Nem bánjuk a túlórát, ha ez több fizetéssel jár

Bár jellemzően mindannyian túlórázunk, extra pénzért még többet is vállalnánk – derül ki a Randstad Award kutatásából. A magyar munkavállalók közül egyedül a menedzsereknél elégedett a többség az időbeosztásával, őket még a jövedelem-kiegészítés vagy az előrelépési lehetőség sem bírná több munkára.

A Randstad Award felmérése szerint a magyar férfiak 61 százaléka dolgozik heti 40 óránál többet, míg a nőknek közel fele túlórázik. Főként a gyártásban foglalkoztatottak, illetve a vezetők hajszolják magukat, ők átlagosan heti 45 órát töltenek munkával.

Annak ellenére, hogy a ledolgozott órák száma jellemzően jóval túlszárnyalja a munkaszerződésben foglaltakat, a kutatásban részt vevők fele extra pénzért hajlandó lenne még több túlórát vállalni. „Elhelyezkedéskor a magyar munkavállalók számára a fizetés a legfontosabb döntési szempont, így nem meglepő, hogy túlórát is leginkább plusz juttatásokért vállalnának” – jegyezte meg Baja Sándor, a Randstad Hungary ügyvezető igazgatója. Különösen igaz ez a 45-65 évesekre, akiknek az önfenntartáson túl jellemzően a családjukról és a nyugdíjas éveikről is gondoskodniuk kell.

A menedzseri pozícióban lévők másképp gondolkodnak az időbeosztásukról: a Randstad Award gálán Baja Sándor elmondta, hogy a vezetők többsége elégedett jelenlegi munkarendjével, és még extra pénzért vagy más juttatásért sem töltene több időt az irodában. „A gyártásban foglalkoztatottakat ezzel szemben plusz jövedelemmel, míg az irodai dolgozókat az anyagi juttatások mellett karrierépítési és fejlődési lehetőséggel ösztönözhetik túlórára a vállalatok” – tette hozzá Baja Sándor.

Van az a pénz, amiért igen, de van az az érték, ami miatt nem

A Randstad Award kutatás szerint a munkavállalók mindössze 5 százaléka mondana le fizetése egy részéről több időért cserébe. Ők elsősorban a munka és a magánélet egyensúlyának megőrzése, illetve a stressz csökkentése érdekében választanák a kevesebb munkaórát, de a több pihenés és a gyerekekkel való közös programok is fontos tényezők. „A nőkhöz képest a férfiak jobban vágynak a több szabadidőre, míg a fiatal munkavállalók az átlagnál nagyobb arányban törekednek a munka és a magánélet közötti egyensúly fenntartására” – mutatott rá a demográfiai különbségekre Baja Sándor.

A rugalmas munkarendet a megkérdezettek többsége előnyben részesítené a megszokott 8 órával szemben. A munkavállalók 40 százaléka örülne, ha minden nap más beosztás szerint dolgozhatna, 15 százalékuk vállalna hétköznap plusz munkaórákat a hosszabb hétvégéért cserébe, míg 11 százalék hetente változtatná a munkarendjét. Elsősorban a menedzserek és a magasan képzettek keresik a rugalmas lehetőségeket, a hetente variálható munkanapokat ugyanakkor a gyártósoron dolgozók preferálnák leginkább.

A távmunka szintén vonzó lehetőség: a megkérdezettek 72 százaléka legalább alkalmanként örömmel élne vele.