Tengeri kertekben teremhet a jövő tápláléka

Kép: wikipedia

Miközben León Spanyolország egyik leginnovatívabb szakácsaként újabb kulináris ízek után kutakodott, az otthonához közeli Cádizi-öbölben észrevett egy eddig általa nem tapasztalt jelenséget:

EGY APRÓCSKA ZÖLD GABONASZEM TAPADT A TENGERIFŰ TÖVÉHEZ.
Ételekhez szokott észjárásával a séfnek egyetlen kérdés fogalmazódott meg a fejében: vajon ehető-e a tengeri gabonaszemecske.

Labortesztek sokaságát végezték el a szakács kérésére a gabonaszemen, amelynek eredménye megdöbbentő volt:
A NÖVÉNY GLUTÉNMENTES, MAGAS OMEGA 6 ÉS 9 ZSÍRSAVTARTALMÚ ÉS GABONASZEMENKÉNT 50 SZÁZALÉKKAL TÖBB FEHÉRJÉT TARTALMAZ, MINT A RIZS.

Egyediségéhez egy adalék, hogy édesvíz és műtrágya nélkül növekszik.

A találmány a séfet, akinek Aponiente nevű étterme 2017-ben a harmadik Michelin-csillagot is kiérdemelte, arra sarkallta, hogy
A KÖZÖNSÉGES TENGERIFÜVET, MINT POTENCIÁLIS SZUPERÉLELMISZERT
beemelje a közbeszédbe, annak tudatában, hogy egyedi életciklusának messzemenő következményei lehetnek.
Egy olyan világban, amelynek háromnegyedét víz alkotja, ez a felfedezés alapvetően megváltoztathatja azt, ahogyan eddig az óceánokról vélekedtünk. Ez egy olyan új koncepció kezdete lehet, amelyben a tengereket, mint megannyi hatalmas kerteket gondozhatjuk, védhetjük és felhasználhatjuk” – nyilatkozta León.

A mesterszakács további kutatásai során kiderült, hogy a növény Sonora-ban – Mexikó egyik szövetségi állama a Kaliforniai-öböltől keletre – élő őslakos nép étrendjének fontos alkotóeleme volt. A jelen felfedezésig ez volt az egyetlen ismert eset arra, hogy tengerből származó gabonát emberi táplálékforrásként használtak fel.

Ezután adódott a kérdés, hogy ez az évelő növény vajon termeszthető-e. A Cádizi Egyetem csapatával és a regionális kormány kutatóival együttműködve kísérleti projekt vette kezdetét egy 0,75 hektáros sós mocsár három kis területének adaptálására, amelyet León „tengeri kert”-nek nevezett el.

A projekt 18 hónappal később sikeres eredményre vezetett. León a növényt számos receptjébe beillesztette, megőrölte, hogy lisztet készíthessen belőle kenyérhez és tésztához, és Spanyolország klasszikkus rizses ételeinek ízesítéséhez is felhasználta.

A „tengeri kertben” León és csapata megfigyelhette, hogy A NÖVÉNY VALÓBAN MÉLTÓNAK BIZONYULT AZ ÖKOSZISZTÉMA ÉPÍTŐKŐJE ELNEVEZÉSHEZ,
az elhagyatott sós mocsarat virágzó, életteli teli hellyé varázsolta.

A növény más területekre is pozitív hatással van:
A TRÓPUSI ESŐERDŐKNÉL 35-SZÖR GYORSABB SZÉN-DIOXID MEGKÖTÉSÉRE KÉPES, EGYES KÖRNYEZETVÉDELMI SZERVEZETEK PEDIG A KLÍMAVÁLSÁG ELLENI KÜZDELEM „ELKÉPESZTŐ ESZKÖZÉNEK” NEVEZTÉK.

Az óceán által kibocsátott szén-dioxid 10 százalékát nyeli el évente, annak ellenérre, hogy a tengerfenék mindössze 0,2 százalékát fedi le. A növény tetőfedő anyagok szigetelésére, sőt a tenger gyümölcseinek csomagolására is felhasználható.

Spanyolország déli részén a csapat első tengeri kertje azt sugallja, hogy a potenciális átlagos termés körülbelül 3,5 tonna lehet hektáronként. Míg a hozam körülbelül egyharmada annak, amit el lehet érni a rizzsel, LEÓN RÁMUTATOTT AZ ALACSONY KÖLTSÉGŰ ÉS KÖRNYEZETBARÁT TERMESZTÉS LEHETŐSÉGÉRE IS.

León és csapata globális megközelítést terveznek projektjükhöz, megnyitva a lehetőséget az emberek számára, hogy kiaknázhassák a növényben rejlő potenciált a vízi ökoszisztémák fellendítése, a populációk táplálása és az éghajlati válság leküzdése érdekében. „Kinyitottunk egy ablakot” – mondja a séf. „Úgy gondolom, hogy ez egy forradalmian új módja annak, hogy tápláljuk magunkat.” (origo)