Világszintű változások

Szerző: trademagazin Dátum: 2007. 08. 29. 08:00

Ha a nemzetközi borpiac termékfejlesztéseit elemezzük, azt látjuk, hogy a magyar innovációk azok leképeződései. Minden kétséget kizáróan mi vagyunk a követők, és az is bizonyos, mi kevesebbet tudunk átvenni vagy pontosabban adaptálni, mint ami körülöttünk lezajlik. A piac is kisebb, de a fejlesztési forrásaink is kevesebbek.
Ha össze akarjuk foglalni, hogy a nemzetközi borpiac fejlődése miből fakad, mindenekelőtt azt kell konstatálnunk, hogy a bor megváltozott, több szempontból is.
Tradicionálisból innovatív
A mai szőlészetben és borászatban se szeri, se száma a technikai és technológiai fejlesztéseknek (fémoszlop a szőlőben, hűtött szüreti beszállítás, hűtött, hőmérséklet-szabályozott tartályok stb.), amelyeknek a felsorolása a magazin profilja miatt nem is lenne ildomos. Azokról a fejlesztésekről azonban, amit a borkereskedő és a fogyasztó is jól lát, már értelme lenne említést tenni. Ki gondolta volna húsz évvel ezelőtt, hogy műanyag dugós vagy éppen csavarzáras, esetleg üvegdugós borospalackokat vásárolunk majd? Ugye senki. Ki hitte volna, hogy a borpiacon teret nyernek a minimál borcímkék, vagy éppen egyes fogyasztói csoportokra az extrém kifejezésű címkék hatnak majd?

Lokálisból globális
Ez persze nem azt jelenti, hogy a lokalitás, tehát a helyi sajátosság elmúlt. Azt azonban jelenti, hogy ennek megítélése a globális piac rendje szerint történik. Mindent egymáshoz mérnek, mindenki mindenkivel versenyez. Ezek mellett a borok nagyobb részét a világ minden pontján meg lehet vásárolni, tehát a globalitás tényszerű, de amelyeket nem, azokat is ezekhez mérik. A mérce nem lokális, ilyen értelemben vesztette el helyi jellegét a bor. A termék, de az információ is globálissá vált. A legutolsó szüretről is mindent lehet tudni, a legkisebb hibáról is napokon belül értesülhet a világ.

Termőhelyből fajta- és márkatermék
Nem volt olyan régen, amikor a borokat csak a származási helyük alapján kategorizáltuk. Ma már vannak fanatikus fajtafogyasztók is. Egyes fajták kinőtték magukat, ők is globalizálódtak, prémium kategóriába kerültek. A szőlőfajták is pontosan leírható piaci eloszlást mutatnak.
Ma már a borban is megjelentek a márkaimádók, a márkához hű fogyasztók, a márkasznobok, a márkatudorok. A márka talán a legnagyobb ívű fejlődést írta le a borszektoron belül, de tudjuk, ez sosem lesz olyan márkaméretű és márkaközpontú termék, mint az ásványvíz vagy az üdítőital, esetleg a sör, vagy a szeszes ital. Jelenleg azonban a jól felépített márka szerepe egyre nő.
A földrajzi eredet is persze fontos maradt, de már nem egyedül jellemzi a bort. Ott van a fajta és a márka is.


Hagyományosból üzleti termék
A piacon talán kevésbé érezhető változás, de nagyon mély gyökereket érint. A szőlőtermelők tudnának mesélni arról, hogy társadalmi kiváltságaik hogyan válnak piacfüggő kapcsolattá. De a borászok is biztos mesélhetnének, főleg a hagyományos szőlő- és bortermelő országokban, a változás mentális nehézségeiről. A fogyasztó sokat nyert. Kényeztetik, a kínálat fantasztikussá vált, csak győzzön eligazodni a borok között, mindenhez hozzá lehet jutni. Ennek az ára az volt, hogy a bor szociális termékből üzleti, piaci termékké vált.

Kulturálisból piaci termék
Kevés olyan terméke van az élelmiszerpiacnak, ahol annyi kulturális elemet hordozna a termék magában, mint ahogy ezt a bor teszi. A csábítás így túlságosan nagy, hogy azt higgyük, a borunk a múltbéli kulturális értékei miatt automatikusan eladható. Nos, nem eladható. A borkultúra része a bor piaci értékének, de csak akkor, ha azt valóban a termék részéve tesszük, ha az nem önmagában létezik, hanem a bor piaci értékévé válik. Másképpen szólva, ha a piacnak megfelel. A borkultúra nem örök, folyamatosan újra kell teremteni, és mindig a piac hozza létre. Ez az újabb nemzetközi borpiaci fejlesztések keserű tanulsága a szőlő- és bortermelők számára.

Kapcsolódó cikkeink