NAV-állásfoglalás a felszolgálási díj jogértelmezési problémáival kapcsolatban

A jogszabály nem nevesíti azokat az adónemeket, amelyek a számítás során figyelembe vehetők

A Magyar Vendéglátók Ipartestületének megkeresésére Horváth Gábor, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Központi Irányítás Ellenőrzési Főosztályának vezetője tájékoztatást adott a felszolgálási díjjal kapcsolatos jogszabályi értelmezést illetően.
A NAV arról tájékoztatta az MVI-t a jogalkotóval történt egyeztetéseket követően, hogy a felszolgálási díj jogcímén befolyt áfával számított (bruttó) összegnek az áfa nélkül számított (nettó) összegét kell a felosztás szabályairól, arányáról megkötött megállapodás alapján felosztani a felszolgálási díjra jogosult magánszemélyek között, és az így egy főre jutó összeget a magánszemély jövedelmét terhelő társadalombiztosítási járulék összegével csökkentve kell a jogosultak részére kifizetni. Ugyanakkor a beszedett felszolgálási díj bruttó összege az egyébként a kifizetőt terhelő más közterhekkel (pl. turizmusfejlesztési hozzájárulás, kisvállalati adó) nem csökkenthető.

Az alábbiakban Horváth Gábor főosztályvezető levele teljes terjedelmében olvasható.

Tisztelt Főtitkár Asszony!

A felszolgálási díjjal kapcsolatos jogszabályi értelmezés tárgyú megkeresésére az alábbi tájékoztatást adom.

Az általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) tekintetében a vendéglátóhely által nyújtott szolgáltatás adóalapja az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 65. §-a szerint az a pénzben kifejezett ellenérték, amelyet a jogosult kap, vagy kapnia kell a szolgáltatás igénybevevőjétől.
A kötelező jelleggel történő felszolgálási díj fizetési kötelezettségét – a nem az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény hatálya alá tartozó – egyes ágazati jogszabályok szerint fel kell tüntetni a vendéglátóhelyen. Ennek megfelelően a felszolgálási díj a vendégek előtt úgy jelenik meg, mint annak az ellenértéknek a része, amelyet a vendéglátási szolgáltatás igénybevételéért kell fizetni. A felszolgálási díj esetében tehát egyértelmű, hogy az, az Áfa tv. 13. §-a szerinti szolgáltatásnyújtás ellenértékének, ezáltal az Áfa tv. 65. § szerinti adóalap részének minősül, és a szolgáltatásra egyébként irányadó adómértékkel adózik.

A felszolgálási díjat az ismertetett rendelkezések alapján áfa fizetési kötelezettség terheli, azonban a Magyar Vendéglátók Ipartestületének megkeresése alapján jogértelmezési probléma merült fel azzal kapcsolatban, hogy a vendéglátásban közvetlenül közreműködők részére kifizetendő felszolgálási díjat a felszolgálási díj után fizetendő áfával csökkentheti-e a felosztás és kifizetés előtt a kifizető. A 2022/3. sz. Adózási kérdés alapján a felszolgálási díj összege az alkalmazottak részére történő felosztás és kifizetés előtt nem lenne csökkenthető az egyébként a kifizetőt terhelő közterhekkel, így az áfával sem.
Ezen jogértelmezés alapján a felszolgálási díj után fizetendő – és egyébként az ellenérték részeként a vendégektől beszedett – és a költségvetés részére befizetendőként elszámolandó áfát úgy kellene a kifizetőnek megfizetnie, hogy azt nem vonhatja le a felszolgálási díjra jogosult magánszemélyektől.

A felszolgálási díj mértékének megállapításáról, valamint a felszolgálási díj alkalmazásának és felhasználásának szabályairól szóló 71/2005. (IX. 27.) GKM rendelet (a továbbiakban: GKM rendelet) 1. § (4) bekezdése alapján a felszámított felszolgálási díjat havonta kell a vendéglátásban közvetlenül – az üzletben – közreműködőknek kifizetni. A kifizetésnek meg kell egyeznie a felszolgálási díj befolyt összegének – külön jogszabályokban meghatározott – adókkal és járulékokkal csökkentett hányadával, azonban a jogszabály nem nevesíti azon adónemeket, amelyek a számítás során figyelembe vehetők.

A felszolgálási díj, mint kifizetési jogcím bevezetésének célja az volt, hogy a vendéglátásban közvetlenül közreműködő magánszemélyek (felszolgáló, szakács stb.) átlátható formában, személyi jövedelemadó mentesen kapják meg a vendégtől közvetlenül származó összeget, de úgy, hogy ez az összeg alapot képezzen a társadalombiztosítási ellátások igénybevétele szempontjából. A felszolgálási díj címén megszerzett összeg a foglalkoztatottak járulékalapot képező jövedelmének minősül, amely után foglalkoztatottnak társadalombiztosítási járulékot kell fizetnie. A felszolgálási díj alapot képez valamennyi társadalombiztosítási pénzbeli ellátás igénybevétele szempontjából és az azt terhelő 18,5 % társadalombiztosítási járulékot – a munkabérhez hasonlóan – a kifizetőnek kell megállapítania és levonnia a felszolgálási díj összegéből.

Ugyanakkor a GKM rendeletből nem következik az az értelmezés, hogy a felszolgálási díj összege az alkalmazottak részére történő felosztás és kifizetés előtt csökkenthető lenne az egyébként a kifizetőt terhelő közterhekkel (pl. turizmusfejlesztési hozzájárulás, kisvállalati adó) is.

Álláspontunk szerint a felszolgálási díj jogcímén befolyt áfával számított (bruttó) összegnek az áfa nélkül számított (nettó) összegét kell a felosztás szabályairól, arányáról megkötött megállapodás alapján felosztani a felszolgálási díjra jogosult magánszemélyek között, és az így egy főre jutó összeget a magánszemély jövedelmét terhelő társadalombiztosítási járulék összegével csökkentve kell a jogosultak részére kifizetni.
Ez azt jelenti, hogy a beszedett felszolgálási díj bruttó összege az alkalmazottak részére történő felosztás és kifizetés előtt az áfa összegével csökkenthető, azonban az, egyébként a kifizetőt terhelő más közterhekkel nem csökkenthető.

Tájékoztatom, hogy a válaszlevél tartalma szakmai véleménynek minősül, kötelező jogi erővel nem bír.

A késedelmes válaszadásért szíves elnézését kérem.

Tisztelettel:

Horváth Gábor
főosztályvezető

Nemzeti Adó- és Vámhivatal
Központi Irányítás
Ellenőrzési Főosztály