Megéri?

Csak re­mél­ni tu­dom, hogy az el­múlt idő­szak nap­vi­lág­ra ke­rült élel­mi­szerbot­rá­nyai a pi­ac min­den sze­rep­lő­jét el­gon­dol­koz­tat­ják: meg­éri-e koc­káz­tat­ni. Meg­éri-e az ál­lan­dó­an nö­vek­vő ered­mény­el­vá­rás rö­vid ­tá­von „kön­­nyebb­nek tű­nő” tel­je­sí­té­se mi­att el­csá­bul­ni? Meg­éri-e egy hét alatt el­ját­sza­ni az évek alatt drá­ga pénz­ből fel­épí­tett ve­vői, fo­gyasz­tói bi­zal­mat? Ki­fi­ze­tő­dő-e hos­­szú ­tá­von a „mi­nő­ség­ron­tás = na­gyobb pro­fit” elv?
Kér­dé­sek, ame­lyek­re a lel­ke mé­lyén min­den­ki tud­ja a vá­laszt. Hogy nem. Az élel­mi­szer-elő­ál­lí­tás és -forgalmazás egy „ve­szé­lyes üzem”, ko­moly fe­le­lős­ség­gel jár, és er­ről né­ha a nö­ve­ke­dé­si kény­szer mi­att el­fe­led­ke­zünk. A von­zó rö­vid ­tá­vú meg­ol­dá­sok gyak­ran fö­lé­be ke­re­ked­nek a hos­­szú tá­vú stra­té­gi­ai ter­ve­zés­nek. Vé­le­mé­nyem sze­rint ez az el­múlt he­tek leg­na­gyobb ta­nul­sá­ga.
Hány és hány fó­ru­mon el­hang­zott már, hogy jót ten­ne a ma­gyar élel­mi­szer­pi­ac hos­­szú ­tá­von érin­tett sze­rep­lő­i­nek egy­faj­ta egész­sé­ges pro­tek­ci­o­niz­mus, amely a biz­ton­sá­gos és mi­nő­sé­gi ma­gyar ter­mé­ke­ket vagy a már­ká­kat erő­sí­ti.
A biz­ton­sá­gos, mi­nő­sé­gi élel­mi­szer még a csök­ke­nő jö­ve­del­mű fo­gyasz­tó fe­jé­ben is ér­té­ket je­lent, amely­hez ma­ga­sabb már­ka­ér­ték kap­cso­ló­dik. Bár el­ső­sor­ban min­den­ki a ma­ga gaz­dál­ko­dá­sá­ért fe­le­lős, nem hi­szem, hogy a fo­gyasz­tói bi­za­lom épí­té­sé­ért ki­zá­ró­lag „szó­ló­ban” le­het fel­lép­ni. Cél­zott, meg­ter­ve­zett, ös­­sze­han­golt, kom­mu­ni­kált prog­ra­mok­ra van szük­ség. Ta­lán még nem ké­ső.