Nagy Miklós: „A jelenleg hatályos EPR-díjak számos ellentmondást hordoznak”

A cikk a Trade magazin 2023/12-01. lapszámában olvasható.

– 2023. július 1-jén lépett életbe a kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) rendszer. Ez mennyire gördülékenyen történt meg, hol tart most, és mi várható ezen a téren a közeljövőben?

Nagy Miklós
szakmai titkár
CSAOSZ

– A kiterjesztett gyártói felelősség rendszerének bevezetés sokként érte – nyugodtan mondhatjuk – az egész gazdaságot, de a csomagolásban érdekelt szervezeteket mindenképpen. A CSAOSZ ugyan már több éve napirenden tartotta az EPR témát, figyelmeztetve a gazdasági szereplőket a 2023. július 1-jével hatályba lépő változásokra, a felkészülést mégsem lehetett időben megkezdeni, mivel a részleteket szabályozó kormányrendelet (80/2023 Kr.) csak 2023. március 14-én jelent meg, ráadásul úgy, hogy nem tartalmazta a díjtételeket. Ez azt jelenti, hogy a rendszerszintű átalakításra úgy állt rendelkezésre mindösszesen két és fél hónap, hogy az érintetteket terhelő költségek (EPR-díjak) még nem voltak ismertek. Az energiaügyi miniszter csak 2023. június 2-án hozta nyilvánosságra – külön miniszteri rendeletben – a sokkoló, a környezetvédelmi termékdíjat (Ktdt.) praktikusan felváltó EPR-díjak mértékét. Az EPR-díjtételekből kiolvasható, hogy azok – három kivétellel – 1,18–9,79-szeres mértékben haladják meg a Ktdt. díjtételeit. A csomagolásban érdekeltek számára az EPR-díjtételeknek a Ktdt. tételeihez képest sokszorosára emelése már önmagában sokkolóan hatott, azonban az, hogy kevesebb mint egy hónappal korábban ismerhették meg, az azt jelenti, hogy a már szerződött értékesítési áraikkal szemben olyan mértékű költségnövekedés jelentkezik, amit az eredményük nem fedez. Ráadásul az indokolt mértékű áthárításuk is az aktuális inflációs környezetben lehetetlennek bizonyul, amit a GVH egy szerencsétlen, bár néhány napon belül már hiába korrigált közleménye még súlyosbított is. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy nemcsak a drasztikus árak, hanem a termékdíjas szabályozásban már „megszokott” rendszer alapja (kötelezettje) is megváltozott. Az EPR-ben ugyanis nem a csomagolószer, hanem a terméket tartalmazó csomagolás a kötelezettség viselője. Ez a kis- és közepes vállalatok számára nagy változást jelent, mert – jellemzően – megszűnik az a könnyebbség, hogy a csomagolószer beszerzésekor megfizetett termékdíjjal mentesüljenek minden további kötelezettség alól. Egy szűk területet – az eladáshelyi felhasználást szolgáló csomagolószereket – kivéve, a kötelezettség a csomagoló, vagy külföldi eredetű árut csomagolt formában Magyarországon forgalomba hozó szervezeteket érinti.

– Milyen jelentős kihívásokkal kell jelenleg a szektor szereplőinek szembesülniük, és azokra miként reagálnak?

– Maradjunk még egy kicsit EPR-rendszernél. A jelenleg hatályos EPR-díjak számos ellentmondást hordoznak, és épp a környezetvédelmi összefüggéseik hibásak. Miközben a cél a gazdasági szereplők fenntartható megoldások irányába terelése, a díjtételek ezzel ellentétes hatást váltanak ki. Azok a kötelezettek, akik például a zsugorfóliás multipack csomagolásukat (4 db üdítőital egységcsomagolása) hullámpapírlemez alapú (műanyagmentes) változatra cserélték – nem kevés fejlesztési feladatot és költséget vállalva –, most nagyon komoly költségnövekedéssel kell számoljanak, miközben környezeti szempontból előnyösebbnek tekinthető, vagy legalábbis jobb megítélésű megoldást alkalmaznak.

Ez a felhozott példa megítélésem szerint a gazdálkodó szervezetek számára bizonytalanságot okoz abban, hogy merre menjenek, milyen irányba fejlesszenek. Mindenki tisztában van azzal, hogy a környezet védelme költséggel jár, de hogy a szabályozók pont ellentétes hatást váltsanak ki, az még sincs rendjén.

– Hogyan értékelné a hazai csomagolóipar helyzetét? Milyen jövőképet lát előtte?

– A CSAOSZ a KSH adatai alapján minden évben monitorozza az iparág helyzetét. 2022-ben a csomagolóipar teljesítménye elérte az 1300 milliárd forintot, ami ugyan érzékelhető növekedést jelent a megelőző évhez képest, de ha az inflációs környezetet és a forint árfolyamának alakulását figyelembe vesszük, akkor már csak szolidabb előrehaladást takar.

Ha már a számoknál tartunk, vessünk egy pillantást megint az EPR-rendszer mértékére. A csomagolószerek után a korábbi években nagyjából 40-42 milliárd forint termékdíjat fizettek be a kötelezettek, ehhez képest az EPR-teher – változatlan éves kibocsátás esetén – csak csomagolásra vonatkozóan körülbelül 240 milliárd forintot érhet el. Ez nem egyszerűen ötszörös kötelezettségtöbbletet (különbséget) jelent, hanem a GDP 1,9%-át kitevő csomagolóipar teljesítményének 15%-át éri el. A kialakított díjtételek pedig nemcsak irreálisan magasak, de nem tükrözik sem az eddig elért hasznosítási teljesítményeket, sem a környezetvédelmi megfontolásokat, sem pedig nem ösztönöznek a környezeti szempontból kívánatosabb megoldások irányába. A Kormány számára 2018 óta ismert volt az elvégzendő feladat.

– Egyre több nagyvállalat tesz jelentős lépéseket a fenntarthatóság érdekében, amelyek kifejezetten érintik a csomagolás területét. Mennyire tartja hasznosnak ezeket a lépéseket, és meglátása szerint mire lenne még elengedhetetlenül szükség?

– Fontos lenne, hogy a vállalatok a jogalkotóktól világos jelzéseket kapjanak. Az EU jelenleg dolgozik a csomagolási és csomagolási hulladék irányelv módosításán, ráadásul rendeleti szintre emelésén. A várhatóan jövő tavasszal – még a jelenlegi bizottság, illetve parlament időszaka alatt – a módosítás véglegesítésre kerül, a szabályok pedig 2030-ra, majd 2040-re elérendő célokat határoznak meg. Ilyen a csomagoláskibocsátás százalékos mértékben meghatározott csökkentési kötelezettsége, az újrahasználati rendszerek kiszélesítése és kötelezővé tétele, a csomagolások kihasználatlan űrtartalmának korlátozása (e-kereskedelem, luxuscsomagolások), bizonyos, jellemzően egyadagos csomagolások betiltása stb. A rendelet tervezete, ha még oly sok érdeket is sért a jelenleg ismert formájában, és a mai eszünkkel értelmezve életszerűtlen is, de irányt mutat, előre tervezhetővé teszi a fejlesztéseket.

– Hogy látja, milyen szinten van tisztában a magyar lakosság azzal, hogy a fenntarthatóbb környezet érdekében ők maguk, személyesen mit tehetnek? Miként mutatkozik ez meg a gyakorlatban? Mit lehetne még tenni a hatékonyabb edukálás érdekében akár vállalati, akár állami szinten?

– Az edukálás nélkülözhetetlen feladat, a lakosság együttműködése nélkül nem lehet a fenntartható gazdálkodást, a környezetünk kímélését megvalósítani. Fontos, hogy takarékosabban és a szükségletekhez igazodóan fogyasszunk, amivel a pazarlás megelőzhető. Mindemellett a pazarlás nemcsak a szükségtelen fogyasztást jelenti, hanem az olyan termékek gyártását is, amelyek tervezett feladatukat nem, vagy indokolatlanul rövid ideig látják el. Így az edukálás a gazdálkodó szervezetekre is ráfér.

– A CSAOSZ idén 40. alkalommal hirdette meg a HUNGAROPACK Magyar Csomagolási Versenyt. Elégedett az idei megmérettetés eredményeivel? Milyen megoldásokkal találkozott?

– Örülünk, hogy a nehéz gazdasági körülmények között, amikor is nem feltétlenül a csomagolás kapja a vállalati fejlesztésekben a prioritást, 60 nevezést tudtunk regisztrálni. Az jól látszik, hogy a szállítási csomagolások optimalizálása (raktározási, szállítási költségek észszerűsítés) kiemelkedő szerephez jut a vállalati fejlesztésekben, emellett a megújuló forrásból származó megoldások keresése is meghatározó folyamat. 

//