Magazin: Dr. Szűcs László: „A digitalizációt meg kell és meg lehet tanulni”

Folytatódik a Trade magazin Business Podcastja, a Future Talks Krizsó Szilviával

– Csocsóasztal, kávéautomata, kollégák egymás mellett, az íróasztaloknál… régen ez jellemezte a munkahelyeket. Ehelyett most legalább részben, de otthonról. Marad ez a hibrid rendszer? Ha igen, a cégvezetőknek mennyire lesz nehezebb a helyzete?

– A munkaviszonyok tekintetében már 5–10 éve elindult egy változás, így a mostani állapotok csírái már a járványt megelőzően is léteztek. Már 2015 körül az egyik legfontosabb innovációs cél volt a HR-folyamatok digitalizálása. A pandémia egyfajta katalizátorként működött, felgyorsította ezeket a folyamatokat. A pandémia ugyanis a kikényszerítette az otthoni munkavégzést. Korábban az otthoni munkavégzés egyfajta különleges juttatásnak számított a jól dolgozók számára – 2020 márciusában viszont elengedhetetlen eszközzé vált. Teljesen megváltozott a munkakörnyezet és a kommunikáció, amivel nagyon sok munkavállaló nem tudott mit kezdeni…

Dr. Szűcs László, a PwC Legal ügyvédje

–… és nagyon sok vezető sem!

– A hirtelen változás számos kihívás elé állította a munkahelyeket. Az egyik, hogy a cégeknek ugrásszerűen fejleszteniük kellett informatikai eszközeiket. A másik, hogy hirtelen a munkavállalók eltűntek az irodaházakból, és otthon kellett végezni munkájukat. Mára az lett a normális, hogy részben vagy egészben otthon folyik a munkavégzés, a vállalati környezet pedig elkezdett ehhez adaptálódni. Megváltozott a cégek foglalkoztatási stratégiája, a kommunikációnak és magának a fizikai értelemben vett munkahelynek a szerepe. Szociális terek jelentek meg az irodákban azzal a céllal, hogy a munkavállalók minél jobban érezzék magukat azokon a napokon, amikor nem otthonról dolgoznak.

– Van generációs különbség a tekintetben, hogy ki szeret home office-ban dolgozni, és kik járnak be szívesebben az irodába?

– A PwC kutatásai azt mutatják, hogy a 30 év alattiak szeretnek bejárni az irodába, mert itt lehetnek részesei annak az információáramlásnak, amely által a leggyorsabban fejlődhetnek. Az ő generációjuk egyébként türelmetlen, nagyon gyorsan akarja elsajátítani a szakmai ismereteket. Ezzel szemben a 30–50 év közöttiek jobban szeretnek otthon dolgozni, ők már vannak annyira magabiztosak a szakmájukban, hogy feladataikat – saját időbeosztásuk szerint – otthon is el tudják látni.

Fontos hangsúlyozni azt is, hogy az ún. „digitális intelligencia” nagyon különböző az egyes generációk között. Míg a digitális alapú folyamatos kezelése és használata a 30 alattiak esetében evidencia, úgy az 50 felettieknél mindez komoly kihívás. Azonban nekik is dolgozni kell digitális folyamatok, eszközök felhasználásával. Mivel egyre több folyamat digitalizálódik, nekik is el kell elkezdeni tudatosan tanulni a digitális eszköztár napi szintű használatát, és átállni a megoldáskereső gondolkodásmódra.

– Fejleszthető ez a készség?

– Mindenképpen, ráadásul sok ember számára ez a túlélés záloga. 2020. március 15-én még én sem nem tudtam, hogy két hét múlva 4-5 kommunikációs platformon kell dolgoznom, és slide-okat fogok prezentálni ügyfelek számára egy online megbeszélés keretében. Futurisztikus volt, de csak így lehetett kommunikálni az ügyfelekkel. A szükség nagy úr, ebből következően ezt meg kell és meg lehet tanulni.

– Milyen képességekre, tudásra lesz még ezen kívül szükség a jövőben, hogy folyamatosan meg tudjunk újulni?

– Nagyon sok vállalatvezetőnek változott meg a home office-hoz való hozzáállása. Megszűnt a korábban az otthoni munkát övező általános bizalmatlanság.

Kicsit hasonló a helyzet a digitális folyamatokkal is: sok vállalat tűzte ki zászlajára az ESG megfelelőséget (Environment Social and Governance – a szerk.). Ez – többek között – azt jelenti, hogy működésük során olyan technológiákat alkalmaznak, amelyek a lehető legnagyobb mértékben fenntarthatóak. Vannak olyan munkakörök, amelyeket nem lehet otthon elvégezni, de még ezen munkaköröknél is lesznek olyan feladatok, amelyeket digitális csatornákon lehet ellátni. Ilyen lesz a munkáltatói igazolás igénylése, a műszakbeosztás közlése, vagy akár a balesetvédelmi oktatás, amelyek mind-mind digitális platformok segítségével valósulnak meg. Még egy betanított munkásnak is szükségesek olyan ismeretek, amelyekkel ezeket a digitális platformokat kezelni tudja. Ha valaki a jövőben szabadságra szeretne menni, úgy egyszerűen fellép majd egy elektronikus felületre, bejelöli a tervezett szabadnapokat, ezt az algoritmus megvizsgálja, egy felettes személy pedig ellenőrzi.

„A tanulás a túlélés záloga”

– A szoftverfejlesztés az egyik olyan terület, amelyre az idők végezetéig szükség lesz?

– Ez így van. Viszont egy informatikus szakember gondolkodása és a felhasználó logikája gyakran eltér egymástól. Ezért kell egy közvetítő (általában jogász), aki „lefordítja” az igényeket az informatikusoknak Jól jön még egy HR-es is, aki olyan módon tudja közvetíteni az ismereteket a felhasználók részére, hogy a felhasználók megértik a technológiát, annak előnyeit látják, és tényleg dolgozni tudnak vele. A cél, hogy a jövőben minden munkaügyi folyamat digitalizálásra kerüljön. A munkavállalónak lesz egy applikációja, ahonnan eléri az összes, munkavégzéshez szükséges szabályzatot, meg tudja nézni például a teljesítményértékelését, a fizetését, és amelyen kommunikálni tud a munkáltatójával és a munkatársaival.

– Eddig a munkavégzés beosztása azt jelentette, hogy a munkavállalók mettől meddig dolgoznak. A home office elterjedésével nem csupán a munkaidőt osztjuk be, de meghatározzuk a munkavégzés helyét is.

Közben megváltoznak a vezetési szintek felelősségi körei. A felső vezetés alapvetően stratégiában gondolkodik, költségvetést készít és végrehajt, digitalizálja a folyamatokat, és ehhez pénzt szerez a tulajdonostól.

A középvezető felelőssége megnő. A középvezető lesz felelős a munkavállókkal történő kapcsolattartásért, továbbá azért, hogy a beosztott munkavállalók a cégnél „jól érezzék magukat”. Azáltal, hogy a munkavállalók egy része otthonról dolgozik, a korábbi közvetlen felügyelet, kapcsolat megszűnik. A középvezetőnek kell a részben vagy egészben otthonról dolgozó munkavállalókat összetartani és olyan szakmai, közösségi jellegű kommunikációkat kezdeményezni, amivel elérhető, hogy ezek az emberek 5-10 év múlva is az adott cégnél dolgozzanak.

Szintén érdekes folyamat, hogy a digitalizáció által nagyon sok olyan projekt indult be, ahol egy projektcsapat szakembereit már nem az adott leányvállalat munkavállalóiból válogatják ki, hanem egy olyan régióból, amely több országot is lefed. A különböző cégek munkavállalói heti egyszer találkoznak a virtuális térben és ők végzik a projekteket. A munkaviszonyon belüli klasszikus utasítási-ellenőrzési jog kikerül a cégtől, és ennek következtében a munkaviszony egyes elemei is relativizálódnak. Már nem a munkáltató fogja például a teljesítményprémiumot meghatározni, értékelni, hanem egy olyan személy, akinek jogilag semmilyen köze nem lesz a jogi értelemben vett munkáltatóhoz.

– Tehát a munkavállalók előtt kinyílik a világ.

– Van olyan szakma, amelyből, ha valaki lediplomázik és a következő napon felteszi magát egy bizonyos szakmai közösségi platformra, úgy egy héten belül az egész világról megkereséseket fog kapni, hogy dolgozzon ennek vagy annak a külföldi cégnek távmunka keretében. Megkapja az ottani fizetést és a munkáltató jogrendszere szerinti szerződés alapján fog munkát végezni. Ennek a jogi és adószabályozási háttere már rendelkezésre áll.

– Melyek azok a szakmák, amelyekre mindenképpen szükség lesz a jövőben?

– Ahhoz, hogy én 10-15 év múlva jól érezzem magam, most kell az agyamat átállítani arra, hogy nekem foglalkoznom kell a digitalizációval és az informatikával. Ha fiatal lennék és újrakezdhetném a karrieremet, biztos, hogy olyan szakmát választanék, amelynek valamilyen módon a digitalizációhoz köze van.

– Milyen lesz akkor tehát a jövő?

– 10-15 év múlva már lesz okosotthonunk, okosbankunk és részben, vagy egészben digitalizált folyamatokon alapuló okosmunkahelyünk. Ha most hajlandóak vagyunk elindulni ebbe az irányba, akkor talán mi is komfortosabbnak fogjuk érezni magunkat ebben a szép új világban.