A Nutri-score sztori: amit a frontoldali tápértékjelölésről tudni érdemes

Szerző: Szöllősi Réka Dátum: 2021. 03. 25. 10:43

Idestova húsz éve annak, hogy Európában megjelentek az élelmiszerek tápanyagtartalmát közérthető formában, a csomagolások szembetűnő helyén feltüntető grafikai megoldások. Ezek közös jellemzője, hogy valamilyen szempontrendszer alapján valamihez viszonyítva bemutatják, vagy értékelik az élelmiszer beltartalmi jellemzőit a csomagolásnak azon az oldalán, ahol az a vásárlók számára a legszembetűnőbb (FOP – „front of pack” jelölések).

Vendégszerző:
Szöllősi Réka
szakmai
és kommunikációs vezető
Felelős Élelmiszergyártók
Szövetsége

A 2011-ben elfogadott uniós jelölési rendelet megalkotásának idején a viták még a brit „jelzőlámpa”, a skandináv „kulcslyuk” és az élelmiszeripar által egységesen támogatott GDA (magyarul INBÉ) rendszer körül zajlottak. A tagállamok azonban nem tudtak megegyezni abban, hogy szükséges-e harmonizálni az Unióban ezek használatát, és főleg, melyik lehet a három közül a befutó. Végül is a jogszabály véglegesítésekor az a megállapodás született a kérdés kompromisszumos lezárásaként, hogy az Európai Bizottság 2017 december végéig tanulmányt készít az akkor piacon lévő rendszerekről és szükség esetén javaslatokat fogalmaz meg a kérdés további kezelésére vonatkozóan. Ugyanakkor nem szabnak gátat a tagállamok és a piaci szereplők által megkezdett gyakorlatoknak, viszont megteremtik ezek fair működtetésének jogszabályi feltételeit.

Az idő telt, az uniós tanulmány késett, és közben több lényeges változás zajlott le a háttérben.

Az élelmiszeripar egységes álláspontja megszűnt, 2017 elejétől a nagyvállalatok először az addig fő ellenségnek tekintett jelzőlámparendszer „továbbfejlesztett” változatát kezdték el kidolgozni. Ennek a törekvésnek az volt a lényege, hogy az ipar számára zavaróan ható aspektusokat a tudomány képviselőit bevonva meg lehessen változtatni annak érdekében, hogy reálisabb képet mutathassanak a fogyasztónak (pl. adagra és ne a termék 100 g/ml-jére vonatkozzanak a kitételek).

Ugyanebben az évben a francia egészségügyi miniszter bejelentette, hogy Franciaországban egy nagyszabású fogyasztói vizsgálat frissen megszületett eredményei alapján az ún. „Nutri-score” rendszert fogják önkéntesen alkalmazható nemzeti tápértékjelölési rendszer szintjére emelni. Az Európai Bizottság pedig áldását is adta erre.

Az idők folyamán változott a kérdésben az uniós és tagállami táplálkozáspolitikára nagy befolyással bíró Egészségügyi Világszervezet (WHO) álláspontja is. A francia rendszer megjelenésével egyértelműen beálltak annak aktív támogatói közé, az általuk addig preferált jelzőlámpamódszer a második helyre szorult az ajánlásaikban. Hasonlóan alakult a nemzeti és nemzetközi fogyasztóvédelmi szervezetek véleménye is: mind felsorakoztak a francia rendszer mögött.

A jelenlegi piaci és szabályozási folyamatok arra utalnak, hogy a frontoldali jelölések az innováció legfontosabb fogyasztói kommunikációs formájává válhatnak

A tagállamok álláspontja

A Bizottság végül csaknem három év késéssel, 2020 tavaszára készítette el az ígért helyzetértékelést, és szinte ezzel egy időben jelentette meg a Farm to Fork Stratégiát (F2F), amelyben az EU kezdeményező szerveként nagyon is egyértelműen foglal állást egyebek mellett a frontoldali tápértékjelölés harmonizálása és kötelezővé tétele mellett. Vagyis újabb jogalkotási ciklus veszi kezdetét.

Nem meglepő, hogy csakúgy, mint egy évtizeddel korábban, a tagállamok között most sincs egyetértés. Franciaország mellé 2017 óta sorra csatlakoztak be, mára már Belgium, Hollandia, Spanyolország, Luxemburg, Svájc, valamint Németország is hivatalos szintre emelte ezt a jelölési módszert, és a legfrissebb hírek szerint Ausztria és Lengyelország is ebbe az irányba halad. Olaszország (és vele együtt néhány másik tagállam) ugyanakkor kifejezetten ellenzi a Nutri-score mögött álló elveket. Sőt, válaszul a francia kezdeményezésre, az olaszok egy újabb grafikai megoldást is kidolgoztak, mely ezúttal elemek ábrázolását tartalmazó megközelítést alkalmaz. Az olasz rendszer bevezetéséhez az Európai Bizottság szintén zöld utat adott, akárcsak a Nutri-score esetében. Fontos körülmény a játszma politikai összetettségének megértéséhez, hogy az európai mezőgazdasági termelőket tömörítő COPA-COGECA is aktívan támogatja az olaszok álláspontját.

Közben az északi államok továbbra is kitartanak az általuk már régóta sikeresen alkalmazott kulcslyukrendszer mellett, sőt annak reformját is elvégezték.

Magyarország az agrárminiszterek 2020 szeptember végi ülésén aktív támogatóként lépett fel a Nutri-score rendszerrel, pontosabban az annak működtetési elveivel szemben megfogalmazott elveket felsoroló álláfoglalás mellett. Olaszország év végén kiadott, hasonló tanácsi különvéleményéhez azonban hazánk nem csatlakozott.

Várható uniós történések

Alapvetően tehát ugyanaz a lecke, mint tíz évvel ezelőtt, mert most is a három nagy kérdésben kell egymással (és az Európai Bizottsággal és Parlamenttel) dűlőre jutniuk a tagállamoknak: legyen-e uniós harmonizáció, ha igen, mely rendszer (vagy rendszerek) legyenek közösségi szintre emelve, kötelező vagy önkéntes legyen-e ezek alkalmazása?

A kérdés bonyolultsága előrevetíti, hogy már a tervezet megalkotása sem lesz egyszerű feladat, úgy, hogy közben a F2F-ban szereplő egyéb hangsúlyos elemekről sem feledkezhet meg a Bizottság, például az élelmiszer-jelölés témakörében szintén nagyon sok vitával övezett és bonyolult származásihely-jelölésről.

A megoldás érdekében az Európai Bizottság 2021-ben hatástanulmányt, 2022 végéig pedig jogszabály-tervezetet készít a témában. Tehát a keménynek és hosszadalmasnak ígérkező tárgyalások leghamarabb 2023-ban kezdődhetnek, így uniós jogi szabályozás hatályba lépése ebben a kérdésben még jó pár évig nem várható.

Egyes cégek fő lehetőségüknek a táplálkozástudományi elvárások teljesítését látják, mások a hagyományos ízek és az étrendi megközelítés védelmében elutasítják ezt a rendszert

Igen ám, de az idő megintcsak telik, és közben egyre több tagállam csatlakozhat a Nutri-score támogatói közé, tehát a piacon tapasztalható fejleményekhez képest az uniós szabályozás tulajdonképpen már most lemaradásba került. Itt pedig két újabb nagy kérdés vár megválaszolásra: egyrészt a tagállamokban a nemzeti szabályozás és a kereskedelem gyakorlata folytán a Nutri-score kvázi uniós harmonizációs rendszerré válása még felülírható-e más értelmű uniós szabályozással, másrészt, hogy az élelmiszer-kiskereskedelem mai gyakorlatában igazán önkéntes maradhat-e az a rendszer, amelyet a tagállamok javasolnak, a kereskedők pedig nagy eséllyel be is vezetnek a saját márkás termékeiken?

A válasz mindkét kérdésre valószínűleg nemleges: nehezen elképzelhető, hogy a tagállamok lemondjanak a már bevezetett intézkedéseikről, a saját márkás termékekkel folytatott versenyben pedig egy bizonyos ponton túl a feldolgozók márka termékeiken is kénytelenek lesznek igazodni az elvárásokhoz, máskülönben alulmaradnának a fogyasztók kegyeiért folytatott harcban.

Ennek persze az a feltétele, hogy a vásárlók körében megfelelő ismertséggel rendelkezzen majd a jelölési rendszer. Figyelemre méltó, hogy Franciaországban jelenleg már a fogyasztók több mint 80 százaléka ismeri a Nutri-score ábrázolását. Németországban pedig már az ALDI és a Lidl is bejelentette, hogy a saját márkás termékein alkalmazni fogja ezt a jelölési módot.

Az olasz agrárminiszter egy nyilatkozatában nemrégiben már fel is hívta a Bizottság figyelmét a valós önkéntesség ellen ható kereskedői magatartás erősebb monitorozására. Egy nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy „nem nagy láncoknak kellene erről dönteniük, hanem a Bizottságnak és a tagállamoknak”

Önkéntes tápértékjelölés és az élelmiszeripar

A Nutri-score megjelenése felszínre hozta az élelmiszeriparban a reformuláció kapcsán elmélyülő véleménykülönbségeket.

Így az ágazati szereplők álláspontja mára igencsak megosztott ebben a kérdésben, itthon csakúgy, mint Európában. Kicsit leegyszerűsítve a dolgot, míg egyes vállalatok fő lehetőségüknek a táplálkozástudományi elvárások teljesítését látják, és így támogathatónak vélik a francia rendszert, mások vagy ki szeretnének maradni az egészből, vagy a hagyományos ízek és az étrendi megközelítés védelmében elutasítják azt.

Az Európai Élelmiszeripari Föderáció, a FoodDrinkEurope álláspontja kifejezetten támogatja az uniós harmonizációt, de tagjai megosztottsága miatt érthetően nem teszi le egyelőre a voksát egyik rendszer mellett sem. Ugyanakkor kitart amellett, hogy továbbra is önkéntes formában lehessen alkalmazni a kiegészítő tápértékjelölést.

Itthon a Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége az európai testvérszervezetével azonos álláspontot képvisel. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara viszont február elején felhívást intézett tagjaihoz, melyben arra kérte őket, hogy az uniós hatásvizsgálatban foglaljanak állást a Nutri-score rendszerrel szemben.

A boltok polcain ugyanakkor már nálunk is találkozhatnak a vásárlók Nutri-score jelöléssel ellátott termékekkel, és ezek száma várhatóan egyre inkább növekedni fog. Ennél fogva hamarosan a hazai fogyasztók számára is lehetővé kell tenni a grafika értelmezéséhez szükséges ismeretek megszerzését.

Következtetések

Mozgalmas időszak előtt állunk tehát, és mindebből az élelmiszerpiaci szereplők számára talán a legnagyobb tanulság az lehet, hogy a tápértékjelölés szabályozásának jogi és piaci fejleményeire az elkövetkező években fokozottan figyelni kell. Nem biztos, hogy meg lehet várni a jogszabály megszületését, és lehet, hogy a megfelelő pillanatban jó döntést kell majd hozni egy rendszerhez való önkéntes csatlakozásról (vagy épp távol maradásról) a versenyképesség megőrzése vagy javítása érdekében.

A jelenlegi piaci és szabályozási folyamatok arra utalnak, hogy a frontoldali jelölések az innováció és a termékfejlesztés legfontosabb fogyasztói kommunikációs formájává válhatnak (pláne, ha okostelefonos alkalmazásokkal kötik őket össze), különösen akkor, ha a tagállamok betartják az ígéretüket, és figyelmet fordítanak a táplálkozással kapcsolatos fogyasztói edukáció elvégzésére is.

Ráadásul a tápértékjelölés csak a kezdet, mert szintén a következő években szeretné az Európai Bizottság megalkotni az élelmiszerek előállításának fenntarthatóságára és az állatjólét biztosításának fokára utaló harmonizált uniós védjegyek szabályrendszerét is… //

Nutri-score…

A francia egészségügyi hatóságok által létrehozott és egész Európára védjegyként bejegyzett, tápanyag-profilozáson alapuló Nutri-score rendszer a háztartási gépek energiaosztályokba történő besorolásához hasonlítható leginkább. Célja, hogy egyszerűvé tegye a fogyasztók számára az egészségesebb élelmiszerek kiválasztását 5 betű (és az azokhoz kapcsolt 5 szín) segítségével. A betű megállapítása egy mutató kiszámításával történik, amely egy képleten alapul, és minden olyan élelmiszer esetében lehetséges, amelyen egy megfelelően részletes tápértéktáblázat fel van tüntetve.

A képlet figyelembe veszi a táplálkozási szempontból kedvezőnek ítélt (idetartoznak a gyümölcs-, zöldségösszetevők, fehérjék és rostok) és a kedvezőtlennek tartott (energia, egyszerű cukrok, telített zsírsavak, nátrium) elemeket. A színes betűk (zöld (A), világosszöld (B), citromsárga (C), narancssárga (D) és piros (E)) kiválasztása pedig a tápértékmutató különböző intervallumaihoz van rendelve. Tehát a zöld mezőben feltüntetett „A” a legkedvezőbb, a piros mezőben feltüntetett „E” pedig a legkedvezőtlenebb összetételű terméket jelöli.

A mutató független a gyártó által javasolt fogyasztási mennyiségtől, vagyis nem adagra vagy konkrétan elfogyasztott mennyiségre, hanem 100 g/ml-re vonatkozik, ez pedig a kifejlesztők szerint lehetővé teszi az adott termékcsoporton belül az egyes termékek gyors összehasonlítását, és ezért rendkívüli módon ösztönzi az innovációt. A kidolgozók komoly kutatásokat végeztek a rendszer könnyű érthetőségére vonatkozóan, és modellezték a várható pozitív egészségügyi hatásokat is. Ha egy gyártó csatlakozik a rendszerhez, akkor két év alatt az összes saját neve alatt futó termékén fel kell tüntetnie azt. Jelenleg már több telefonos applikáció és weboldal is tartalmaz tízezres nagyságrendben adatbázist a kapható élelmiszerek besorolásáról.

A Nutri-score kritikusai szerint ugyanakkor több probléma is felmerül vele kapcsolatban: azt mondják, hogy jó és rossz termékekre bontja az élelmiszereket, és ezért nem ösztönöz a helyes táplálkozás elvének megvalósítására. A magas fehérjetartalmat pozitívan, a zsírsavtartalmat pedig negatívan diszkriminálja, függetlenül azok egészségi hatásától. Ebből kifolyólag (a kutatásokkal egyébként egyértelműen alátámasztottan rendkívül egészséges) mediterrán étrend elemeit alkotó élelmiszereket is kvázi rossznak titulálja (olívaolaj, tengeri halak pl.). Azt is sok kritikus leírja, hogy túlzottan leegyszerűsítő mivolta miatt félrevezetheti a vásárlókat. A magasan feldolgozott élelmiszerek előállítóinak kedvez, mert ezeknél a termékeknél „csak beletesznek egy kis rostot vagy édesítőszert” és máris jobb, kedvezőbb lesz a mutató. Ezzel szemben a hagyományos, kevéssé feldolgozott termékek jellegükből adódóan általában nem változtathatóak meg termékfejlesztéssel, ezért az innovációs érv az esetükben – még ha akarnák sem – alkalmazható. //

…kontra NutrInform

Az olasz NutrInform rendszer a mediterrán étrend, a hagyományos élelmiszerek előállítói és az étrend szemléletű komplexebb megközelítés védelmében született, válaszul a francia kezdeményezésre. A táplálkozási piramis elveit követve abból indul ki, hogy minden élelmiszercsoportot lehet fogyasztani, a lényeg a megfelelő mennyiségen van. Ezért a képi megjelenítésben elemeket használnak, amelynek a „töltöttsége” azt mutatja, hogy az adott tápanyagból egy nap alatt a jelölési rendeletben szereplő, bevinni javasolt mennyiségének az adott élelmiszer aktuális adagja mekkora részét tartalmazza. A rendszer támogatói szerint ez a megközelítés jobban támogatja a kiegyensúlyozott étrend és az egyéni táplálkozási célok megvalósítását. Emellett nem bélyegzi meg és választja szét „jókra és rosszakra” az élelmiszereket.

A rendszer bírálói viszont azzal érvelnek az olasz kezdeményezés ellen, hogy nehezen érthető „egy pillantásra” az ábra, a színek hiánya is ebben az irányban hat, valamint a „töltődő elem” grafika félreértelmezhető: ránézésre ösztönösen úgy is lehet gondolkodni, hogy a cél olyan élelmiszerek választása, amelyeken minél nagyobb „töltöttséget” mutat a százalék, pedig valójában ennek pont az ellenkezőjére kellene figyelni a legtöbb esetben. A termékek egyszerű összehasonlítását sem teszi lehetővé, mert nem 100 g/ml-re vonatkozik, hanem a gyártó által javasolt adagra. Lényegében semmi mást nem csinál, mint a tápértéktáblázat adatait megismétli grafikus, monokróm formában. //