Sok gyakorlat teszi a nagymestert!

Meskál Tibort, a Corinthia Grand Hotel Royal ügyeletes igazgatóját 2019-ben Gundel-díjjal tüntette ki a szakma – a díj ürügyén kértük, ossza meg olvasóinkkal hat évtizednyi munka örömeit és véleményét a mai magyar vendéglátásról.

Milyen életpálya megkoronázása a Gundel-­díj?

Meskál Tibor
ügyeletes igazgató
Corinthia Grand Hotel Royal

– A szakmát pincérinasként 1960-ban kezdtem, egy évre rá jó tanulmányi eredményeim miatt már az akkor nyíló Royal Nagyszállóba kerülhettem. Az Országos Terítési és Szakmai verseny aranyérmeseként 1963-ban, fél évvel a meghatározott tanulmányi idő előtt adták át segédlevelemet és a diplomámat.

Pályafutásom során sokszor kaptam meg szakmai szervezetek kitüntetését, például 2016-ban a Fehérasztal Lovagrend Nagy Aranykeresztet.

A most kapott Gundel-díjat nemcsak életműdíjként kezelem, hanem az elért szakmai eredményekért járó elismerésként is, a szakma Kossuth-díjaként.

30 gazdag évet külföldön töltött!

– 1966-ban egy kalandos isztriai nyaralás alkalmával elhagytam hazámat, édesanyámat és barátaimat, és Olaszországban vártam a lehetőséget, hogy Ausztráliába vándorolhassak. Kinyílt előttem a világ! Igyekeztem a legszínvonalasabb szállodákban, éttermekben dolgozni. Kiszolgálhattam II. Erzsébet angol királynőt, Marlene Dietrichet, Frank Sinatrát, akárcsak Gorbacsovot, Depardieu-t és Jean Renót. Dolgoztam óceánjáró luxushajón, és több alkalommal részt vettem új szállodák és éttermek megnyitásán.

Mire cserélte fel mindezt itthon?

– 1996 tavaszán, sutba dobva a mesés utazásokat, szakmai barangolásokat, hazatértem. Első munkahelyemen, az akkor átalakított Gundel étteremben teremfőnök és szakmai tanácsadó lettem. Nem sokkal később újra a szállodák következtek: Forum, Intercontinental, Gellért, majd a régi álom 2003-ban: visszatérhettem „szakmai bölcsőmbe”, az újranyílt Corinthia Grand Hotel Royalba.

Milyennek látja a mai magyar vendéglátást?

– Az idegenforgalom rekordokat dönt, Magyarország keresettebb úti cél, mint valaha! Az olcsó repülőjegyárak miatt érkeznek igénytelenebb vendégek is, akik követelni megtanultak, de kérni nem. Budapest imázsát rontják a romkocsmák és azok látogatói, „vendégei”. A piacokon történő étkezés, az úgynevezett fast food szervizek, a „café on the run” – papírpoharas rohanások mind rontják az ősi magyaros vendéglátás hírnevét. A tipikus pesti kávéházak, presszók romantikus randevúzó búvóhelyeit felváltották az internetkávézók, ahol az újvilág fiatal lovagjai kergetik az egeret egy virtuális világban.

A feladat szerintem megpróbálni ízletesen, hagyományos stílusban főzni, mert így is lehet egészségesen táplálkozni. A jövő remélhetőleg meghozza az emberek szépérzékét, igényét a minőségi étkezési kultúrára, kényeztető szállodai szolgáltatásokra és udvarias társadalmi érintkezésekre, amelyek szellemében még a pincér is úriember. //