Az ellátásbiztonság prioritást élvez

A cikk a Trade magazin 2023/6-7. lapszámában olvasható.

Dr. Felkai Beáta Olga
helyettes államtitkár
Agrárminisztérium

A hazai élelmiszer-gazdaság a maga 33 szakágával nagyon összetett, és alakulására, fejlődésére meglehetősen sok tényező hat egyszerre.

A mintegy 75 000 főt foglalkoztató és 3900 vállalkozással működő hazai élelmiszeripar növekedési pályán van – szögezte le dr. Felkai Beáta. Az ágazat adózott eredménye az utóbbi néhány évben jelentős mértékben – több mint 164 milliárddal – nőtt, árbevétele az aktuálisan elérhető statisztikák szerint közel 5000 milliárd forint.

Azon túl, hogy kielégíti az egyre bővülő belföldi fogyasztást, jelentős potenciált rejtő exportképes terület is, hiszen a bevétel mintegy 40%-a exportértékesítésből származik. Ez az arány, bár az utóbbi években nem nőtt jelentősen, de kiszámítható és biztos piacot jelent azokban az időszakokban, amikor az árbevétel csak folyó áron tud nőni, nominális értékben nem.

Az örvendetes fejlődés kapcsán meg kell azonban jegyezni, hogy az ágazat kizárólag saját magához képest tudott növekedni. A feldolgozóiparon belül még mindig vannak olyan területek – így például a járműgyártás –, amelyek jövedelmezőbbek, illetve az uniós élelmiszeriparhoz képest is jelentős az elmaradottság: mind hatékonyságban, mind gépesítettségben, mind termékinnovációban van még hová fejlődnünk.

A duális szerkezetű hazai élelmiszeripar mintegy 90%-ban mikro- és a kisvállalkozásokból áll, amelyek a hazai ellátásban a kisebb réspiacokon vagy a vidéki ellátásban tudják erősíteni szerepüket. Homogén, nagy mennyiségű árualapot a közepes és nagyvállalatok képesek előállítani, és így akár a kereskedelmi láncoknak, akár exportra értékesíteni.

Tisztul a piac, az eredményességi mutatók egyre javulnak, a versenyképesség érdekében pedig sikerült az ágazatnak elmozdulni a hatékonyabb gépek, a gépesítettség fokozása irányába. Ugyanakkor nagyon hiányzik itthon az élelmiszeripari gépgyártás és a hozzá kapcsolódó szervizháttér, hiány van csomagolóanyag-gyárból, és mindössze egy darab üveggyárunk van. Kitettségünket e téren bizonyos mérvű önellátással lehetne mérsékelni.

A nagyobb hatékonyság a támogatásoknak köszönhető

A hatékonyság növelésében a szabályozás mellett mindig nagy kérdés a pénz.

2014–2020-ban a kitűzött 300 milliárdos célszámot túlszárnyalva összesen 468 milliárd forintnyi forrást sikerült az ágazatnak juttatni, mely összeg az azóta kiírt pályázatokkal együtt 2022 végéig elérte a 730 milliárd forintot.

Nem kis szerepe volt ebben annak, hogy a 2021–2022-es átmeneti években sikerült úgy módosítani a Vidékfejlesztési Programot, hogy abban minden vállalkozásméret – a közepes és nagyvállalatok is – támogathatóvá vált. Másrészt az új KAP-stratégiában egy kitétel megszűnésével kiszélesedett a támogatható tevékenységek köre is.

A VP-n túl az aktuális problémákat kezelő élelmiszeripari támogatások is elérhetők. Ilyen volt tavaly az energiaárak elszabadulásakor az energiaintenzív kkv-knak szóló felhívás, amelynek egyharmadát élelmiszeripari cégek kötötték le, de a gyármentő programra is sokan jelentkeztek.

Annak ellenére azonban, hogy a támogatások az élelmiszeripari termelést pozitív irányba befolyásolták, a termelési volumen 2022 második felétől folyamatosan csökken, ami egybecseng a kereskedelemben tapasztaltakkal. Az infláció miatti magasabb árak okán ez bevételi oldalról még nem jelent gondot, de a mennyiségben igen, ami begyűrűzik a kereskedelembe.

Külföldi vs. hazai, avagy a kereskedelmi szektor továbbra is megosztott

Magyarországon több mint 110 ezer kereskedelmi egység szerepel a nyilvántartásban, és ebből 36 ezer foglalkozik élelmiszer- és élelmiszer-jellegű kereskedelemmel, ami óriási szám, különösen az élelmiszeriparban tevékenykedő nem egészen 4000 céghez képest. Árbevételük folyamatosan és dinamikusan – az elmúlt 5 évben közel 50%-kal – növekszik, és ebben jelentős szerep jutott az élelmiszerből származó bevételnek.

Szemben a legnagyobb árbevételt mutató Budapesttel és Pest vármegyével vannak olyan vármegyék, ahol a kereskedelemből származó bevétel nagyon alacsony amiatt, hogy egyes településeken egyáltalán nincsenek kereskedelmi egységek. Az ilyen vidéki ellátást a Kormány igyekszik kiemelten kezelni és kormányzati támogatásokkal megmenteni.

Az élelmiszer- és élelmiszer-jellegű kereskedelmi bevétel növekedésében nagyjából ugyanaz a tendencia figyelhető meg, mint külföldi tulajdonban lévő láncok esetében. Velük szemben a hazai láncok teljesen külön pályán és egészen más adottságokkal mozognak.

Az elmúlt időszakban a diszkontjellegű külföldi láncok nagyon dinamikusan növekedtek: a Lidl átvette a vezetést, az Aldi ugyan a többiekhez képest nagyon kevés boltjával még mindig viszonylag alacsony bevételt produkál, ám az saját magához képest megháromszorozódott. Ugyanakkor a több, nagyobb egységgel működő láncok, mint a Tesco, szinte csak stagnálnak. Nem csoda, hisz a vásárlói szokások átalakultak. És ez jól láthatóan visszaköszön a láncok bevételében is.

Beszerzési gyakorlatukat tekintve a hazai láncok jellemzően öröklött boltszerkezettel rendelkeznek olyan településeken, ahol a fizetőképes kereslet is alacsonyabb, az üzletek sok esetben régebbiek, melyeknek az állapota sem tökéletes és más a tulajdonosi hátterük is. Míg a nemzetközi diszkontláncok központi beszerzéssel dolgoznak nagy mennyiségű külföldi árubeszerzéssel, addig a Coop, a Reál, a CBA esetében a beszerzés egyedibb megoldásokat kíván meg. Nem kérdés, hogy ez utóbbiak esetében másként alakul a hatékonyság és a versenyképesség.

A teljes kereskedelmi bevételnek mintegy 45%-át teszi ki az élelmiszer-jellegű árbevétel. A diszkontláncok ebből közel ugyanakkora arányban részesültek, mint a hazai szereplők, de míg ők ezt az eredményt félezer körüli üzlettel érték el, addig a hazai szereplők több mint 7000-rel.

A diszkontláncok előretörése megállíthatatlannak látszik, a hiper- és szupermarket-jellegű üzleti modellek pedig háttérbe szorulóban, átalakulóban vannak. A hazai szereplők alacsonyabb versenyképességük miatt sosem ezekkel a láncokkal fognak versenyezni, hanem mindig az adott lokációval, mert bár vannak a hazai szereplőknek is abszolút versenyképes üzleteik, melyek jól helytállnak, de egy lánccal szemben egyetlen vagy néhány üzletből álló egység sosem lesz képes ugyanazt az eredményt hozni.

A cél: az ellátásbiztonság fenntartása

A közelmúlt és a jelen eseményeinek fényében is prioritást élvez az ellátásbiztonság. A vidéki ellátást helyezi fókuszba például a Magyar falu program, mely a vidéki boltoknak nyújtott támogatást, de a közelmúltban előtérbe került a hentesüzletek támogatása is az Agrárminisztérium részéről, és a további támogatásra érdemes szakboltok köre és a konténerboltok nyitásának lehetősége is vizsgálat tárgyát képezi.

Az élelmiszerlánc-felügyelet örök törekvése a hazai termékek arányának a növelése a kínálatban akkor is, ha nyilvánvaló, hogy bizonyos termékkörök (olívabogyó, kakaóbab) esetében nem lehetünk erősek hazai termékkel. Sok lánc állt a törekvés mellé például a hús vagy a tejtermékek esetében: annak ellenére megvan bennük a hajlandóság, hogy egy-egy akcióhoz szükséges nagyobb mennyiség hiánya esetén külföldi termékekhez kell nyúlniuk, és ez jól jelzi a gyártók felé is, hogy szükség van a termékeikre.

Újabb támogatások a horizonton

A Vidékfejlesztési Programon kívül már elindult egy valószínűleg 2024-ben megjelenő mintegy 200–250 milliárd forint keretösszegű felhívásnak az összeállítása, ahol azokból a szakágazatokból lehet majd pályázni, amelyekben hazai alapanyagok felhasználása, integráció létrehozása és a láncszemlélet erősítése szempontjából perspektíva és fejlesztési lehetőség van. A teljes ágazat számára hasonló 250 milliárdos blokk 2025–2026-ban lesz elérhető. //