Erősödhet Szlovákiával az agrár-kapcsolat

Szlovákia, a Cseh Köztársaság után, a régiónk legdinamikusabban bővülő gazdaságává nőtte ki magát, miközben mind az infláció, mind az eladósodottság mértéke alacsony szinten ­mozog.

Ha hinni lehet a statisztikáknak, akkor a pénzromlás mértéke 2015-ben és 2016-ban is –0,3% volt, ami párját ritkítja nemcsak a régiónkban, hanem az Európai Unión belül is. A szlovák gazdaság eladósodottsági szintje lényegesen alacsonyabb a magyarénál, alig haladja meg az 52%-ot, ami versenyelőnyt kölcsönöz a külföldi működő tőke megszerzéséért folytatott küzdelemben és az adósságszolgálat finanszírozása tekintetében.

Állati deficit

A szlovák mezőgazdaság termékszerkezete sok átfedést mutat a magyaréval, így a gabona, a burgonya, a cukorrépa, a gyümölcs, a sertés, a marha, a baromfi és az erdészeti termékek igen jelentős nagyságrendet képviselnek. A két ország közötti felfokozott termékcserét látva arra gondolhatunk, hogy versenyelőny mindkét oldalon adódik, így a kölcsönös előnyök mentén évtizedek óta intenzív cserekereskedelem zajlik.

Agrárgazdasági kapcsolataink 2010 óta meglehetősen hektikusan alakultak, jóllehet a szlovák piacot az utóbbi évtizedben az első öt legjelentősebb agrárkülpiacunk között jegyezhettük. A nagyságrendeket nézve Szlovákia a legjelentősebb agrárkülpiacaink egyike, jóllehet az exportunk jelenleg lejtmenetben, az importunk pedig felemelkedőben van. A külkereskedelmi egyenleg, számunkra pozitív mérlege a gyengülő export és az erősödő import hatására 2015-re elkopott, a mérleg az utóbbi két évben negatívra váltott.

Egyenlegrontó tényezőként kell megemlíteni, hogy az élő állat és állati termék importunk már jó ideje meghaladja a szlovák piaci exportunk nagyságrendjét. Kiváltképp az élő állat külkereskedelmi mérlege romlott az utóbbi időben. Mégpedig olyannyira, hogy az élőállat-exportunk csak alig egyharmadát teszi ki a szlovák importnak. Ezzel szemben a húsexportunk az import háromszorosát is meghaladja.

A tej- és tejtermékek tekintetében is deficites a külkereskedelmi mérleg, hiszen a behozatal 77%-kal múlja felül a kiviteli értéket. Negatív a mérlegünk továbbá, bármennyire is meglepő, a gyümölcs, a kávé- és teatermékek, a malomipari termékek, a húsos ételek, a kristálycukor, a kakaókészítmények, a levesporok, szószok és jégkrémek tekintetében is. Az export-import nagyságrendek ütköztetése az adatok szintjén sem érdektelen, ugyanis a szlovák piac már önmagában is nagyságrendet képez, hiszen Németország, Olaszország, Ausztria, Románia után a legfontosabb agrár-külkereskedelmi partnerünkről lévén szó, nem elhanyagolható a termékpályánkénti nagyságrend sem.

Visszaüt a versenyhátrányunk

Exportszerkezetünkben, a 2015-ös helyzetet nézve 40% fölötti nagyságrendet képviseltek a magasan feldolgozott élelmiszertermékek, 30%-ot a gabona, illetve növényi termék és 20%-ot élő állat (főként napos csibe) és állati termékek. Szlovák piaci élelmiszerimportunkon belül a magasan feldolgozott élelmiszertermékek 44, a növényi termékek 30, és az állati termékek 22%-ot képviseltek.

Néhány termékcsoport esetében már 2015 előtt sem ment ritkaságszámba a negatív mérleg. Ezt látjuk az élő állatok és állati termékek, valamint a gabona és malomipari termékek esetében. Ezeken a területeken mind 2008-ban és 2009-ben, mind pedig 2014-ben, 2015-ben és 2016-ban is negatívvá vált, illetve stagnált az egyenlegünk. Az utóbbi három évben a növényi olajon kívül minden jelentősebb árucsoport esetében negatívra váltott az egyenlegünk, ami a szlovák élelmiszeripar versenyképesebb voltára utal.

Itt üt vissza a gazdasági növekedésben megmutatkozó hátrányunk, hiszen az alapanyagok szállítási költségei túl nagy szerepet nem játszanak a termékkereskedelemben, viszont a jobb technikai felszereltség, a korszerűbb feldolgozókapacitás versenyelőnyt biztosít a szlovák élelmiszeripar számára, amit az áfakülönbözetből adódó előnyök még tovább erősítenek.

Jól közvetítenek

Nemcsak a hagyományos, mindkét országban megtermelt termékkörök esetében mutatkozik versenyhátrányra utaló importtöbblet. Erre jó példa a déligyümölcs-importunk forrásösszetételének változása. Bármennyire is az abszurditás kategóriájának tűnik, de az utóbbi időben Szlovákia vált a legjelentősebb déligyümölcs-, azon belül kiváltképp a banánszállítóvá, a maga 24,2 ezer tonnás, 18,9 millió eurós banánszállítmányával.

A szőlőimport zömét is „közvetítő” kereskedők bonyolítják. Pontosabban a származási országból alig érkezik közvetlenül termék. A 15,2-ről 18,4 millió euróra (11,7-ről 14,6 ezer tonnára) bővülő csemegeszőlő-importunk legjelentősebb forrása, 6,2 millió euró értékben (6,4 ezer tonna mennyiségben) Olaszország volt ugyan 2016-ban, majd 4,2 millió euró értékben Németország következett. Harmadik legjelentősebb szállítónk ugyanakkor az 1,2 ezer tonnát szállító Iránnal versenyezve, közel ekkora importtal jeleskedő, köztudottan „nagy csemegeszőlő-termelő” Szlovákia.

Dinnyeimportunk 5,9-ről 6,7 millió euróra bővülő behozatalában ugyan a spanyolok, az olaszok, a görögök, a csehek, a britek, az irániak jeleskedtek, de Szlovákia is, 163 ezer euró értékben, 381 tonna mennyiségben dinnyebeszállítónkká vált.

Ezek a jelenségek a hazai termelői összefogás szerény voltára, a feldolgozóipari háttér korszerűtlenségére, az értékesítési csatornák összehangolatlanságára utalnak. Nem ártana, ha a fejlesztéspolitika a külpiaci folyamatok alakulására is figyelve tenne lépéseket e hiányok és versenyhátrányt okozó körülmények felszámolására.