Czakó Borbála: A férfiak a vezetésben többet, a nők kevesebbet kockáztatnak, és a kettő jobb végeredményt hoz

A cikk a Trade magazin 2023/12-01. lapszámában olvasható.

– Ismerlek nagyon régóta, és tudom, hogy bármit csinálsz, azt maximális erőbedobással teszed. Hogy van mindenre energiád?

Czakó Borbála stratégiai
tanácsadó, volt londoni
nagykövet

– Eredményorientált vagyok, tehát nem veszek részt olyanban, ami nem sikeres, és olyan emberekkel dolgozom, akikkel jól lehet együtt dolgozni. Mindig nagyon jó csapatot tudtam építeni, azt hiszem, ez lehet a háttérben. Ha jól összeválogatod azokat, akik elvégzik, amit te kitaláltál, akkor azzal a közös sikert ők hozzák létre.

– Ha valaki megkérdezne téged, hogy mit kellene tanulnia most ahhoz, hogy öt vagy tíz év múlva azt érezhesse, érvényes a tudása, akkor te mit javasolnál?

– Ami szerintem most a legfontosabb, az a geopolitika, tehát megérteni azt, hogy mi történik a világban. Nem elég, hogy értek a gazdasághoz, azt is érteni kell, mi történik, ha például egy autóalkatrészt, egy chipet nem kapunk meg Tajvanról.

– Ahhoz, hogy a geopolitikában valaki elmélyüljön, ahhoz elég az, ha értőn olvas. Ám ha azt mondaná, hogy most szeretnék valahol valamit konkrétan tanulni, akkor te mit javasolsz, mi legyen ez?

– A fintech, a digitalizáció, a mesterséges intelligencia. Most például engem nagyon érdekel az, hogy a mesterséges intelligenciával a hackerek hogyan fogják tudni feltörni a bankoknak a rendszereit, és hogyan tudnak a bankok mesterséges intelligenciával ez ellen tenni. Nagyon sok ilyen dolog van előttünk. Azokat a rétegeket kell nézni, amelyek a gazdasági érdekeket is befolyásolják.

– Az üzleti életben mennyire van jelen az a fajta szemlélet és hozzáállás, hogy nyitott szemmel járok a világban, hogy elmélyülök például a mesterséges intelligencia hátterében, megpróbálom geopolitikai környezetbe helyezni a cégügyi döntéseket?

– Szerintem nagyon jelen van, mert azt az üzleti vezetők is érzik, hogy változó korban élünk. 2005-től kezdődően én csináltam a Hungarian Business Leaders Forum pénzügyi csúcstalálkozóit. Ezek témáját főként a geopolitika, a kiberbiztonság adták, ugyanis mindig azokat a témákat próbáltam előtérbe helyezni, amelyek az adott pillanatban jók vagy újak. Mindig arrafelé kell menni, amerre látszik, hogy a világ mozog.

– Minek köszönhető, hogy hidat tudsz építeni különböző pártállású emberek között?

– Szerintem ez azért van, mert úgy gondolom, hogy mindenkivel kell a kapcsolatot tartani. A diplomácia is erről szól. Nekem nem a magam boldogulásáért kell dolgozni, hanem hogy a magyar gazdaság jól menjen. Ehhez meg kell hallgatni a különböző véleményeket, amelyek most már eléggé átpolitizálódtak, de nyilván van egy középút. Én szakmai kerekasztalokat szoktam szervezni, és nagyon odafigyelek arra, hogy résztvevők ne csak az egyik oldalról, hanem mindenhonnan jöjjenek.

– Azon túl, hogy szereted az embereket, mi a Bori-titok, aminek köszönhetően így tudsz kapcsolódni másokhoz, és ilyen hatást gyakorolsz?

– Azt nem tudom, de, ha már szóba került, őszintén szeretném elmondani, hogy megkaptam az életműdíjat a Menedzser Szövetségtől, és állva tapsolt meg a közönség, amin én nagyon meghatódtam. Ez azért volt számomra hihetetlen élmény, mert az volt a gyerekkori álmom, hogy egyszer ugyanúgy a középpontba kerülök és megtapsolnak, mint az olimpiai bronzérmes Almássy Zsuzsa korcsolyázónőt.

– Ehhez képest autószerelőként kezdted a pályádat.

– Igen. Négyen vagyunk testvérek, és a szüleim azt szerették volna, hogy a biztos megélhetésért szakmát tanuljak. Autóvillamossági szerelőként végeztem a középiskolában. Nem vettek föl az egyetemre, ezért mentem a közlekedési és távközlési műszaki főiskolára – és szerintem soha nem tudtam volna elvégezni Amerikában a pénzügyi MBA-t, ha nincs olyan hihetetlen matematikai alapom, amit itt kaptam. Elsőként a Volán Elektronikánál helyezkedtem el, ahol darabáru-fuvarozással, béroptimalizálással, tehát inkább vállalati jellegű dolgokkal foglalkoztam. Aztán átkerültem a gazdasági részlegre. Amikor munkahelyet váltottam, az ottani személyzetis kötelezett, hogyha közgazdászként dolgozom, akkor végezzem el a közgázt.

A nők a vezetésben a férfi döntéseket kiegyensúlyozzák, így válnak azok jobban átgondolttá, kevésbé agresszívvé”

– Megtanultad a szakmát, de hol tanultad meg a vezetést?

– Arra nem készültem. Nem vagyok átlagos vezető abban az értelemben, hogy nem vagyok diktatórikus, tehát nagyon ritkán szólok bármiért. A legtöbb vezető úgy gondolja, hogy ha nagyon szigorú, és mindenkit megbüntet, akkor mindenki megcsinálja, amit kér. Véleményem szerint ez nincs így. Lehet, hogy ezt a családból, az édesanyámtól hoztam. Mi egy nagy rendszerben éltünk – a családi házban tizenegyen laktunk együtt. Egy vállalat lényegében ugyanígy működik: fontos, hogy megcsinálják azt, amit kérsz. És fontos, hogy olyan munkát adj a munkatársaknak, amit el tudnak végezni, mert így elkerülhető a frusztráltság, ami energiapazarlás.

– Nagyon sok területen nagyon sok férfi vett téged körül, akikkel el kellett fogadtatni magadat nőként. Ezt hogy csináltad?

– A közlekedési főiskolán egyedül voltam lány a tankörben. Az, hogy nem ketten voltunk, olyan szempontból volt jó, hogy nem közösítettek ki azonnal. Kineveztek tankörtitkárnak, és nekem kellett a fiúk ügyeit intézni. Szerintem ez nagyon sokat segített abban, hogy a fiúkat normális partnernek tekintsem – nem néztem rájuk se föl, se le. A viszonyulásban számomra a külsőségek helyett a szakmai tudás fontos, az valakinek vagy van, vagy nincs.

A másik, amire szintén nagyon büszke vagyok, hogy mikor bemegyek tárgyalni, akkor először megpróbálom megérteni, hogy kinek mi az érdeke, és annak tudatában vagyok jelen, nem pedig úgy, hogy a saját érdekemet végigverem akkor is, hogyha senkinek nem tetszik. Mindig igyekszem megtalálni azt a közös pontot, ahol senki se boldogtalan.

– Említetted a beszélgetés elején a Tajvanról érkező vagy nem érkező chipeket – akkor geopolitikai összefüggésben. Már régóta lehet olvasni, hogy Kína éppen mit akar kezdeni Tajvannal. Követed, figyeled, hogy mi lehet a kimenet?

– Ezt követem. Az a lényeg, hogy olyan chipeket, amelyeket Tajvanon gyártanak, azt a világon sehol nem tudnak gyártani, még Amerikában se. A technológia olyan fejlett, hogy 4-5 évbe telik egy chipgyárnak a felépítése, tehát nem lehet csak úgy áttelepíteni Európába vagy Amerikába. Nagyon munkaerő- és nagyon tőkeigényes. De most már Európa és Amerika is elkezd chipgyárat építeni, mert inkább már fizetnek ötször annyit érte, csak nehogy az legyen, hogy az autót magát nem tudják eladni, mert hiányzik belőle két chip.

Viszont geopolitikailag van egy nagyon erős feszültség a délkelet-ázsiai térségben, és komoly veszélye van annak, hogy Kína ráteszi a kezét Tajvanra, mert az elvileg Kína része. Az izraeli helyzetből, az ukrán háborúval kapcsolatban pedig látjuk, hogy megint olyan gazdasági érdekek vannak, amikről mi nem is tudunk. Végül is gazdasági érdekek is motiválják az embereket.

– Téged mennyire érdekel a pénz?

– Szerintem nem jó, ha az embernek sok pénze van. Mert minél több pénzed van, annál nagyobb gond annak a fenntartása, a menedzselése. Lényegében az a jó az embernek, ha pont annyi pénze van, amivel jól érzi magát, de nem mérhetetlen vagyon.

– Miért tartod fontosnak, hogy akár egy vezető, akár egy átlagember, tegyen a közjóért?

– Az egy szép dolog, hogy valakit el tudsz indítani a pályáján, vagy támogatod például a roma társadalmat, amire a HBLF-nek van egy mentorprogramja. Ezek szerintem fontos dolgok. Nagyon sok ember a pénz kedvéért gyűjti a pénzt, de szerintem ez nem lehet cél.

– Miért fontos szerinted, hogy minél több női vezető legyen?

– Szerintem, ha a Lehmann Brothers Sisters lett volna, akkor nem lett volna pénzügyi válság. A nők a vezetésben a férfi döntéseket kiegyensúlyozzák, így válnak azok jobban átgondolttá, kevésbé agresszívvé. A férfiak többet, a nők kevesebbet kockáztatnak, és a kettő együtt jobb végeredményt hoz. //