Sok választása nem volt annak a boltosnak, akinek március második felében 15 órakor be kellett zárni, áprilisban nem tehette be a lábát a vásárló és csak valamikor májusban nyithatott ki újra (vidéken május 4-től, a fővárosban május 18-tól). Szabadságolás, leépítés és a részmunkaidő maradtak elsősorban menekülő útvonalaknak, hiszen a megcsappant bevételből bérre is kevesebb futotta, vagy éppen semmi. Nem véletlen, hogy nem is tudott minden bolt újranyitni májusban.

A leépítés mellett ugrott is egyet a részmunkaidős foglalkoztatás, ami egyébként is nagyobb arányú a kereskedelemben, hiszen még nap közben is hullámzik a piac. Így számuk, arányuk emelkedett is áprilisban és májusban. Persze, az átlag mögött jókora különbségek is voltak, hiszen miközben a nagyobb élelmiszer boltokban nem változott a számuk (ami 18 ezer dolgozót jelent), addig más áruterületeken látványosan megugrott.

A könyvesboltokban három és félszeresére, a híradástechnikai boltokban kétszeresére, a ruhás  boltokban 16%-kal, a benzinkutaknál 15%-kal, a  bútorboltokban hasonló mértékben, 14%-kal ugrott a részmunkaidősök aránya májusra.

És a nagyobb webáruházakban is belenyúltak a részmunkaidőbe, nem is kicsit, itt 32% volt a  megugrás, pedig a forgalmuk alaposan felcsúszott áprilisban, májusban.

De hát nem mindenki ezt választotta, a cipőboltokban a leépítés volt nagyarányú, részmunkaidőst nem foglalkoztattak többet, hasonló kép rajzolódik ki a turkálókban is (nagyobb arányú leépítés és lecsökkent részmunkaidőzés).

A vásárlók még napjainkban is óvatosak, a boltosok is valami hasonlóra kényszerülnek a foglakoztatásban:

(blokkk.com, 2020. augusztus 4.)