Elég, ha hagynak minket dolgozni!

A cikk a Trade magazin 2024/2-3. lapszámában olvasható.

Kovács László
elnök
MVI

A vendéglátós még 2024-ben sem lehet biztos abban, mekkora lesz az energia és az alapanyagok ára, meddig tolerálja a vendég az áremelést, lesz-e elég munkaerő, marad-e haszna a szezon végén!

Felemás év volt a tavalyi: az energiaár-félelem elmúlásával egyre kevésbé volt feszült, ugyanakkor üzleti szempontból nem hozta mindenki várakozásait. 2023-ra megfordult a helyzet: míg a pandémiás válság idején a magyar vendégek tartották el a szakmát, utána viszont a turizmus élénkülésével egyre inkább a visszatérő külföldi turisták, így a kereslet újra inkább Budapest és a Balaton felé tolódott.

Az események azt bizonyítják, hogy az optimizmusnak már tavaly is volt alapja, a szakma mentálisan is újraépül. A pandémia következtében kialakult vendéglátóhely-bezárási hullám 2022 év végére lelassult, a statisztikák szerint 4000 üzletet vesztettünk el addig 2019-től 2022 végéig. Ehhez képest meglepően soknak tűnik, hogy 2023 első félévében – egyelőre csak erre az időszakra állnak adatok rendelkezésünkre – 1000 üzlet (azaz átlagosan majdnem napi 5) húzta le a rolót.

Tavaly többé-kevésbé konszolidálódott a munkaerőhelyzet: tanúi lehettünk a korábban a vendéglátásból más iparágakba vándorolt kollégák visszaáramlásának, és megjelentek a külföldi munkavállalók – elsősorban persze a kisegítő munkakörökben.

A forgalomra rányomja a bélyegét, hogy a magyar vendégkör kifulladóban van, már ami a vásárlóerejét illeti – feltehetően az infláció következtében vannak fogyóban tartalékai.

A törzsvendégkör láthatóan csökkentette látogatásai gyakoriságát, ráadásul a hét eleji forgalom is erősen megcsappant. Változik a kereslet összetétele is, a home office koncepció bevezetése óta kevesebben esznek például munkahelyükön vagy annak környékén. Az emberek tudatosan választanak – van, aki olcsóbb fogást, más csak főételt – az egy főre jutó költés csökken.

Ma az árképzés kérdését is óvatosan kell kezelni. A vendéglátós kosarat érintő infláció most is magasabb volt, mint a hivatalos, ugyanakkor az indokoltnak tűnő mértékben nem emelhetünk árat, mert azt meg a vendég nem fizetné meg. Úgy vélem, idén 8-10% emelést fogadna el a piac, akkor is – ennyi mellett még várhatjuk, hogy hűséges marad a vendég. Tudok olyan kollégákról, akik tavaly inflációkövető árakat próbáltak alkalmazni, ami miatt 30-40% forgalmat is veszítettek. Egyenes út a tönkremenéshez.

Amiből profitálhatunk, az a Szép Kártya. Természetesen minden forint jól jön, de meggyőződésem szerint a kereskedelmi vendéglátás képes önmagát eltartani – csak hagyjanak minket dolgozni!

Értelemszerűen támogatást jelent a szolgáltatás alacsony áfakulcsa. Látjuk mindebben a döntéshozók jó szándékát, ám azt az élet igazságtalanságának tartom, hogy míg a fine dining étteremben 5%, a gyermek- és munkahelyi étkeztetésben 27%-os áfa terheli az étkezést.

Az ipartestület a maga pozíciójából, a maga lehetőségeivel próbálja érvényesíteni a szakma érdekeit: más speciális – gyakran korszerűtlen – döntésekre is felhívja a törvényalkotók figyelmét, ilyen például az alkoholmentes, helyben készített és palackos italok áfájának zavaró aránytalanságokat okozó, időnként abszurd helyzeteket generáló szabályozása.

Minden többletmunkát okozó hatása ellenére támogatunk viszont indulóban lévő vagy kibontakozó állami szintű projekteket. Az NTAK rendszerének bevezetését például szükségszerűnek látjuk a kontroll és a pontosabb tervezés lehetőség miatt, mivel hatékonysága nagyságrendekkel meghaladhatja a 4 hónapos késéssel adatokat szolgáltató KSH-ét.

Ugyancsak pártoljuk a formálódóban lévő kötelező visszaváltási rendszert: bár nem lesz egyszerű alkalmazkodnunk hozzá, de úgy érezzük, szükség van rá.

2024-et illetően optimista vagyok. Ha nem jön gazdasági válság vagy a pandémiához hasonló helyzet, a vendéglátás megáll a lábán, sőt, szerintem fejlődni is fog. Akkor csak azon múlik minden, inspiráltak vagyunk-e, tudunk-e alkalmazkodni, be tudjuk-e építeni munkánkba az aktuális trendeket, tudunk-e örömet okozni vendégeinknek.

Ám hogy ezek a kérdések sokáig kérdések maradhassanak, ahhoz meg kell tudnunk élni vállalkozásunkból – most erre kell elsősorban koncentrálnunk. //