Magazin: Felemás cipőben

Szerző: jungandrea Dátum: 2018. 06. 04. 07:05

Felemás évet zárt az élelmiszeripar tavaly, derült ki Éder Tamással, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének elnökével folytatott beszélgetésünkből. A termelés nőtt, miközben a jövedelmezőség az előzetes adatok szerint nem. Több pályázati pénz volt fejlesztésekre, de az évtizedes lemaradás behozásához mégsem elég, és nem is a leghatékonyabban került felhasználásra. Az áfacsökkentés pozitív hatása vitathatatlan, miközben az élelmiszeripar szabályozása körüli viták felerősödtek.

Éder Tamás
elnök
ÉFOSZ

Éder Tamás elöljáróban elmondta: nagyon nehéz összevontan értékelni az ágazat teljesítményét, hiszen rendkívül széles az a tevékenységi kör, amelyet az élelmiszer-feldolgozás magában foglal az italgyártástól a takarmány-előállításig. Az előzetes számadatok alapján úgy tűnik, hogy az ágazat egésze kis mértékű teljesítménynövekedéssel zárta az előző évet, viszont vélhetően a jövedelmezőség gyengébb volt, mint a megelőző évben. A számadatok azt mutatják, hogy az ipar egészének 4,7%-os növekedésétől elmaradva, az élelmiszeripar termelésének teljesítménye 2%-kal nőtt 2017-ben. Érdekes módon a belföldi értékesítés és az export is hasonló mértékben erősödött tavaly.

Némileg gyengült a hazai élelmiszerek pozíciója

A nagyobb ágazatok közül a legjobb teljesítményt a növényolaj-ipar (+15%) mutatta, de az átlag felett növekedett a tejipar (5%) és a zöldség- és gyümölcsfeldolgozás (5%) is. A legnagyobb csökkenést a húságazat mutatta (–3%), de ennek oka elsősorban a baromfifeldolgozás visszaesésében keresendő (–10%), ami a baromfiinfluenza okozta piaci zavar eredménye. A többi ágazat átlag körüli teljesítményt mutatott.

Az előzetes KSH-adatok szerint tavaly 1212 Mrd Ft volt az ágazat exportbevétele. Ami 2% körüli növekedést jelent az előző évhez képest. Ugyanakkor 850 Mrd Ft körüli értékű élelmiszeripari termékkörbe sorolható áru importjára került sor tavaly, ami 4-5% közötti növekedést jelent.

– A számadatok azt mutatják, hogy az élelmiszeripar belföldi értékesítése 2% körüli mértékben növekedett tavaly, miközben az élelmiszer-kiskereskedelmi forgalom ennél egy kicsit nagyobb mértékben erősödött. Ebből az a következtetés vonható le, hogy egy kicsit ismét szűkült a magyar termékek piaci részesedése a forgalomból – állapította meg Éder Tamás.

Több pénz volt fejlesztésre, de…

2017 olyan év volt, amelynek során a korábbi évekhez képest lényegesen nagyobb összegű beruházási fejlesztési pályázatok kerültek kiírásra az ágazat szereplői számára. A rendelkezésre álló 300 Mrd Ft nem elegendő az évtizedes lemaradás pótlására, de megfelelő kiindulásnak tekinthető. Ugyanakkor a támogatási pályázatokról szóló hírek némi bizonytalanságot sugallnak.

A VP-ben a mikro- és kisvállalkozások mellett az élelmiszeripari beruházást tervező mezőgazdasági termelők pályázhattak, ugyanakkor erősen kérdéses, hogy a pályázatok egy része üzletileg mennyire megalapozott.

– Ennél a pályázati kiírásnál én nagyon fontosnak tartottam volna annak áttekintését, hogy a korábbi hasonló pályázatok keretei között kihelyezett források milyen módon hasznosultak – hangsúlyozta az ÉFOSZ elnöke. – Nemcsak a vágyaikat öntötték-e sokan betonba, amit azután az élet nem igazolt. A korábban kudarcot vallott fejlesztésekhez hasonló beruházásokra nem szabadna további közpénzeket fordítani. Tény, hogy a mikro- és kisvállalkozói kör érdemi lehetőséget kapott ezzel a pályázattal arra, hogy a szükséges fejlesztéseket megtehesse. Reméljük, hogy minél előbb megindulhatnak a beruházások és előbb-utóbb a termékek versenyképességében is megmutatkoznak a fejlesztések. Látni kell ugyanakkor azt, hogy az élelmiszeripari termelésünk 20%-át állítja elő ez a gazdálkodói kör.

Kicsit más a helyzet a közepes és nagyvállalatok esetében. A közepes méretű vállalatok a Ginopból pályázhatnak beruházási támogatásért, de itt a támogatás összegének fele visszatérítendő, ami láthatóan csökkentette a támogatási eszköz attraktivitását. Sajnos, a rendelkezésre álló 100 Mrd Ft-nak kétharmadára sem érkezett még pályázat. Ennek nyilván sok oka van. Egyrészt a visszatérítendő támogatásrész, másrészt a rendkívül lassúnak tűnő döntéshozatal. E két tényező többeket arra késztetett, hogy inkább saját forrásból, de gyorsabban próbálkozzanak meg a fejlesztésekkel. Sokaknak pedig az önrész előteremtése okoz megoldhatatlan problémát.

Az élelmiszeripari termelés felét adó nagyvállalati kör továbbra is csak az egyedi kormánydöntéseken alapuló fejlesztési támogatásokban bízhat.

Áfacsökkentés pozitív hatásokkal

Éder Tamás kiemelte, hogy 2017-ben is újabb termékek kerültek az alacsonyabb 5%-os áfakulcs alá, és, minden ellenkező híreszteléssel szemben, az áfacsökkentések pozitív hatása egyértelműen látható.

– Az áfacsökkentés két fontos hozadékkal is bír az élelmiszer-termékpályán – húzta alá az elnök. – Egyrészt csökkenti a fogyasztói árat, amivel hozzájárul a termék forgalomnövekedéséhez. A KSH adatai egyértelműen alátámasztják, hogy az alacsonyabb áfakulcs alkalmazásával párhuzamosan, az adócsökkenés mértékével csökkentek a fogyasztói árak. Az egy más kérdés, hogy az alapanyagárak növekedésével később fogyasztói árnövekedés is tapasztalható volt, például a sertéshús piacán. Ha nem lett volna áfacsökkentés, akkor a fogyasztói árak 17%-kal magasabb szinten lettek volna az elmúlt évben, és ma is ugyanilyen mértékben haladnák meg a mostani polci árakat.

Az áfacsökkentés másik hatása a piacfehérítő vagy piactisztító hatás. A hivatalos statisztikai adatok itt is egyértelműek. 2014 óta, vagyis azóta, hogy az élősertés és a félsertés áfája 5%, a hivatalosan levágott sertések száma Magyarországon 1 millióval nőtt, noha a sertésállomány nem növekedett, sőt, inkább kis mértékben csökkent. Vagyis, mindössze annyi történt, hogy a korábban a statisztika számára nem látható, így nyilván nem is adózó árumennyiség bekerült a transzparens, adózó értékesítési csatornába. A hivatalos vágásszám növekedése 4 év alatt elérte a 27%-ot, ami nagyon közel van ahhoz a mértékhez, amekkorára a feketegazdaság súlyát tippelték a piaci szereplők az áfacsökkentés előtti időszakban.

Mindezek alapján, azt gondolom, jogos az a szakmai elvárás, hogy az áfacsökkentési lépések, a nemzeti költségvetés teherbíróképességének figyelembevételével folytatódjanak, és újabb meghatározó ágazatok termékei kerüljenek az 5%-os adókulcs alá. Véleményem szerint előbb-utóbb minden alapvető élelmiszernek a kedvezményes kulcs alá kellene tartoznia.

Szabályok és betartatásuk

A tavalyi évben is folytatódott a Magyar Élelmiszerkönyv szabályozásának módosítása, ami ismét felerősítette a vitát ennek a szabályozásnak a szerepéről.

– Egyesek szimplán fogyasztóvédelmi eszközt látnak az élelmiszerkönyvi szabályozásban, míg mások egyfajta piacvédelmet várnak el a szigorú magyar szabályoktól, de vannak piaci szereplők, akik felesleges korlátozásként és a termékfejlesztés és innováció gátjaként tekintenek a szigorú magyar szabályozásra – állapítja meg az ÉFOSZ elnöke. – Úgy gondolom, hogy itt is át kell tekinteni a nemzetközi példákat, és az ágazat szereplőinek kell kidolgozni egy olyan koncepciót, amelyet utána a döntéshozókkal egyeztetni lehet. Egy dolog biztos: a szabályozásnak akkor és csak akkor van értelme, ha a szigorú szabályokat a szakma többsége elfogadja, és a betartása érdekében a hatóságok minden eszközt felhasználnak. Minél szigorúbb ugyanis egy szabály, annak annál nagyobb a költséghatása a termelési folyamatra. Vagyis a szigorú szabályok önköltség-növekedést eredményeznek. Ha egyes szereplők úgy döntenek, hogy nem felelnek meg a szigorú szabályozásnak, és mégis piacra dobják a termékeiket, úgy jelentős árelőnyre tehetnek szert. Kicsit olyan ez, mint a magas áfakulcs alkalmazása az élelmiszerek esetében. Ha nincs szigorú adóellenőrzés, akkor az adóelkerülők óriási piaci előnyt szerezhetnek a jogkövetőkkel szemben. Vagyis az élelmiszerkönyvi szabályok esetében is az a döntő, hogy a piaci szereplők elfogadják-e azokat, és az, hogy a hatóságok mennyiben tudják ellenőrzési feladatukat ellátni.

Éder Tamás hozzáteszi: különösen izgalmas a helyzet az EU-ból származó importtermékek esetében, ahol a magyar hatóságnak a gyártás során nincs módja ellenőrzésre, így csak bonyolult és drága laboratóriumi vizsgálatokkal lehet megbizonyosodni arról, hogy a termék megfelel-e a hatályos magyar szabályoknak. Ráadásul a laboratóriumi vizsgálatok pontosságával kapcsolatban is vannak aggályok az iparág szereplői körében.

– A szabályozással kapcsolatos gondolkodásnak ki kell térnie az Élelmiszerkönyvvel kapcsolatos döntéshozatali rendszerre is, ott ugyanis az élelmiszeripari szereplők elégedetlenek az ágazati reprezentáltsági szinttel. Ennek eredményeként túl sokszor születik olyan döntés, ami a napi termelési gyakorlat érdekeit nem veszi megfelelő mértékben figyelembe, és elsősorban íróasztal mögötti bürokratikus okoskodásokon alapul – figyelmeztet végezetül az ÉFOSZ elnöke. //

Kapcsolódó cikkeink