Tanácsok álláskeresőknek

Szerző: trademagazin Dátum: 2011. 04. 21. 00:12

Manapság az álláskeresés, az interjúra járás sokak számára sporttá vált. Ki vagyok, hogyan ítélnek meg mások, mit érek a munkaerőpiacon – ezek a kérdések mindannyiunkat foglalkoztatnak.

Mikor kell vagy érdemes munkahelyet változtatni? Ez nem költői kérdés, hanem sokszor szükségszerűség. Tanácsom: akkor érdemes a váltáson elgondolkodni, ha éjjel, úgy hajnaltájt, 3-4 óra között felébredünk, hogy hatalmába kerített bennünket az érzés, miszerint utálunk bejárni a munkahelyünkre, nem állhatjuk a főnökünket, és rühelljük a kollégáinkat.

A pályázatokon való indulás már-már önálló olimpiai sportág lehetne. Egyik interjúról ki, a másikra be – egy idő után ez ugyanolyan ártalmas, mint a szerencsejáték. Csak akkor érdemes megpályázni egy pozíciót, ha valóban kedvet érzünk, hogy annál a cégnél és abban a munkakörben dolgozzunk, amit meghirdettek.


Szerencsés olyankor keresni, amikor még van munkahelyünk, mivel kvázi „az utcáról beadva” önéletrajzunkat, rögtön szembenézhetünk az olyan kérdésekkel, hogy: Most miért nem dolgozik? Miért jött el? Kirúgták? Érdemes előre készülni a válaszokkal. Az egyenes, egyszerű feleletek jobban hihetőek, mint a körmönfont, komplikált válaszok.

Ha a döntés megszületett, kezdődhet az önéletrajz – CV írás.

Milyen a jó, praktikus CV?

Rövid, tömör, lényegre törő – egyszerű. Maximum 1-1,5 oldal, mert hosszabbat úgysem olvasnak el. Érdemes az utolsó, most betöltött munkakörről egy kicsit részletesebben írni, mi a felelősségi kör, a munka tartalma.

Fényképpel vagy fénykép nélkül? Hamleti kérdés. Véleményem határozott: jobb anélkül (legfeljebb ha nagyon fotogén a jelölt, megfontolhatja). Hogy miért? Mert a kép megosztó – valakinek tetszik, valakinek nem. Az önéletrajzot tanulmányozó kép nélkül objektívebben alakítja ki az első véleményt rólunk. Ha a CV tartalmi része megfelel a pozíció szerinti kiírásnak, úgyis behívnak interjúra, ahol személyes varázsunk segíthet az állás megszerzésében.

Felkészülten, tömören, elegánsan

A keresési folyamat talán legfontosabb része a felkészülés az interjúra. Mivel kezdjük? Az internet világában az első lépés a szóban forgó cég weboldalának tanulmányozása. Jövőkép, stratégia, konkrét események, cégkultúra – minderről tájékozódhatunk ily módon.

Ezt követően célszerű a termékeket, márkákat, szolgáltatásokat, munkahelyi közeget megismerni, attól függően, milyen cégről van szó.

Az interjún nem érdemes az önkritikával kezdeni, hanem a jó tulajdonságainkat domborítsuk ki, a klasszikus szendvicsmódszert követve, miszerint két dicséret között elfér egy kritikai észrevétel. Figyeljünk a feltett kérdésekre, mivel már a kérdésben félig benne van a válasz. Tehát ne akarjuk a fél életünket elmondani az első interjún – de a másodikon sem. Egyszavas választ sem illik adni, mert ez kommunikációs képességünket negatív színben tünteti fel.

Az öltözködés, a megjelenés, a testbeszéd elemeinek használata is hozzájárul az interjún való szerepléshez. Érdemes tájékozódni, hogy mennyire formális vagy laza a cég élete, ehhez mérten öltözzünk. Ha formális, úgy, mintha egy vizsgára készülnénk, de azért ne gyászhuszárnak. Fontos, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, mert akkor tudjuk legjobb formánkat mutatni, pláne, ha tétje van a megmérettetésnek.

A testbeszéd megnyilvánulásai is nagyon fontosak. Például a mosoly erősíti a pozitív kapcsolatteremtést, de az ásítás, miközben a kérdező beszél, éppen hátrányunkra fordíthatja az interjú szerencsekerekét.

Menni vagy nem menni?

Általában onnan lehet tudni, hogy jól szerepeltünk, ha az interjú végén az interjúvolók úgy búcsúznak, hogy rövidesen jelentkezni fognak. Vagy rögtön ajánlatot is tesznek. Persze az ajánlat tartalma fontos. A gyakorlati tapasztalat szerint akkor érdemes ugyanabba a munkakörbe menni, de másik céghez, ha körülbelül 20 százalékkal több a felkínált jövedelem.

Természetesen más a helyzet, ha feljebb léphetünk a ranglétrán. Ilyenkor többváltozós az egyenlet, és a teljes ajánlati csomag értéke a döntő.

Következő alkalommal a munkaszerződésről, annak körülményeiről lesz szó, amiből még több információt kaphatnak a váltani szándékozók.

Ne felejtsük – ideális, optimális munkahely nincs. Mindenütt lehetnek bosszantó és kellemetlen munkatársak, kollégák, főnökök, de ha élvezzük a munkát, és teljesítményünket értékelik, akkor érdemes maradni, és megbecsülni szerencsénket, a biztonságot ebben a felbolydult, változó világban.

Kapcsolódó cikkeink