”Vizet mindenkinek”-elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű és minőségű víz az agrárium számára

Március 22. a Víz Világnapja, amely kapcsán érdemes számba venni az élelmiszerbiztonság szempontjából megfelelő mennyiségű és minőségű víz biztosításának módszereit és az elengedhetetlen tennivalókat. Vitathatatlan, hogy a víz- és élelmezési kihívások kielégítésének céljából dinamikus intézményeket és intézkedéseket vár a hazai gazdatársadalom.

Március 22. a Víz Világnapja, melynek rendezvényein minden évben a víz egy sajátos aspektusára világítanak rá. Az idei év jelmondata szerint: „Vizet mindenkinek! A mottó emlékeztet arra, hogy a víz kulcsfontosságú szerepet tölt be az élelmiszerbiztonság szempontjából, mely szinte megköveteli a megfelelő mennyiségű és minőségű víz rendelkezésre állását mind az állattenyésztés, mind a növénytermesztés kapcsán is.
Míg az állatok és a növények vízigénye állandó maradt, az elmúlt száz év vizsgálatai alapján hazánkban a csapadék mennyisége tizedével csökkent, az évi középhőmérséklet pedig globális tendenciákkal összhangban emelkedik. Az egyre gyakoribb, szélsőséges időjárási események azok, amik egyre inkább veszélyt jelentenek a hazai mezőgazdasági rendszerekre.
A növénytermesztést vizsgálva kiderül: a mezőgazdasági területeink alig 2 százalékán van kiépített vízpótló öntözés, így az élelmiszer-termelésünkhöz szükséges víz mennyiségét szinte csak a csapadék mennyisége határozza meg. A talajnak nagy a szerepe a szélsőséges vízháztartási helyzetek kockázatának csökkentésében és káros következményeinek mérséklésében. Egy jó minőségű talaj pufferközegként üzemel, ami belvízveszélyben vizet tud befogadni, aszály idejére vizet tud raktározni, hiszen a felső 1 méterben a lehulló átlagos csapadékmennyiség közel kétharmada tárolódik. Ezért a talajban történő víztározás lehetőségének kihasználása mára szinte létkérdéssé vált. Emellett a felszín alatti vizek jelentős szerepet játszanak a mezőgazdasági termelés fejlesztésében és diverzifikálásában, azonban a nagyszámú egyedi vízfelhasználó összesített hatása káros lehet az adott vízbázis mennyiségi állapotára. Erőforrás-gazdálkodási szempontból érthető, hogy a felszín alatti víz sokkal elérhetőbb és puffert kínál az éghajlati és felszíni vízellátási zavarok ellen, azonban vitathatatlanul felgyorsította a stratégiai felszín alatti vízbázisok kimerülését, ami vízbiztonság szempontjából megkérdőjelezhető.
A versenyképes növénytermesztés alapvető feltétele a megfelelő termésbiztonság elérése, amelynek további eszköze az elsősorban felszíni vizekre támaszkodó öntözésfejlesztésen keresztül a megfelelő vízbiztonság megteremetése. A Kormány feladatának tekinti az öntözéses gazdálkodás elterjesztésének, észszerű fejlesztésének, a vízkészletek védelmének és hasznosításának ügyét, a célok elérésére az utóbbi másfél évben több kormányhatározat született. Ennek részeként a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara 1,2 millió hektáron felmérte a vízigényeket a vízgyűjtő rendszerekben rendelkezésre álló vízkészletekhez, valamint az öntözéses gazdálkodás lehetséges területeihez igazodóan, ahol közel 300 ezer hektáron jeleztek a gazdálkodók új igényt az öntözésre. A megvalósítás szempontjából a kormányzati szándék, hogy eszköz- és anyagi erőforrásokkal támogassa a hazai vízgazdálkodás öntözési célt szolgáló vízkínálat fejlesztési beruházásait, rekonstrukciós projektjeit. A vízkínálati lehetőség mellett azonban az öntözésfejlesztés másik fontos szereplője a vízkeresletet biztosító gazdálkodó. Egy öntözőfürt kialakítása hosszú távú és egy átlagos mezőgazdasági termelő méreteit, lehetőségeit jóval meghaladó nagyságrendű, jellemzően közösségi beruházás, ezért szükséges lehet további állami szerepvállalás.
A víz- és élelmezési kihívások kielégítésének céljából dinamikus intézményeket és intézkedéseket vár a gazdatársadalom, amelyek egyensúlyba hozzák a vízkínálat és vízkereslet mérlegét, a vízbiztonság megteremtését, amely stabilizálja és növeli a mezőgazdasági kibocsátást és a jó mezőgazdasági kereskedelempolitikához vezet.