Húsba vágó kérdések

Menczel Edit, a Vágóállat és Hús Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (VHT) titkára elmondta, hogy 2017-ben a sertéságazatban a termelői árak növekedésnek indultak, így a feldolgozói árak is emelkedtek. A gond, hogy a kereskedelem nem ismeri el azt az árnövekményt, amely az alapanyagban jelentkezett:

– 2017. júniusi adatok szerint a hazai sertésállomány 2,8 millió darab volt, ami azt jelenti, hogy az előző évhez képest 200 ezres csökkenés tapasztalható. A szektorban bekövetkezett áfacsökkentés egyértelműen tisztulást hozott, az ágazat jelentősen kifehéredett. Idén a termelői árak növekedése teljesen reális és szükségszerű volt. Az árak év elején 380–400 Ft körül mozogtak, jelenleg 380 Ft alatt van a vágósertés termelői ára – azonban ez már az alsó határa annak, amikor még egy gazdálkodó szervezet megfelelően tud működni.

Menczel Edit kiemelte, hogy a munkaerőhiány az élelmiszeripar ezen területét sem kerülte el:

– A húsiparban is megnehezíti a munkát a kevés szakember. Nagy a fluktuáció, és egyre magasabbak a bérigények. Ezek szükségességét nem vitatom, de még az alapanyagár-növekedést sem lehet az árakban elismertetni, nemhogy a bérnövekedést. Pedig az ágazat sikeres, a magyar sertés jó minőségű, keresettek a húsok többek között Ázsiában, főleg Japánban és Dél-Koreában. A kivitelünk tartja magát, a sertésállománytól független módon. Tehát a sertésszektor elsősorban a belföldi piacon küzd piacvesztéssel.

A hazai piacon komoly minőségi garanciát jelent a Kiváló Minőségű Sertéshús védjegy bevezetése. A mi szervezetünket bízták meg a KMS védjegy kialakításával és működtetésével, míg a tulajdonjog továbbra is természetesen az FM tulajdonában van. A védjegy a kormány sertésstratégiájának egyik pillére, amelynek célja a hazai sertésállomány megduplázása. Büszkén mondhatom, hogy eddig komoly sikereket értünk el. Jelenleg 2 millió sertés felel meg a védjegy előírásainak. Vágókapacitás-oldalról 3 millió darab KMS minőségű kapacitás van már az országban. Ez a védjegy a garancia arra, hogy a sertéshús megbízható forrásból származik, útja a malacoktól egészen az asztalunkig visszakövethető, előállítása pedig rendszeres, szigorú és folyamatos ellenőrzés mellett történik.

Fejlődési lehetőségek

Éder Tamás, a Hússzövetség elnöke és a NAK Élelmiszeriparért felelős országos alelnöke kiemelte, hogy vélhetően a „fehéredésnek” kell azt is részben betudni, hogy az első félévben a „húsfeldolgozással és tartósítással foglalkozó” cégek a KSH adatai szerint 12%-kal növelték ipari termelésük volumenét:

– A magyar húsipar lassan követi a nemzetközi tendenciákat. Ennek megfelelően a vágás koncentrációja felgyorsulni látszik. Úgy tűnik, hogy a sertésvágást egyre kevesebb cég fogja Magyarországon is végezni, miközben a készítménygyártásban szereplők száma akár növekedhet is.

_{Éder Tamás
elnök
Hússzövetség}

A fogyasztók keresik a speciális ízesítésű, kisebb mennyiségben előállított, jó minőségű termékeket (kolbászt, sonkát stb.), és ezeknél a kategóriáknál hajlandók többet is fizetni az áruért. Vagyis a speciális készítmények esetében, a kevésbé korszerű technológiai megoldások alkalmazása, valamint a kicsi méret miatti gyengébb hatékonyság okozta magasabb költségek beépíthetők az árba. Ugyanez egyre kevésbé igaz a tőkehúsra, ahol egyre nagyobb a nemzetközi értelemben is versenyképesnek számító küszöbméret.

A húskészítményüzemek helyzetét egyelőre inkább nehezítette az Élelmiszerkönyv egyes termékekre vonatkozó szigorodó szabályozása. A szabályozás miatt több meghatározó termékkategóriánál jelentősen növekedett a minimális hústartalom. Ez érdemben növelte a termékek önköltségét, amit a kiskereskedelem nem igazán akar elfogadni az átadási árakban.

Kamarai szerepvállalás

Nemzetközi szinten is unikális kísérlet ez, hogy az élelmiszeripari szereplők is kötelező módon bekerültek a Kamarába. Más országokban, ahol kötelező mezőgazdasági kamarai tagság van, sem jellemző, hogy a feldolgozók is ugyanannak a kamarának lennének a tagjai, nem is beszélve a különböző kereskedőkről. Tény, hogy az induláskor az élelmiszeripari vállalatok jelentős része nem volt boldog attól, hogy kötelezően be kell lépnie ebbe a kamarába. Mi, élelmiszeripari szereplők, tartottunk attól, hogy egy csak mezőgazdasági termelők által irányított kamara, mindenféle jóakarattal is olyan rendelkezéseket próbálhat meg kialakítani, amelyek alapvetően sértik a feldolgozói érdekeket. Ezen félelmünk miatt próbáltunk minél több élelmiszer-feldolgozással foglalkozó szereplőt bevonni a Kamara vezetésébe. Azt kell mondanom, hogy az élelmiszeriparból, a mi révünkön a kamarába bekerült személyek kezdetben bizony úgy látták, jogos volt a félelem. Az elején néhány, elsősorban megyei kamarai vezető részéről voltak érdekes elképzelések arra vonatkozóan, hogy milyen szintig kellene a kamarának beavatkozni a napi piaci működésbe. De mind több mezőgazdasági termelő tagtársunk látta be, hogy a kamarának ilyen helyzetekben mindent meg kell tennie azért, hogy ne egyes alágazati érdekek alapján nyilvánítson véleményt, hanem egy objektív, megbízható hangként szólaljon meg a piaci folyamatokkal kapcsolatban. Amennyire elképzelhetetlennek tűnt ez kezdetben, szép lassan ezen a területen az ilyen típusú vitáink, ha nem is szűntek meg, de érdemben csökkentek.

Az élelmiszeripart érintő fontos ügyekben a Kamara lobbierejét is többször használtuk sikerrel. Így meggyőződésünk, hogy a Kamara segítsége is kellett ahhoz, hogy az élelmiszeripari szereplők a korábbi időszakhoz képest lényegesen nagyobb összegű EU-s fejlesztési támogatást pályázhassanak meg. Az áfacsökkentések ügyében is sokat nyomott a latban, hogy a Kamara vezetése teljes mellszélességgel a kérés mellé állt. //