Nagy a tétjük a következő heteknek a tejpiacon

Ma már kezd stabilizálódni a hazai élelmiszer-kiskereskedelem, de március végén, illetve április elején a nagy élelmiszerboltokban komoly tömegeket láthattunk raktározni. Nem ritkán 40-60-80 ezer forintért hetekre, hónapokra készletezett a lakosság, és a bevásárlókocsikban rendre ott volt több karton UHT-tej is.

Nem alaptalanul feltételezhetjük, hogy miként a malmok vagy a tésztagyártók, úgy a tejipar is a válságállóbb iparágak közé tartozott, sőt, olykor kifejezetten nagy kereslettel is találkozott. Ez igaz, de a logisztika, a forintárfolyam, a megváltozó vevői összetétel így is okozott kisebb zavarokat.

Az azonban mindenképpen siker, hogy végig volt megfelelő mennyiségű tej és tejtermék a polcokon, és ahogy Harcz Zoltán, a Tej Terméktanács ügyvezető igazgatója elmondta, a rengeteg kihívás ellenére egyetlen liter tejet sem kellett kiönteni.

Különös kihívások
A tej napi termelésű, könnyen romlandó termék, a tavasz ráadásul csúcsidőszak (sem télen, sem nyáron nem adnak ennyi tejet a tehenek). Ha ebben az időszakban beüt egy rendkívüli eseménysor, az sok speciális helyzetet szül. Lássunk ilyeneket!

Mit tegyen az a szállító, aki addig az iskolatejprogramnak adta el a tejét, és az iskolák bezártak?
Akadt olyan helyzet, hogy a csomagoláshoz elengedhetetlenül szükséges kupakokból egy kamionnyi beragadt Hegyeshalom előtt a határon várakozó kamionok közé, és ez egy üzem termelését teljesen megakasztotta volna, ha nem sikerül kiragadni a tömegből ezt a fuvart.
A hírek szerint a Kőröstej cégcsoport száz embert tudott felvenni a megnövekedett kereslet miatt, ám az élelmiszeripari munkaerő-felvételekhez szükséges kötelező tüdőszűréshez a tüdőszűrő kapacitások nem álltak rendelkezésre, mert az egészségügyi szakemberek – érthető módon – éppen életmentéssel voltak elfoglalva, itt is átmeneti megoldás kellett.
A hazai üzemekben működő külföldi gépsorok nem romlottak el ebben az időszakban, de például egy ebben az időszakban zajló tejipari fejlesztéséhez olasz műszaki szakembereket kellett behozni az országba. Olaszországból ez csak speciális ORFK-engedéllyel volt lehetséges, de végül sikerült.
Eleinte nagy kihívás volt, hogy miként jusson ki Olaszországba, Romániába, Horvátországba a nyers tej, vagy szintén déli irányba a dobozos magyar tej akkor, amikor a kamionosnak attól kell tartania, hogy egy fuvar után 14 napig karantén vár rá.
És főleg, miképpen oldható meg, hogy a rendkívüli helyzet ne verje szét azt a hosszú évek munkájával elért viszonylagos szakmai- és szerződéses stabilitást, amely a termékpálya minden szereplőjének fontos.

A vírus hetei
A tejipar tehát összességében stabil maradt, ellátta a hazai igényeket, de amikor megérkezett a szélesebb európai leállás, akkor az egyes logisztikai feladatok gondot okoztak.

NAGYON LEEGYSZERŰSÍTVE A MAGYAR ÉS AZ EURÓPAI TEJVISZONYOKAT, MI, MAGYAROK INKÁBB ISSZUK A TEJET, A NYUGATIAK INKÁBB ESZIK (FELDOLGOZOTT TERMÉKEKBEN).

A hazai termelők ellátják a hazai feldolgozókat és a magyar lakosságot, de még mindig sok magyar nyers tej megy (kamionban) elsősorban a déli, tejhiányos országokba, például Olaszországba, Romániába és Horvátországba.

Románia és Szerbia felé dobozos tejet is exportálunk, míg egyes sajtféleségeket a közel-keleti piacok felé szállítunk. Viszont a feldolgozott termékek egy részéből német, lengyel, cseh, osztrák importra szorulunk. Minden két kiló sajtból egy import, és minden tíz, itthon elfogyasztott joghurtból legalább hat külföldről érkezik, melynek oka a hazai termelői és innovációs kapacitások lemaradása.

A válság első napjaiban az egyik első, sürgető ágazati feladat az volt, hogy segíteni kellett, hogy a kamionok kijussanak szállítmányukkal a környező exportpiacokra, a sofőrök, akik valójában nem nagyon hagyják el a fülkéjüket, egy-egy külföldi fuvar után folytathassák a munkájukat, és a következő nap egy újabb kamionnyi tejjel újra elindulhassanak, ne kényszerüljenek 14 napos karanténba.

Átcsoportosítás
A következő feladat pedig az volt, hogy hiába volt bizonyos termékek iránt óriási kereslet (UHT-tejben a karácsonyi forgalomnövekedéshez képest is kétszeres volt a felhalmozás), akadtak olyan kisebb szállítók, akiknek teljesen kiestek a vevők, mert a megtermelt késztermékek meghatározó részét az iskolatejprogramban vagy szállodák, éttermek felé értékesítettek.

Az így feleslegessé vált nyers tejre a vevők megtalálása azért nem volt könnyű, mert minden feldolgozóban tele voltak a tartályok, a sajtkádak, a gyártókapacitás.

Ráadásul hiába vitték a trappistát, mint a cukrot, a hazai sajtgyártók már a vírus előtt is teljes kapacitással működtek – mondta Harcz Zoltán. A technológia, az érlelési idő is olyan, hogy sokkal több tejet egyik napról a másikra nem tudtak a gyártók átvenni. Végül a magyar tej azért gazdára talált, ugyan kevesen, de voltak, akik csak azonnali (spot) áron tudták eladni a tejet, 105-110 forint helyett inkább csak 80 forintért.

Az természetesen nagyon jó lenne, ha a hazai ágazat képes lenne ellépni a magasabb hozzáadott értékű termékek felé, vannak is lépések, de hosszú az út. Pedig szinte minden feldolgozó – Szekszárdtól Szegedig – fejleszt ezekben a hónapokban, Debrecenben például most indult egy 6-8 ezer tonnás új sajtgyártó kapacitás, ami örvendetes, de a hazai fogyasztás kielégítéséhez csak Németországból évente 30-35 ezer tonna sajtot importálunk, annak ellenére, hogy az egy főre jutó sajtfogyasztás hazánkban még napjainkban is jelentősen elmarad az európai átlagtól.

A hazai feldolgozók belföldi értékesítési adatai szerint a pánikvásárlások idejében a legnagyobb mértékben az UHT-tejek értékesítése ugrott meg.

AZ 1,5 SZÁZALÉKOS ZSÍRTARTALMÚ UHT ÉRTÉKESÍTÉSE A 10-15. HÉT VISZONYLATÁBAN ÉVES ÖSSZEHASONLÍTÁSBAN 57 SZÁZALÉKOT EMELKEDETT.

Érdekes volt a fogyasztói szokások követése ebben a hathetes időszakban, szinte minden más termékből is kiugrott a kereslet (tejfölből +13%, vajból +18%, sajtból +10%, kefirből +18%), egyedül túróból nem (-3%), vélhetően az otthonmaradós húsvét idején kevesebb finomságot készítettek a háziasszonyok.

Az árfolyam
Ahogy minden nemzetközi kereskedelemben érintett ágazatban, úgy a tejiparban is jelentkezett az árfolyamhatás is. Aki exportál, annak ez segíthet, de a többnyire a hazai piac kiszolgálására berendezkedett vállalkozások esetében is jelentős az importbeszerzésből származó csomagoló-, adalék- és segédanyag is, ott ez minden esetben jelentős költségemelkedést jelentett.

Vannak az ágazatban euróban meghatározott energiatenderek, a csomagolóanyag egy része is import, illetve a gyakran üzleti titkot képező és nagyon értékes joghurtkultúrák vagy sajtoltóanyagok (ezek olyanok, mint a kenyérnek a kovász) szintén sokszor importból vannak.

A tiszta tejiparban a tisztítószer, a maszk, a köpeny, a hajháló normál működésben is követelmény, de most ezeknek mind felment az áruk, illetve a tovább fokozott higiéniai intézkedések miatt a felhasznált mennyiség is megemelkedett. Mindezek nagymértékben növelték és növelik a tejtermelők és feldolgozók termelési költségeit.

Etikai ajánlás
Zavarok tehát akadtak, és a magyar tejpiac már csak a mérete miatt sem tudja magát teljesen függetleníteni a világpiaci trendektől, de az elmúlt hónapok nehézségei ellenére alapvetően stabil maradt a szakma. Az öt-hat év alatt kiizzadt hosszú távú szerződéses viszonyok, az EU- és versenyjogkonform szakmaközi egyeztetések fennmaradtak, azonban ezt a stabilitást a szakma szeretné megőrizni a továbbiakban is.

A tejtermelők olykor fellépnek a tejpiacon felbukkanó anomáliák ellen, ilyen volt, amikor egy éve a Penny Marketben kapható olcsó tej miatt történtek lépések. Minden ilyen esetben szűk ösvényen mozoghat csak egy olyan szervezet, amely a tejtermelőket, a feldolgozókat és a kiskereskedelmi láncok meghatározó részét is képviseli, és minden esetben csak olyan intézkedéseket javasolhat vagy hozhat, amelyek összeegyeztethetőek a versenyjoggal.

A Tej Terméktanács most is kiadott egy részletes etikai ajánlást, amely foglalkozik többek között

az indokolatlan kötbérezéssel,
a növényi alternatívak megtévesztő kihelyezésével és
a máshol felesleggé vált, itthon eladni kívánt, vélhetően dömpingáras termékekkel is.
Az ajánlás nem jogszabály, a terméktanács inkább csak kérni tudja a kereskedőket, a termelőket és a feldolgozókat annak alkalmazására. Ki nem mondott célja egyfajta softlanding, vagyis az, hogy puhábban, bársonyosabban jelentkezzen, és lehetőleg csak átmeneti legyen a koronavírus-helyzet miatti bekövetkező esetleges ágazati visszaesés. (Brückner Gergely, index)