazatról beszélünk. A belföldi értékesítés gyakorlatilag stagnált, ugyanakkor 3%-os exportnövekedést tudtunk elérni.

Mit lehet tudni az ágazat tavalyi jövedelmezőségéről?

– Erre vonatkozóan nyár végére lesznek adataink, de az előzetes becslések azt mutatják, hogy összképileg stagnáló volt a jövedelmezőség, és az ágazat eredménye valószínűleg el fogja érni az előző év szintjét. Ez többek közt annak köszönhető, hogy az ágazat belföldi értékesítés ára 5%-ot, az exportértékesítési árindex 9%-ot növekedett. Összességében az ipar értékesítési árindexe 7%-os növekedést mutat, vagyis átlagosan a magyar élelmiszeripar 7%-kal magasabb áron tudott értékesíteni tavaly, mint 2019-ben. Ugyanakkor a mezőgazdasági termelői árindex is pont 7%, és más alapanyagoknál is költségnövekedéssel néztünk szembe, tehát az ágazat összjövedelmezősége valószínűleg stagnált. Itt is elképesztő különbségek vannak ugyanakkor egyes alágazatok között.

Melyek voltak a legsikeresebb és a legnagyobb nehézségeket átélt iparágak, termékkategóriák?

– A zöldség-gyümölcs feldolgozás stagnált, mivel az alapanyagot előállító kertészet számára nem volt jó év 2020. A légyártás majdnem 10%-ot esett vissza, mert a tavaszi fagyok és az aszályos periódusok miatt nagyon kevés és nagyon drága volt az alapanyag. A húságazatban a koronavírus mellett két másik vírus befolyásolja napi szinten a piacokat: az afrikai sertéspestis és a baromfi-influenza. Előbbi miatt a húságazat néhány éve elveszítette egyik legértékesebb piacát, a távol-keletit. Néhány kivételtől eltekintve továbbra sem exportálhatunk ebbe a régióba, ami éves szinten tízmillárd forintot meghaladó árbevétel-kiesést jelent az ágazat szereplői számára. A baromfi-feldolgozás teljesítmény-visszaesést produkált tavaly, aminek elsősorban a baromfi-influenza miatti alacsonyabb mennyiségű alapanyag volt az oka, ami miatt drasztikusan csökkent az export. Az ital-előállító iparág is 6%-ot esett vissza. Ez az ágazat azok közé tartozik, amelyeket a koronavírus miatti lezárások súlyosan érintettek. A horeca-szektor bezárását nem kompenzálta az otthon elfogyasztott többlet-italmennyiség. Ez a nagy cégeknek is nehézséget jelentett, viszont ők továbbra is tudtak értékesíteni a retailben, míg a közepes és kicsi, manufaktúrajellegű cégek teljesen elvesztették a piacot.

Jelentek meg olyan szabályozások a közelmúltban, amelyek hatással voltak az élelmiszeriparra?

– A járvány a közigazgatás működésére is rányomta a bélyegét. Az első félévben az államigazgatás és a szakmai érdekképviseletek is a problémák megoldásával, a keletkező károk kompenzálásával voltak elfoglalva, hiszen számtalan meglepetés érte az ágazat szereplőit: beragadtak a kamionok a határon, nem volt alap- és csomagolóanyag vagy elég dolgozó. E kihívások miatt nemigen jutott idő a jogszabályalkotásra. Az élelmiszerkönyv-rendszer tavaly indult el új struktúrával. Az egyes szakbizottságokban és a nagy élelmiszerkönyvi bizottságban az iparági képviselők súlya megerősödött. Elindult a Kiváló Minőségű Élelmiszer (KMÉ)-védjegyrendszer szélesítését célzó munka. Reméljük, év végéig minden fontos termékcsoportot lefed majd a KMÉ-rendszer. Az elmúlt évet leginkább az Európai Bizottság Farm to Fork (Termelőtől az asztalig) stratégiájának jogszabályba ültetése, illetve annak előkészítése jellemezte. A Green Deal fenntarthatósági szemléletét most pakolják bele a jogszabályokba. Ez az a terület, ahol a legnagyobb változást várjuk a közeljövőben.

Milyen a tőkehelyzet, a tulajdonosi szerkezet, tapasztalható-e koncentráció?

– Ehhez is a mérlegeket kell majd látni. A tavalyi év a járvány miatt valószínűleg a koncentráció irányába tolta el az ágazatot. 2020 a kiskereskedelmi láncok partnereinek kedvezett. Akik nem elsősorban a kiskereskedelem felé értékesítettek, azok súlyos gazdasági nehézségekkel néznek szembe. A pálinkások például nagyon nagy bajban vannak, hiszen szinte egy éven keresztül zárva voltak legfőbb piacaik. Hasonló helyzetben találták magukat a kisüzemi sörfőzdék, az italnagykereskedők, a borászatok és sok más mikro- és kisméretű élelmiszer-előállító üzem, amelyek hagyományosan a vendéglátó egységek és a közétkeztetés felé értékesítenek elsősorban. Mindezek eredményeként bizonyára vannak olyanok, akik azzal szembesültek, hogy nem tudják tovább fenntartani a tevékenységüket. Ők megpróbálják értékesíteni a cégüket. Majd meglátjuk, lelassul-e ez a folyamat a nyitás révén.

Milyen hatást váltott ki tavaly az élelmiszeriparon belül a járvány, és mire lehet még számítani?

– A pandémia nagyon eltérő módon érintette az egyes élelmiszeripari cégeket. Azok, amelyek a kiskereskedelem felé értékesítettek, akár még érdemi növekedést is fel tudtak mutatni, mert a járvány egyik, az élelmiszer-forgalmat érintő hatása, hogy a horecában és a közétkeztetésben el nem fogyasztott termékek egy része az otthoni fogyasztásban jelent meg. Az horeca kárvallottjai elsősorban a mikro- és kisvállalatok voltak.

Hogyan alakultak a beruházások, milyenek a pályázati feltételek?

– A tavalyi év egész biztosan az átlagosnál kicsit jobb számadatot mutat majd a teljes beruházásra vonatkozóan, mert az előző EU-s finanszírozási program pályázatainak jelentős része 2020-ban folyt, vagy fejeződött be. A támogatási döntéshozatal elég lassú volt, a pályázatok nyertesei későn kezdhették meg a beruházásokat, így sok gyakorlatilag az elmúlt évben fejeződött csak be, és mostanában kezdi meg a termelést. Az előző vidékfejlesztési program élelmiszer-előállítással kapcsolatos projektjei a mikro- és kisvállalatokat célozták meg, de a tavalyi évben pont nekik volt a legnehezebb. Azt, hogy ez a két tényező mennyire üti ki egymást, most még nem lehet látni.

A különleges helyzet ellenére látnak-e előrelépést az ágazatban, akár innovációban, akár hatékonyságban?

– A fejlesztésekkel első körben a hatékonyságjavítást és versenyképességet kell célozni. Sok ágazatban a tömegtermékek esetében is egyértelművé váltak a versenyképességi problémák: üzemeink nem érték el azt a küszöbméretet, ami ahhoz szükséges, hogy sikerrel szálljunk be a nemzetközi versenybe. Tehát lépni kell, de úgy, hogy egyúttal a fenntarthatósági elvárásokat is figyelembe veszik. A bejövő pénzek remélhetőleg olyan fejlesztéseket is fognak tartalmazni, amelyek innovatívak, ahol a programok K+F-része is erős. Az élelmiszeriparon belül az új megoldások, a nem hagyományos termékek előállításához kötődő beruházások erősödnek az egész világon. Jó lenne, ha a magyar élelmiszeripar ebben a trendben is kivenné a részét, ehhez viszont a jelenleginél nagyobb kutatásfejlesztésre van szükség. Bízom benne, hogy lesznek olyan bátor élelmiszeripari vállalkozások, amelyek új típusú élelmiszerekbe is beruháznak majd.

Milyenek a kilátások az idei évre?

– Szolidan optimista vagyok. Mindenekelőtt reménykedem abban, hogy a koronavírus utáni nyitást a gazdaság teljesítményének gyors növekedése kíséri. A Kormányzat azt ígéri, hogy ezzel párhuzamosan viszonylag gyorsan rendelkezésre állnak majd érdemi fejlesztési támogatási források az élelmiszeriparban mind a mikro- és kisvállalkozók, mind a közepes és nagyvállalatok számára. Lesz egy nagyon fontos változás: a nagyvállalati kategóriába sorolt élelmiszeripari cégek esetében is mód nyílik érdemi beruházási támogatások megnyerésére EU-s forrásból, és a közepes méretű üzemek is egyszerűbben juthatnak fejlesztési forrásokhoz. Bízom abban, hogy ezek támogatások a megfelelő önerővel rendelkező cégekhez érkeznek, jelentős fejlesztéseket eredményeznek a következő években, és olyan lehetőségeket teremtenek az ágazat szereplői számára, amelyekkel eddig nem találkoztak. Ha jól használjuk ki a következő évek során a mezőgazdaságba és az élelmiszeriparba beérkező forrásokat, és nem a vágyainkat öntjük betonba, hanem konkrét üzleti terveken és reális piaci várakozásokon alapuló fejlesztéseket valósítunk meg, akkor hatalmasat léphet előre az ágazat. //