Ezerötszáz éves szőlőmagokat találtak a Negev-sivatagban

Régészek 1500 éves szőlőmagokra bukkantak a Negev-sivatagban, amelyeket a Bizánci Birodalom egészében az egyik legfinomabbnak és legnevesebbnek tartott bor előállítására használhattak. A Haifai Egyetem és az Izraeli Régészeti Hatóság közös ásatása a bizánci Haluza városában feltárta, hogy a magvak egy olyan szőlőfajtához tartoztak, amely mára nem maradt fenn.

Guy Bar-Oz, az egyetem szakembere elmondta, a következő feladat az ókori bor rekonstruálása, és ha szerencséjük van, ízvilágát is sikerül reprodukálni, amelynek alapján megismerhetik, mi tette a híres negevi bort olyan finommá.

A régészek a negevi avagy gázai borról – a kikötőváros után elnevezve, ahonnan a Birodalom minden szegletébe szállították – a bizánci történelmi beszámolókból értesültek. A nedűt kiváló minőségűnek tartották és nagyon drága volt. Senki sem tudja, mi tette olyan ízletessé, mivel a szőlőfajta nem maradt fenn.

A korábbi ásatások során megtalálták a szőlőtőkék termesztéséhez használt teraszokat, a borászatokat, és a korsókat, amelyekben a bort tárolták és szállították, de mostanáig nem sikerült szőlőmagokra bukkanni.

Az ókori magvak a haluzai szemétdombok egyikéből kerültek elő. A dombok szinte teljesen érintetlenül maradtak meg, ma az ókori város határait jelzik. Tárolásra, főzésre és felszolgálásra használt agyagedények töredékeinek különösen nagy számát is fellelték, közöttük igen sok, a negevi bor tárolására szolgáló gázai kancsóval. Emellett biológiai maradványok – beleértve a helyszínre importált és a bizánci város lakosainak gazdagságát jelző vörös-tengeri halak vázát, és földközi-tengeri kagylókat – tárháza is napvilágra került. A kutatás következő fázisában összefognak a biológusokkal, hogy szekvenálják a megtalált magvak DNS-ét, és így tárják fel származásukat.

A régészek elmondták, az európai fajták hatalmas mennyiségű vizet igényelnek, ami a modern technológiával nem olyan nagy probléma, de 1500 évvel ezelőtt valószínűtlen lehetett kivitelezése. Inkább helyi szőlőfajtákra gondolnak, amelyek jobban alkalmazkodtak a Negev-sivatagban uralkodó körülményekhez, ennélfogva a negevi bor nemzetközi presztízse talán egy olyan módszeren alapul, amellyel a szőlőtőkéket a sivatag zord feltételei között termeszteni tudták. (The Jewish Press, hirado.hu)