Palócok

Amikor néhány héttel ezelőtt bedőlt a CBA közkeletűen észak-keleti bástyájának nevezett Palóc Kft., a legtöbb véleményalkotó a kormány eltúlzott kiskereskedelmi szabályozási tevékenységét okolta a csődért. Mondván, az eredetileg a multinacionális FMCG-láncok ellen szigorított kereskedelmi törvény 2016. január 1-jén életbe lépett módosítása nem érte el a kívánt célt, és nem a magyar piacon vezető szerepet játszó nagyokat, hanem egy kisebb szereplőt ért utol.

Tegyük hozzá: az említett módosításnak ez a másik fele, az első pedig a következő: a törvény a korábbi jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozásokra bevezeti az erőfölény vélelmét.

Vagyis ez a törvényi keret megpróbálja – kimondottan – megváltoztatni a magyar kiskereskedelem eddigi erővonalait, többszintű, többszereplős piac kialakítása a cél, ahol egyrészt a túlzott erőfölény kialakulása nem jelentheti a beszállítókkal kötött egyoldalú szerződések áterőltetését, vagyis az erőfölénnyel való visszaélést, másrészt a két éven át történő veszteséges tevékenység esetén – jelen esetben 2015, 2016-ot figyelembe véve – megvonja a kereskedelmi jogosultságot.

Ezek együttes hatásának kell betudni a Palóc Kft. esetét. Láthatóan megindultak a piaci változások, és azt aligha lehetett feltételezni, hogy az alkalmazkodás során minden egyes cég nyerni fog, vagy legalábbis nem veszít pozícióiból. Ugyanakkor egyetlen olyan üzleti adat sem került nyilvánosságra – érthetően –, amely bemutatta volna a veszteség valódi okát. 1,9 milliárd forintnyi éves deficitet aligha lehet a vasárnapi boltbezárásnak, majd pedig kissé váratlan kanyarral a vasárnapi nyitvatartás során a dolgozóknak fizetett túlórapénzekkel magyarázni.

A veszteség „előállításának” számos módja ismert, a csődeljárás során vélhetően ezeket is vizsgálni fogják, hiszen a hitelezők, vagyis mindazon cégek és persze a dolgozók, akik nem jutottak a járandóságukhoz, követelni fogják a pénzt, és persze a magyarázatot.

A veszteséget pedig valakinek fizetnie kell, és azt egyetlen fejlett ország gyakorlata sem igazolja, hogy ilyen tevékenységet fenn kell tartani. Persze azon talán lehetne vitatkozni, hogy ilyen esetben a köztartozások miatt akár a NAV is indíthatna eljárást, vagy megfordítva a profittranszfer megakadályozása a határon túlra veszteség formájában nem a kereskedelmi törvény hatókörébe tartozó folyamat. Mindenesetre a cél, úgy tűnik, egy kiegyensúlyozottabb, kis, közepes és nagyobb szereplőkkel, a beszállítókkal a korábbinál egyenrangúabban szerződő többszereplős piac kialakítása, ahol a nyereség nem mindig egy oldalon jelenik meg, hanem a valódi piaci történések szerint szóródik, aki pedig nem tud megállni a tisztább verseny feltételei között, annak mennie kell.