Évforduló

Egy kicsit bosszant, hogy megint öregebb lettem egy évvel, de ha visszatekintek 2015-re, legalább elmondható, hogy végre egy igazán pozitív év volt a kereskedelem életében.

Talán nem merészség részemről leírni, hogy a 2008-ban kezdődő válság véget ért, hiszen közel három éve folyamatosan nő a bruttó hazai össztermék, két éve a kiskereskedelmi index, a fogyasztók bizalma pedig a piackutatók mérése szerint 5 éves csúcson van.

A továbbra is igen „lendületes” kormányzati politika tavalyi első intézkedése a vasárnapi boltzárás bevezetése volt, ami szerencsére a várakozásokkal ellentétben nem vezetett munkahelyek megszűnéséhez, csupán a vásárlási szokások megváltozásához. Érdekes módon nem az előzetes várakozásoknak megfelelően, hiszen akik eddig jól teljesítettek, ezután is fejlődni tudtak, mert a vásárlókat nem könnyű becsapni, ők az operatív teljesítményt díjazzák.

Az élelmiszerlánc-felügyeleti díj drasztikus emelésének szándéka Brüsszelben ugyan elbukott, de került egy újabb javaslat az asztalra, a kötelező létszámminimum a 400 m²-nél nagyobb boltokra vonatkozóan, remélem, javaslat is marad…

Igazán jó hírnek volt nevezhető a munkanélküliség jelentős csökkenése, ami azonban sajnos együttjárt az elmúlt években ismeretlen munkaerőhiány megjelenésével is. A társadalom öregedése, a gazdaság növekedése és a kivándorlás miatt sajnos ezen a területen nagyon gyorsan közeledünk Nyugat-Európához. A minőségi munkaerőért folytatott verseny persze kedvező az egyébként sokszor nehéz helyzetben lévő magyar munkavállalóknak.

Az elmúlt évek tendenciáit tekintve véleményem szerint félre lehet végre tenni a sopánkodást, elfelejteni a mindent a válságra kenő hangulatot, és el lehet kezdeni költségoptimalizálás helyett újabb és újabb választékokat, szolgáltatásokat, promóciókat bemutatni a kedves vásárlóknak. És akkor a hét szűk esztendő után hét bő következik.