Nőtt az export, de az import is

Az utóbbi évek tapasztalatai arra utalnak, hogy kevésbé kitett az agrártermék-kereskedelem a gazdasági konjunktúra szélsőséges változásainak. Ezért, ha a magyar ipari termékexport és szolgáltatáskereskedelem meg is érezte a recesszió negatív hatásait, az élelmiszer-gazdasági kivitel permanens növekedésben volt

Német piaci agrárkivitelünk 2013-ban az országos ütemnél (2,2%) gyorsabban bővült (8,7%), ami 97,6 millió eurós német piaci exporttöbbletnek felel meg, így elsősorban a német piac javuló felvevőképességének köszönhető a 2012-es rekordszintet meghaladó 2013-as agrárexport kiviteli többlete.

Az agrár-exportpiaci ranglistát toronymagasan vezető Németország, az importban, ha lehet, még erősebb bástyákat épített, ugyanis az élelmiszer-behozatal mintegy 20 százaléka német kereskedőktől, szállítóktól származik, illetve, ha a globális láncok szerepét is bekapcsoljuk a termékáramlás megfigyelésébe, akkor a külkereskedelmi forgalom mintegy egynegyede a német piachoz kötődik.

A 2000 és 2013 közötti időszak komoly változásokat hozott a két ország agrár-külkereskedelmi kapcsolataiban. A változás mibenlétét leginkább abban összegezhetnénk, hogy míg ez alatt a 14 év alatt a magyar agrártermékek német piaci exportja 2,6-szorosára, addig a német piacról származó import több mint hétszeresére nőtt! Az egykor jelentős kereskedelmi mérlegtöbbletet hozó reláció így számunkra – szerencsére átmeneti jelleggel – deficitessé vált.

Míg az uniós csatlakozás előtti években számunkra egyértelmű pozitívummal, azaz kereskedelmi mérlegtöbblettel zárt a kétoldalú agrár-külkereskedelem, addig a 2004. évi, évközi EU-csatlakozást követően az első tisztán uniós évünknek számító 2005-ös évben már negatívvá vált a szaldónk.

A javulás apró jegyeit tapasztalhattuk 2008-tól, de a 2008–2009-es pénzügyi-gazdasági világválság némi törést eredményezett a külkereskedelmünkben. Igazi fellendülés 2011-től érzékelhető. Exportunk az elmúlt három évben töretlen fejlődést mutat, miközben a német piaci importunk enyhén csökken. A két ellentétes folyamat következményeként a szaldó ismét emelkedő pályára került.

Kevés a késztermék, költséges a bekerülés

Német piaci kivitelünkben a feldolgozott termékek dominanciája érvényesül, mégsem mondhatjuk azt, hogy a német vásárló márkázott magyar élelmiszerek tömegével találkozik az áruházak polcain. Az okok szerteágazóak. Egyrészt meglehetősen nehéz és költséges magyar termékekkel a német áruházak polcain megjelenni (a belistázást célzó akcióink rendre rövid életűek), másrészt a magyar kínálat többnyire előfeldolgozott, félkész termékekből áll, melyeket vegyesvállalatok közvetítenek a német feldolgozókhoz, élelmiszer-ipari vállalkozásokhoz, kereskedőkhöz.

Persze a beszállítói pozíciót is meg kell becsülni egy olyan gazdaság esetében, mely a négyszeres területnagyság és nyolcszoros lakosság mellett a mienkénél 28-szor nagyobb GDP-vel rendelkezik. Az európai gazdaság motorjának is tekintett német piacon éppen ezért csak felkészült, német piaci ismeretekkel rendelkező vállalkozások működhetnek a siker reményében.

Kérdés persze az is, hogy termékeink iránt van-e tényleges fogadókészség a német fogyasztóban. Elegendő-e az eddig tett erőfeszítés, vagy sokkal mélyebb piaci ismeretekre kellene törekedni ahhoz, hogy a magasabb hozzáadott értékű termékeink megjelenhessenek és tartósan jelen is lehessenek a német élelmiszerláncok polcain.

Direktmarketing-programok, jelenlétünk a Grüne Woche kiállításon, német áruházlánci (Kaufhof stb.) akciók, magyar hetek – az eddigi AMC-programok is igazolják, hogy van mit javítani a német fogyasztó magyar termékek iránti szimpátiáján. Élelmiszertermékeink ismertségének javításáért a gasztronómiai turizmus, az úgynevezett „láthatatlan export” is sokat tehet, ha a hazánkba ellátogató németek százezreire gondolunk.

Itt megszeretik, odahaza kereshetik

A német piaci exportunkban jelentőséggel bíró termékcsoportok közül hosszú távon növekvő piaci szegmensnek számít a tejtermékek köre, a friss fogyasztásra szánt és tartósított zöldségek, a gabona és gabonatermékek, az olajos magvak és egyéb növényi eredetű nyersanyagok köre, valamint a húsból, halból készített élelmiszertermékek (szalámi és kolbászfélék), az italok, a kész élelmiszertermékek és élelmiszer-ipari melléktermékek csoportja.

A német piaci exportban nagy (16%-os) súlyarányt képviselő olajosmag-kivitel is megkülönböztetett figyelmet érdemel, hiszen az EU–15-ök piacán vevőre talált olajosmag-mennyiség mintegy 35 százalékát a versenyképes biodízelgyártó kapacitással rendelkező német piac szívja fel.

Bár nem közvetlenül a termékexport kérdésköréhez tartozik, de áttételes kapcsolódásai miatt érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a külföldiek Magyarországra való csábítását szolgáló turisztikai kínálatunknak jelentős alakítói a németek. Gondolva itt elsősorban az egykori nyári balatoni „találkozóhelyekre” éppúgy, mint a borutakra, a kulináris vagy kulturális programokra. De említhetném a német nyugdíjasok rendszeres őszi buszos útjait, a vadászati, vagy éppen a kongresszusturizmust is.

A turistavonzó képesség felsorolt esetei ráirányítják a figyelmet a németek gasztronómiai kínálatunk iránti fogadókészségére, és arra, hogy a külpiaci termékáramláson túlmutató élelmiszer-gazdasági kapcsolatainkra is érdemes, sőt szükséges is építeni akkor, amikor az említett, Németországban megrendezésre kerülő élelmiszer-ipari, kertészeti kiállításokon részt veszünk és termékkínálatunkat megszerkesztjük.

Nem véletlen tehát, hogy a ma már a Turizmus Rt. alatt működő Agrár Marketing Centrum (AMC) külpiaci stratégiájának fókuszába is az utóbbi években Németország került. A külföldre irányuló kiállítási, kongresszusi jelenlétre fordított kiadások túlnyomó hányada (mintegy 70%-a), ha közvetetten is, de a német relációs jelenlétet támogatja.