Véget érhet az optimista hangulat a takarmánypiacon?

Dátum: 2019. 10. 08. 11:21

A magyar takarmányipar prosperál, de gyűlnek a viharfelhők. Folyamatosan jelen vannak az állategészségügyi kockázatok, amelyek kezelésére fel vannak ugyan készülve a piac szereplői, ám ahogy Bujdosó Tünde, az Euler Hermes Hitelbiztosító kockázatkezelési igazgatója a helyzetet és a várható piaci kilátásokat modellezte: ilyen esetben előbb hiányra, majd túltermelésre számíthatunk, ami az árakra, a volumenekre és így a takarmányágazatra is komoly hatást gyakorolhat. A bankoknak és a hitelbiztosítóknak, takarmánygyártóknak pénzügyileg kezelni kell a helyzetet mindaddig, amíg a gazdák és a termelők kártérítése meg nem történik. A takarmányok egyik fő összetevőjének számító szójadara piacán tapasztalható ÁFA-csalások visszaszorítása érdekében pedig érdemes megfontolni a fordított ÁFA bevezetését, vagy a termék forgalmi adójának csökkentését – javasolja a szakértő legfrissebb iparági elemzésében.

Az Euler Hermes, a magyarországi piacvezető hitelbiztosító a takarmányipar kilátásait vizsgálta legfrissebb elemzésében. A takarmányipar nemzetgazdasági szinten fontos szerepet játszik Magyarországon, hiszen hazánkban 2018-ban 3,5 millió tonna takarmánykeveréket gyártottak, az ágazat pedig közel 270 milliárd forint árbevételt ért el. Az elmúlt években a takarmánytermelés a mezőgazdaságon belül a sikeres ágazatok közé tartozott: a közel 330 magyarországi takarmánygyár állította elő az európai össztermelés több, mint 2 százalékát, messze megelőzve a szomszédos országok termelését. A nálunk gyártott takarmányból 1,3 millió tonnát a sertés ágazatban, 1,4 millió tonnát a baromfiágazatban, 450 ezer tonnát a kérődzők körében, és 130 ezer tonnát pedig egyéb körben (pl. házikedvencek eledelének) gyártanak.
A nagyszámú termelő ellenére az ágazaton belül a piaci koncentráció magas (bár állatfajonként eltérő mértékű), hiszen 15 termelőegység állítja elő az éves össztermelés 40 százalékát. A kisebb takarmánykeverő üzemek nagy része jellemzően a saját állatállomány takarmányozására termel, évi 50 ezer tonnát meghaladó kapacitással ellenben mindössze 20 keverő rendelkezik. A piaci szereplők számára az egyik legfőbb kihívás a munkaerőhiány, továbbá – főként a kisebb keverők esetében – az elavult technológiák modernizálásának elkerülhetetlensége, a beruházási kényszer. Egy esetleges kamatemeléssel a helyzet csak bonyolódna, hiszen a növekvő kamat terhek egy változó gazdasági környezetben nehezen kezelhetők a gazdálkodók számára. Az Euler Hermes szakértői azt várják, hogy a kisebb üzemek egy része a méretgazdaságossági problémák miatt beruházásait elhalaszthatja, és áttérhet a vásárolt takarmányra, amely komoly mértékben átrajzolhatja a piacot.

Járványok, állatbetegségek hatása az ágazatra
Az előbb említett hatások mellett az ágazatnak új kockázatokkal is szembe kell néznie. Egy madárinfluenza és annak utóhatása, az ASP felbukkanása és terjedése komolyan foglalkoztatja az ágazat szereplőit. Ezen kockázatok jelentőségének megítéléséhez előbb azt kell megérteni, hogy az állatbetegségek, járványok ciklikus hatást gyakorolnak az állattartásra: a hiányt általában túltermelés követi. A 2016-ban hazánkon is végig söprő madárinfluenza például azt eredményezte, hogy a kacsa- és libatörzsek kivágásával ez az ágazat és annak a takarmányozása egy évre szinte teljesen megszűnt. Szerencsére akkor jelentősebb fizetésképtelenségi eset nem volt, és a farmok a megfelelő intézkedéseket követően saját forrásból, illetve állami kártérítésből újjáépültek. Ugyanakkor mivel a kivágást követően az új víziszárnyas szülőpárokat egyidőben telepítették, mára túlkínálat alakult ki a piacon. Ennek pénzügyi hatása, hogy a termelők jelentős készleteket halmoznak fel és emiatt fizetési nehézségek jelentkezhetnek. Ráadásul a baromfi ágazatban tapasztalható átlagos áremelkedés nem jellemző a víziszárnyasok piacára. A takarmánytermelőknél még nem tapasztalhatók jelentős fizetési késedelmek, de az Euler Hermes kiemelten figyeli az ágazatot, hiszen a víziszárnyas túltermelés egész Európában aggasztó probléma.

Forrás: AKI, Euler Hermes
*Előrejelzés

A madárinfluenza tanulságai segítenek abban, hogy egy Magyarországon jelenleg csak a vaddisznóállományban kimutatott sertéspestis kockázatait felmérjük és időben kezeljük – hangsúlyozza Bujdosó Tünde, az Euler Hermes igazgatója, az elemzés készítője, aki szerint jó hír, hogy a magyar termelők komolyan vették a járvány intő jeleit, így a kormányzat és a NÉBIH együttes támogatásával az ágazat fel van készülve arra, hogy mi a teendő, ha a vírus megjelenne a háztáji, illetve az ipari sertésben. Így egy esetleges terjedés sem lenne valószínűleg olyan agresszív, mint a madárinfluenza esetén volt – véli a szakértő. A termelőket azonban anyagilag súlyosan érintené a járvány, amely a kártalanításig, helyreállításig likviditási problémákat is okozhat, melyeket tovább fokozna az exportpiacok korlátozása. Az Euler Hermes feltételezése szerint a piacot két hullámban érheti a sokkhatás: először a sertésár bezuhanna az exportról bent marad többlet miatt, majd utána a kivágás mértékének függvényében a magyar disznóhús elérhető mennyisége jelentősen csökkenne.
Mindez a takarmányágazatban is komoly kockázatokat generál. Bujdosó Tünde szerint fontos lenne, hogy a bankok, biztosítók, takarmánygyártók együttműködve finanszírozzák a takarmányágazat szereplőit addig, amíg a gazdáknál kártalanítás és a saját erőből helyreállítás meg nem történik. Ez már csak azért is szükséges, mert amíg a víziszárnyasok esetében az állomány biológiailag 1,5 év alatt „rendbe jött”, addig a sertések csak később érik utol magukat, itt akár 3-4 év lehet, mire az új telepítések beérnek és a gazdák a szükséges fejlesztéseket végrehajtják. Ugyanakkor a vírus és az intézkedések a sertéstelepeknek lehetőséget is adnak a megújulásra, mind technológiában, telepek modernizációjában, mind genetikában – amiből hosszú távon az ágazat szereplői akár profitálhatnak is. Ellenben már most érdemes felkészülni arra, hogy a vírus utóhatásaként a sertéságazatban is 3-4 évvel a kivágásokat követően túltermelés lehet, hiszen a ciklikusság mechanizmusai itt is működhetnek ugyanúgy, mint a víziszárnyasoknál.

A GMO-mentesség és annak problémái a takarmánytermelésben
Egyre több szó esik a GMO-mentességről Magyarországon is. Az Európai Unió takarmánypiacain csak Svájc a teljesen GMO-mentes ország, az összes többi állam megengedőbb gyártás és fogyasztás tekintetében – állítja Bujdosó Tünde. Magyarországon az úgynevezett „GMO mix” szemlélet van érvényben, azaz GMO-mentes és nem mentes takarmány, alapanyag és hús is kapható a piacon. Fontos azonban kiemelni, hogy a megtermelt GMO-mentes termékeket jó haszonnal tudjuk értékesíteni az exportpiacokon.
A Magyarországon termelt takarmány összetételét tekintve a gabonamagvak 61,6 százalékot tesznek ki, melyeket teljes egészében hazai vetésben termelnek, és teljesen GMO-mentesek. A fehérjeösszetevők a takarmánykeverékek kb. 15 százalékát teszik ki. Ezen belül is a legfőbb összetevő az extrahált szójadara, amiből Magyország évente 550 ezer tonnát importál, ezért csak részben GMO-mentes. Jellemző ellenben, hogy a hazai, GMO-mentes szójatermelés évi 150-180 ezer tonna, melyből hozzávetőlegesen 110 ezer tonnát megfelelő haszonnal Németországba és Svájcba exportálunk – teszi hozzá Bujdosó Tünde.
Ezen a piacon a szakértő szerint a legfőbb problémát még mindig az ÁFA-csalás okozza. Ugyan a korábbi intézkedések, mint az EKÁER bevezetése, mérséklő hatással voltak a szürke gazdaságra, de nem szüntették meg a csalást és annak piactorzító hatásait. Ennek visszaszorítása valamennyi tisztességesen működő ágazati szereplőnek érdekében áll. Bujdosó Tünde szerint két megoldás kínálkozik: a fordított ÁFA alkalmazása, mint a búza és a szójabab esetében vagy az áfakulcs csökkentése. Előbbi kímélné az állami költségvetést, utóbbi cash flowban segítené az állattenyésztőket, hiszen ők nagyrészt 5 százalékos ÁFA mellett értékesítik az állatok jelentős részét – indokolja javaslatát Bujdosó Tünde.