Farm 2 Fork stratégia: a kotta, amelyből az elkövetkező évtizedben játszik az európai élelmiszeripar

Mi az Farm 2 Fork?

Vendégszerző:
Szöllősi Réka
független élelmiszerpolitikai
elemző
elelmiszervilag.hu

2020 májusában hozta nyilvánosságra az Európai Bizottság a Farm 2 Fork (F2F) Stratégiát, amely a klímaválság kezelésének céljából megszületett, szintén uniós Green Deal „szívében” álló cselekvési terv. Célja a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerek kialakítása Európában. Egyaránt vannak benne jogalkotást igénylő és nem igénylő elemek, időtávja 2030-ig tekint előre.

Egy stratégia az uniós jogalkotás bonyolult táncrendjében akkor válik kvázi véglegessé, amikor azt a tagállamok a Tanácsban, az európai állampolgárok képviselői pedig a Parlamentben megtárgyalják, és állásfoglalást adnak ki róla, kiegészítve a tervezetet konkrét javaslataikkal. Ennek a kinyilatkoztatásnak tulajdonképpen az a szerepe, hogy politikai felhatalmazást és támogatást adjon a Bizottság számára a stratégiához kapcsolódó jogszabálytervezetek elkészítéséhez. A stratégia a módosító javaslatokkal együtt lényegében előre jelzi azokat az irányokat, amelyek a jogalkotási folyamatot és a politikai mozgásteret meghatározzák majd.

Ez magyarán azt jelenti, hogy ha mind a Tanács, mind a Parlament előzetesen támogatják egy intézkedés bevezetését (jelen esetben pl. harmonizált uniós zöld védjegy megalkotását), akkor a majdani jogszabálytervezetről szóló vita nagy eséllyel már nem arról fog szólni, hogy szükség van-e ilyenre, hanem arról, hogy milyen követelmények álljanak mögötte és kötelező legyen-e a használata. Ez pedig a vállalkozások számára már most világosan jelzi azt, hogy ennek az uniós előírásnak a megszületésére egy pár éven belül számítani kell, minden következményével és versenyképességre gyakorolt hatásával együtt.

A Tanács tehát még 2020 őszén, a Parlament pedig ez év októberében elfogadta saját, támogató álláspontját és kiegészítési javaslatait a F2F Stratégiára vonatkozóan, ezzel a Bizottság által megfogalmazott célokat szentesítették, és a megvalósítás érdekében szükséges jogszabályok kidolgozásához pedig immár megvan az erős „politikai muníció”.

A Tanács összességében támogatta a célkitűzéseket, hangsúlyozva, hogy az intézkedéseket minden esetben alapos hatásvizsgálatnak kell megelőznie, és figyelemmel kell lenni az ágazat globális versenyképességének megőrzésére, a termelők méltányos jövedelmének és az élelmiszerek hozzáférhetőségének biztosítására.

Az igazán parázs viták szokás szerint a különféle érdekeket jobban megjelenítő Európai Parlamentben zajlottak most is. A két felelős parlamenti bizottság számos javaslatot terjesztett a plenáris ülés elé, és végül jó néhány esetben az élelmiszeripar szempontjából szigorító értelmű kiegészítéseket javasoltak a jogalkotási munka során figyelembe venni.

Azt még mindenképpen érdemes megjegyezni a F2F kapcsán, hogy ez az a dokumentum, amelynek néhány eleme nagy vitákat és a különféle érdekcsoportok erős nemtetszését váltotta ki az uniós agrárpolitika zöldítése kapcsán. Ebben a stratégiában szerepel a felhasznált növényvédő szerek mennyiségének drasztikus csökkentésére vagy az ökológiai gazdálkodásban megművelt területek arányának 25 százalékra emelésére vonatkozó javaslat is.

Kritikák

A stratégia gyenge pontja az, hogy nem kínál biztató megoldást a megvalósításával együtt járó, az európai agrártermékek nemzetközi versenyképességét érintő problémákra. Hiszen amennyiben az importtermékek előállítóira nem vonatkozik majd a sokféle kötelezettség, akkor az Európába beáramló termékeik vélhetően olcsóbbak lesznek, és félő, hogy a fogyasztói kereslet nem fogja az európai termékek magasabb árát díjazni. Az európai élelmiszerek ezért végső soron hátrányba kerülhetnek a piacon, az európai agrárium kibocsájtása pedig csökkenhet. Erre a bizottsági válasz lényegében a fogyasztói edukáció és a védjegyek létrehozása, valamint a bilaterális kereskedelmi megállapodásokban a környezetvédelmi feltételek kikötése. Ez utóbbiak esetében ugyanakkor a már megkötött megállapodások újratárgyalása meglehetősen irreális várakozásnak tűnik.

Ebben a témában is megy tehát az adok-kapok az érintett piaci és politikai szereplők szervezetei között és egyelőre mind a reformerek, mind az erős zöld fordulatot ellenzők tábora váltig ragaszkodik a maga igazához. A F2F parlamenti és tanácsi támogatottsága mindenesetre erős politikai üzenet a zöldebb európai élelmiszer-gazdaság létrehozásának szükségességéről.

A Farm 2 Fork célja a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerek kialakítása Európában

Milyen, az élelmiszeripar működését közvetlenül érintő konkrét célokat fogalmaz meg a Stratégia?

A Stratégia alapján az európai népesség táplálkozási szokásait mind környezetvédelmi, mind tápanyagbeviteli szempontból meg kéne változtatni. Ennek a módját abban látják, hogy több növényi eredetű és kevesebb állati eredetű, kevésbé feldolgozott, kedvezőbb tápanyagtartalmú, rövidebb láncokból származó termék fogyasztását kellene ösztönözni, vagyis az étrendünket a „fenntartható, egészséges” irányba kellene elvinni. Figyelemre méltó, hogy a növényi vs. állati termékek fogyasztásának ösztönzéséről szóló, egyre erősödő nézeteltérés már most bekúszott a parlamenti vitába, így az EP egyik végül elfogadott javaslata az erősen feldolgozott termékek és a hús túlfogyasztásának visszaszorítására vonatkozik, a másik kívánalmuk pedig a ketreces tartás fokozatos megszüntetése Európában.

Mindezek alapján a következő területeken biztosan számíthatunk uniós jogi szabályozásra:

• harmonizált frontoldali tápértékjelölés bevezetése (kötelező vagy önkéntes)

• a tápanyagprofilok megalkotása

• egyes termékcsoportokban egyes tápanyagok szintjének maximalizálása

• az élelmiszereken szereplő „zöld állítások” szabályozása és harmonizált védjegy bevezetése

• az állatjólétre vonatkozó uniós előírások felülvizsgálata, harmonizált állatjóléti védjegy bevezetése

• a származási hely kötelező jelölése egyes termékeken, önmagukban és mint összetevőkre is

• a „felesleges” élelmiszer-csomagolások alkalmazásának beszüntetése.

A várható folytatás tehát a jogalkotást megelőző uniós hatástanulmányok elkészítése és a jogszabálytervezetek 1-2-3 éven belüli elkészítése és vitára bocsájtása. Ezek a rendeletek pedig mind ún. együttdöntési eljárásban születnek majd meg, vagyis újra mindhárom fenti uniós szerv teljes egyetértésére lesz szükség az elfogadásukhoz. Ismerve a témák összetettségét és a hozzájuk kapcsolódó érdekellentéteket és tagállami véleménykülönbségeket, nem lesz egyszerű az élhető kompromisszumok megtalálása és a szükséges alkuk megkötése.

A fentiek alapján nyugodtan kijelent­hető, hogy talán még sosem volt ennyire fontos, hogy az élelmiszerpiac szereplői nyomon kövessék az élelmiszer-­szabályozás várható alakulását, mert azok valójában egy új szemlélet előhírnökei és megtestesítői, amely az eddigieknél is összetettebb elvárások elé állítja az előállítókat. Ráadásul ­az élelmiszeriparnak közben a kötelezettségek alakulásának nyomon követése mellett a piacon párhuzamosan zajló „önkéntes” folyamatokat is monitoroznia kell, például a Nutri-­Score egyre szélesebb körű elterjedését a tagállamokban… //

A fenti cikk a Trade magazin 2021/11. számában is megjelent.