Magazin: Éder Tamás: „Az idei év a túlélésről fog szólni”

– Milyen eredményekkel zárta a hazai élelmiszeripar a 2021-es évet?

Éder Tamás
elnök
FÉSZ

– Azt még nem tudjuk, hogy milyen mérlegszintű eredményeket hozott 2021-ben az élelmiszeripar, de az önköltségek és az értékesítési árak összehasonlításából arra a következtetésre jutunk, hogy valószínűleg az előző évekhez hasonló szintű lehet a jövedelemtermelő képesség. Előfordulhat, hogy összességében egy kicsit gyengébb lesz.

Az élelmiszeripar számára legfontosabb alapanyagok a mezőgazdasági termékek, amelyeket feldolgoz. Ezek teszik ki az önköltség meghatározó részét. Tavaly a mezőgazdasági termékek termelői árindexe, tehát amennyivel többe került az ipar számára a mezőgazdasági alapanyag megvásárlása, 19,3% volt. Vagyis majdnem 20%-kal kerültek többe a mezőgazdasági termékek az élelmiszeripar számára. Ehhez képest az ipar belföldi értékesítési árai átlagosan 6% körül emelkedtek. Az önköltségeink növekedése magasan meghaladta azt, amit értékesítési árban el tudtunk érni. Ezt nyilván hatékonysággal részben lehet kompenzálni, de összességében ez a kompenzáció nagyon korlátos.

– Mekkora volt a százalékos növekedés?

– Az élelmiszeripar termelésének volumen­indexe közel 9%-os növekedést mutat az előzetes adatok alapján 2021-ben, ami egy nagyon jó eredmény. Közel van az ipar egészének átlagához. Ez egyrészt a gazdaság egésze növekedésének köszönhető, másrészt annak, hogy a 2020-as bázis viszonylag alacsony volt.

– Melyek voltak a tavalyi évben a kiugróan sikeres, erősödő ágazatok?

– Az élelmiszeripari átlagot meghaladó termelésnövekedést a KSH termelési volumenindexe szerint a húsiparnál és az italgyártó szektornál érzékelhettünk 2021-ben. Ez ugyanakkor nem feltétlenül jelenti azt, hogy eredményesség területén is ezek az ágazatok lennének az élen, de erre vonatkozóan még nincs információ, hiszen a cégek most véglegesítik az eredménykimutatásaikat.

– Melyek voltak azok az ágazatok, amelyeknek több nehézséggel kellett szembenézniük?

– Azon túl, hogy szinte mindenki nehézségekkel nézett szembe, voltak kiemelkedően nehéz helyzetbe került ágazatok, mint például a baromfi-feldolgozó ágazat. Ugyanis ismételten szembesült, immár sokadszor a baromfi-influenza megjelenésével, ami azt eredményezte, hogy az ágazat egyes szereplői rövidebb-hosszabb ideig alapanyag nélkül maradtak, mivel az az állomány, ami vágóhídra került volna, leölésre került vagy elpusztult.

– Voltak olyan szabályozási, világpiaci problémák, amelyek hátráltatták a szektort?

– Problémaként említendő a COVID nyomán az ellátási láncok felborulása. Szintén erőteljes negatív hatásként érte az élelmiszergyártókat a tavaly elkezdődött és ma is tartó folyamatos és drasztikus áremelkedési trend. Ez elsősorban az energia (áram és gáz), az alapanyagok, a csomagolóanyagok, illetve a szállítmányozási és fuvarozási költségek terén jelentős. Az általános áremelkedések nyomán pedig idén már szinte minden igénybe vett szolgáltatás, a gépbeszerzések és praktikusan az összes input oldalon jelentkező költség komoly emelkedése tapasztalható.

Szabályozási oldalon nem érzékeltünk hátrányos fejleményt. A COVID miatt lelassult az uniós jogalkotás. Ez azért sem baj, mert most lényeges, a jövőnket alapvetően meghatározó tervezetek és jogalkotási feladatok előtt állunk az uniós jogalkotási menetrend szerint. A Green Deal és a Farm 2 Fork bizottsági stratégiák mentén előtérbe kerül a fenntarthatóság.

Problémát jelenthet majd a csomagolási hulladékok új szabályozásának és a szelektív gyűjtési, hasznosítási rendszernek a bevezetése a tekintetben, hogy a gyártókra várhatóan nagyobb anyagi terhek fognak hárulni. Magyarország egy külön utat választ a koncessziós hulladékgazdálkodási rendszer bevezetésével, ami meglátásunk szerint magasabb költségeket fog eredményezni az élelmiszerek csomagolóanyagainál. Ez nyilván nem kívánatos, de itt cserébe bízunk benne, hogy az új rendszer segítségével javulni fognak a csomagolási hulladékok hasznosítási arányai, ami környezeti szempontból előnyös, egyben az első lépés is egy körforgásos szemléletű gazdaság felé.

Mindezek miatt elmondható, hogy a magyar élelmiszeripar szempontjából sorsdöntő időszak előtt állunk. Amennyiben meg tudjuk találni a magyar gyártók helyét egy fenntartható uniós élelmiszeriparban, úgy lehetőségünk lesz ledolgozni évtizedes lemaradásunkat, és akár komoly exportpiacokat is tudunk szerezni. Ehhez azonban először körültekintően fel kell mérni azt, hogy milyen lehetőségeket kínál a magyar élelmiszeripari ágazatok számára a változó uniós jogi és támogatási környezet. A ma jól felismert helyzetünk, az ebből előremutató módon felépített jövőkép és a gyors reagálás most esélyt ad arra, hogy hosszú fejlődési pályára álljunk. Ha ezt a lehetőséget most elszalasztjuk, akkor komoly kihívás elé állítjuk magunkat a közeljövőben.

– A szabályozásban mit sikerült elérniük?

– A hazai élelmiszer-szabályozási területeken azt tapasztaljuk – szerencsére évek óta –, hogy az Agrárminisztérium szakmai főosztályai konstruktívan állnak a problémáinkhoz és javaslatainkhoz. Jó eredménynek tekinthetjük a Magyar Élelmiszerkönyv új működési rendjét, amelyben megnőtt az ipari szereplők szakmai befolyása, valamint egy kiterjedt egyeztetési mechanizmust is elindítottunk.

Abszolút sikernek könyvelhetjük el a Vidékfejlesztési Program élelmiszeripari kiírásait, amelynek kialakításakor az AM sok területen vette figyelembe javaslatainkat. Mikro-, kis, közepes és már nagyvállalatok is pályázhatnak dedikált élelmiszeripari forrásokra, mérethatár nélkül. Jelentős eredmény, hogy már a nagyvállalatok is tudnak pályázni, eddig ugyanis számukra ez a lehetőség gyakorlatilag elérhetetlen volt. A pályázatok másik nagy újítása, hogy nem szükséges munkaerő-bővítést vállalni, akkor, amikor alapvetően minden gyártó munkaerőhiánnyal küzd. Így a technológiai és kapacitásfejlesztések a leghatékonyabb módon tudnak megvalósulni.

Szintén pozitív végkifejletet várunk a Digitális Élelmiszeripari Stratégiától, amelynek megalapozásában a FÉSZ előkészítő tevékenysége kulcsfontosságú volt, majd a készületek közben is igyekeztünk hozzátenni az alakuló stratégiához. Várjuk a végeredményt, amely, reméljük, értékes lehetőséget nyit meg a gyártók digitalizációs és modernizációs fejlődéséhez.

– Hogy látják, miként alakul az egyes ágazatok kifehéredése?

– A fehéredés az élelmiszer-gazdaság egészére egyértelműen elmondható az elmúlt 6-8 évben. Azon kormányzati intézkedések, mint például a pénztárgépek NAV-hoz való bekötése, az EKR-rendszer bevezetése, valamint az adófizetési kötelezettség szigorúbb nyomon követése önmagukban is jelentős eredményeket hoztak. Azon ágazatok fehéredtek ki a leginkább, ahol az alapanyagtól a végtermékig a legalacsonyabb, 5%-os áfakulcs jellemző. Kitűnő példa erre a sertéságazat. Ezzel párhuzamosan, azon ágazatok, ahol magasabb az áfa, ezzel még küzdenek. Bár esetükben is javítottak a helyzeten az egyéb intézkedések (EKR, pénztárgép bekötése a NAV-hoz), de tudjuk, hogy a zöldség-gyümölcs ágazatban és a péksütemény-ágazatban még számottevő az áfamentes gazdálkodás szerepe.

– Milyen problémák vannak jelenleg, amelyek megoldásra várnak?

– Egyértelműen a legnagyobb probléma, hogy azt a drasztikus önköltség-növekedést, amely az elmúlt másfél évben, illetve az elmúlt két hónapban, a háború kitörését követően végbement, képesek legyünk értékesítési árainkban érvényesíteni partnereink felé, hogy ezáltal a fogyasztói árakban is megjelenjen. Ez a legnagyobb kihívás rövid távon, hiszen itt nem 1-2%-os árnövekedésről van szó. Vannak olyan alapanyagok, gyártáshoz szükséges tényezők, amelyeknek az ára megduplázódott, megtriplázódott, sőt, bizonyos esetekben még ennek többszöröséről is beszélnek egyes ágazati szereplők.

Ezt követően a legnagyobb feladat, hogy azt a hatalmas támogatási lehetőséget, amelyet a mostani európai uniós ciklusban az élelmiszeripar kapott, kap, a lehető legjobban használjuk ki, és olyan értelmes, megalapozott, a piaci igényeket figyelembe vevő és ahhoz igazodó fejlesztéseket végezzenek az ágazat szereplői, amelyek rövid időn belül érdemben javítják a versenyképességüket, ezáltal a magyar élelmiszer-gazdaság egészének versenyképességét.

– Milyen aktivitásokat terveznek az idei évre?

– Az idei év – ha szabad így fogalmazni – a túlélésről fog szólni sok élelmiszergyártó vállalkozás számára. A megnövekedett input költségek, a kiszámíthatatlan ellátási láncok, az orosz–ukrán háború mind nehezítő tényező. Szakmai szövetségként igyekszünk ezekben az akut ügyekben a tagvállalatok segítségére lenni, és a rendelkezésre álló eszközeinkkel segíteni a nehéz vizeken navigálni. Emellett megpróbáljuk behozni a fókuszba a fenntarthatósági témákat gyakorlatiasabb megközelítésben is a cégeink számára. Rengeteg hívószót tudnánk itt említeni; karbonlábnyom, környezetilábnyom-csökkentés, körforgásos gazdaság felé elmozdulás pl. a csomagolóanyagok terén, vagy akár a megújuló energiák arányának növelése a termelésben.

Természetesen a klasszikus élelmiszer-szabályozási és jogalkotási területeken a továbbiakban is aktívak maradunk, ezek annyira nem látványosak, de a termékpályák szempontjából nagy jelentőséggel bírnak. //