Már négy olyan rovarfajta van, ami szerepelhet hazai élelmiszerben

A fogyasztók kevesebb, mint 5%-a fogyasztana szívesen rovarokból készült ételt

Nem ez az első eset, hogy napirendre kerül a rovarfogyasztás, az ellenállás azonban mind kormányzati, mind lakossági szinten nagy. Fazekas Sándor, korábbi földművelésügyi miniszter még 2018-ban beszélt, meglehetősen sarkosan arról, hogy a magyar ember nem eszik rovarokat, mert az idegen a kultúránktól. Az évek során több kormánytag adott hangot véleményének, miszerint a rovarfogyasztás nem egyeztethető össze a magyar – akár keresztényi – értékrenddel. Most az Agrárminisztérium közlései alapján szintén ellenzi a rovarfogyasztást: a tárca szerint sem élelmiszer, sem pedig fehérjehiánytól nem kell tartani az unióban, ezért nem is támogatták az EU-döntést.

Az AM friss közleménye kitért arra is, hogy egy Nébih felmérés szerint a fogyasztók kevesebb, mint 5%-a fogyasztana szívesen rovarokból készült ételt, több mint 70%-uk pedig határozottan elzárkózik a lehetőségtől. Ugyancsak a Nébih korábbi, 2016-os közleménye még azt írta:

„A fenntartható élelmiszertermelés megoldásainak keresése a jelenkor egyre égetőbb feladata. Ennek egy lehetséges iránya a hagyományostól eltérő alapanyagok felhasználási lehetőségeinek kiaknázása, például a több mint 1900 ehető rovarfaj élelmiszerként és takarmányként történő alkalmazása.”

A rovarfogyasztás számos ázsiai és afrikai gasztronómiai kultúrának jelenleg is szerves része, s az elmúlt években ugrásszerűen nő azon tanulmányok száma, amely az ezzel járó előnyöket és kockázatokat vizsgálja

– közölték akkor. Kitértek arra is, hogy az egyértelmű előnyöktől, más kultúrák hatásaitól függetlenül a rovarok élelmiszerként való hasznosítása a mai nyugati társadalmak nagy részét viszolygással tölti el.

„Pedig a kutatók egyetértenek abban, hogy megoldást nyújthat a megszokott állati fehérjék kiváltására. A társadalom fejlődésével párhuzamosan nő az állati fehérjék iránti igény, a hústermelés fokozódó mértéke azonban jelentős környezeti többletterheléssel jár”

– írták.

Az ehető rovarfajok, mint a lisztkukac vagy a vándorsáska viszont a megtermelt fehérjéhez mérten más állatfajokkal összehasonlítva sokkal kisebb mértékű ökológiai lábnyomot hagynak maguk után. Amellett, hogy a rovarok kevesebb ráfordítást igényelnek a tenyésztés során, sokkal hatékonyabban alakítják a takarmányt saját testtömegükké, mint más állatfajok. Ez annak tudható be, hogy nem szükséges külön energia a testhőmérsékletük megtartásához, mivel környezetük hőtartalmát veszik fel. Ráadásul takarmányként felhasználhatók olyan mezőgazdasági, élelmiszeripari vagy éppen faipari melléktermékek, amelyeket ma sok esetben hulladékként tartunk számon

– írták, viszont arra is kitértek: a rovarok élelmiszercélú tenyésztésének és fogyasztásának előnyei mellett számos aggály felmerült. A rovarok ugyanis patogén mikrobákkal, toxikus anyagokkal szennyezettek lehetnek, bizonyos részeik nem emészthetők és az allergiás reakciók kialakulása sem zárható ki. Az az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) mellett több EU-tagállam hatósága is egyetértett a Nébih akkori közlése szerint abban, hogy a potenciális előnyök ellenére a nem ellenőrzött és nem biztonságos forrásból származó rovarok egészségügyi kockázatot jelenthetnek.

A napokban a médiafigyelem középpontjába került rovartémával kénytelen volt a Nébih is foglalkozni, ugyanis számos megkeresés érkezett hozzájuk. Azt írták február 1-jén, hogy eloszlassák a félreértéseket: az új élelmiszerek – mint amilyenek a rovar alapú élelmiszerek is – kizárólag szigorú ellenőrzés alapján, uniós szintű engedélyeztetést követően hozhatók forgalomba. Az új összetevők biztonságosságának átfogó értékelését az EFSA végzi, majd a jóváhagyásról egy tagállami képviselőkből álló testület dönt. Pozitív döntés esetén az EU Bizottság kiadja a forgalomba hozatali engedélyt.

„Mint minden összetevőt, az engedélyezett rovarokat is kötelező jelölni az élelmiszerek csomagolásán”

– emelték ki.