Az elnök elköszön

A cikk a Trade magazin 2026/02-03. lapszámában olvasható.

– Milyen volt a szakma alaphangulata 2025-ben?

Kovács László
elnök
MVI

– A vendéglátás 2025-ben nem élt meg drámai fordulatokat, de működését némileg átformálta a folyamatos alkalmazkodási kényszer. A piac alapvető dilemmája az volt, hogy miközben a kereslet nem tűnt el, jóval kiszámíthatatlanabbá vált.

Sok vállalkozás nem növekedésben, hanem túlélésben gondolkodott, és ez a mindennapi működésben is látszott: óvatosabb készletezés, visszafogottabb fejlesztések, kevesebb kockázatvállalás.

– Hogyan reagáltak a vendégek?

– A magyar vendégek nemcsak ritkábban járnak el, de átlagosan kevesebbet is költenek, vagy legfeljebb annyit, mint korábban. A fogyasztás egyre inkább hétvégére és ünnepnapokra koncentrálódik, miközben a hét eleje sok egységben kifejezetten gyenge. Mintha a vendégek tudatosan visszafognák a rutinszerű, „hétköznapi” költést, de a kikapcsolódásról – például egy hosszú hétvégés programról – kevésbé mondanának le.

– Mi volt a legégetőbb gond?

– A vendéglátósok problémáinak középpontjában továbbra is a költségek álltak. Az energiaárak emelkedése sokak számára ma már nem egyszeri sokk, hanem tartós adottság, amely alapjaiban írja át a működést. Ehhez jön a munkaerő és az alapanyagárak nyomása: a költségbázis legnagyobb tételeit ezek adják, miközben az árazási mozgástér korlátozott, mert a vendégek árérzékenysége erősödött.

A frekventált, turisták által látogatott helyek sokkal jobb pozícióban vannak, mint a kevésbé kiemelt lokációk vidéken és a városi peremterületeken.

– Enyhült-e a munkaerőhiány?

– A munkaerőhelyzet képe árnyalt: nem feltétlenül az a gond, hogy ne lenne kisegítő, hanem az, hogy kevés a jól képzett, elhivatott, hosszú távon megbízható munkatárs. A fluktuáció magas, a lojalitás gyengébb, és mindez olyan terhet rak a tulajdonosokra, amelyet évekig lehet még bírni, de nem a végtelenségig.

A bezárások hátterében persze nemcsak egy rossz hónap vagy egy rossz döntés áll: sok esetben egy hosszú, kiégető időszak végén születik meg az a mondat, hogy „én már nem kezdem újra elölről”. A szakma 2026 elé mégis óvatos optimizmussal néz; ha a külső környezet kiszámíthatóbbá válik, több lesz a mozgástér is.

– Milyen jogi és hatósági problémákkal szembesültek?

– Az ipartestület 2025-ben is azért dolgozott, hogy a vendéglátó-vállalkozások működését kiszámíthatóbbá és jogilag egyértelműbbé tegye – közben következetesen képviseltük a szakma, elsősorban a munkáltatók érdekeit a döntéshozók felé.

Egyik fő törekvésünk az volt, hogy a vendéglátást érintő, elavult vagy életszerűtlen szabályozási elemeket kigyomláljuk, így kellemesebb vállalkozói környezet alakuljon ki, amelyben valóban lehet tervezni és dolgozni. Ugyanis a szabályozás több ponton életszerűtlen, és növeli a büntethetőséget.

Az áfatörvényben maradtak olyan passzusok (például az „eredeti szándék” vizsgálata elvitel/helyben fogyasztás esetén), amelyek bizonytalanságban tartják a vendéglátókat, és egy rosszindulatú ellenőrzés könnyen rá is tud állni ezekre.

– Milyen eredményeket értek el az érdekvédelem területén?

– Konkrét eredmény, hogy több szakmai szervezettel közösen – konzorciumi együttműködésben – sikerült támogatást elnyernünk a Nemzeti Együttműködési Alapból, amit a szakma egészét érintő digitalizációs fejlesztésekre lehet felhasználni.

Emellett az MVI kiemelt témái között szerepelt az egyszerűsített foglalkoztatás gyakorlati problémáinak kezelése is: a cél a rugalmasabb, életszerűbb szabályozás elérése volt, bár ebben csak részleges előrelépést látunk.

Az ipartestület feladata nemcsak a tagság, hanem a teljes, több ezer vállalkozásból álló szakma érdekképviselete, ezért a munkát hosszú távú felelősségként értelmezi. Ennek részeként itt szeretném bejelenteni, hogy a 2026-os tisztújításkor már nem kívánok újraindulni, és fontosnak tartom, hogy a szakmai érdekképviseletet fokozatosan fiatalabb generáció vegye át, amely a napi problémákkal közvetlenebbül szembesül.