Nagy Miklós: „A SUP-irányelv egy elkapkodott jogalkotás”

Szerző: Gyarmati Orsolya

– Mennyire hasznos Ön szerint az egyszer használatos műanyagok betiltása?

Nagy Miklós
főtitkár
Csomagolási és
Anyagmozgatási
Országos Szövetség

– Nagyon sok helyen csak annyi „jött le” a változásból, hogy betiltották az egyszer használatos műanyagokat, rövid nevén SUP-okat. Ám valójában az Európai Unió által hozott, ehhez kapcsolódó intézkedések tizenegyféle termékhez rendeltek hétféle intézkedést, és ezek közül csak egyetlenegy a tiltás. A magyar jogszabályba öt rendelkezést vezettek át, a tiltás mellett megjelennek a felhasználáscsökkentés, a tervezési és a jelölési követelmények, az EPR-rendszer alkalmazása és a szemléletformálás is.

– Ezek szerint ez egy rendkívül komplex rendszer…

– Így van, de a betiltás kapta a legnagyobb figyelmet. Eközben pedig a szabályozás a hazai műanyag- és csomagolószer-felhasználás töredékrészét érinti csak, azaz mindössze pár százalékot. Tehát a gyakorlatban a szabályok fognak ugyan némi csökkenést eredményezni a műanyag-felhasználásban, de a jelentőségük inkább a szemléletformálás elindításában érhetők majd tetten: a vállalatok igyekeznek csökkenteni, észszerűsíteni a műanyag-felhasználást, és az alapanyagként történő hasznosíthatóságra törekedni.

– Önnek mi a véleménye a szabályozásról?

– A SUP-irányelv egy elkapkodott jogalkotás. Nem látom, mi az értelme annak, hogy betiltják az egy grammnál könnyebb szívószálat, hiszen azt sem tudjuk, hogy mennyi az előállítás CO2-­kibocsátása műanyag és papír esetében. Az evőeszközöknél pedig erősen kérdéses, hogy a fából származó alternatívák mennyire higiénikusak, vagy fenntarthatóak. Részese voltam a csomagolási irányelv módosításának, ami három évig tartott. Ehhez képest 2018-ban megjelent egy EU-s műanyag-stratégia, 2019-ben pedig már itt is volt a SUP-irányelv, ami ráadásul nagyon kevés olyan rendelkezést tartalmaz, amely jogszabályosítható a tiltáson és a pénzügyi teherkivetésen kívül.

– Hol látja a legfőbb nehézségeket, ellentmondásokat a szabályozásban?

– Vegyük például a chipset. Ezt a terméket jellemzően azonnal fogyasztjuk a zacskójából. De ugyanilyen megjelenésű a kristálycukor csomagolása is, ám, mivel az nem közvetlen fogyasztásra alkalmas termék, mert édesítéshez használjuk, az nem tartozik a szabályozás alá. Tehát annak definiálása, hogy mely termékkör érintett a szabályozásban és melyik esik ki, nagyon körülményes, és én nem látom, hogyan lehet ezeket a helyzeteket jogszabályban rögzíteni. E terület szabályozásának legfontosabb elemei csak hamarosan fognak megjelenni, a tiltórendelkezés viszont már hatályos, de ezzel is az a helyzet, hogy csak az egyszer használatos műanyagok forgalomba hozatalát tiltották meg, ám a már forgalomba kerülteket még lehet értékesíteni a készlet erejéig. És emiatt nagyon sok cég nagy mennyiségben halmozott fel SUP-okat.

A SUP-irányelvnek inkább szemléletformáló hatása van, mint gyakorlati

– Milyen eredménnyel járt a CSAOSZ és az ÖKO-Pannon közös szakmai fóruma a SUP-okról?

– Tavaly óta egyre sűrűsödő számban kaptam a legkülönbözőbb kérdéseket ezzel kapcsolatban. Tizenegyféle termékkör van, ennek a fele csomagolás. Mivel a szabályozás nagyon nehezen értelmezhető, az EU készített egy értelmező útmutatót, mi pedig azt és a saját tudásunkat felhasználva „lefordítottuk” az egészet. Ezt a fórumot legalább 150 ember hallgatta, azóta a FÉSZ-nél is tartottunk tanfolyamot, az Innovációs Minisztériumtól pedig felkérést kaptunk egy felmérésre. Az biztos, hogy hiánypótló program volt a miénk. Segíteni kell a vállalatokat abban, hogy eligazodjanak ennek a szabályozásnak az útvesztőiben.

– A CSAOSZ idén 38. alkalommal hirdette meg a HUNGAROPACK Magyar Csomagolási Versenyt. Elégedett az idei megmérettetés eredményeivel? Milyen megoldásokkal találkozott?

– A pályamunkák nagy része a fenntarthatóságot helyezte a fókuszba. A kartondobozos csomagolások esetében például egyre inkább elhagyják a műanyag ablakot, a betétmegoldások már nem műanyagból, hanem papírból készülnek. A másik érdekes dolog a verseny kapcsán az volt, hogy főleg a szállítási csomagolás területén számításokkal támasztják alá a terveket, ami azt jelenti, hogy a hagyományos és a megújított csomagolást nemcsak műszakilag hasonlítják össze, hanem klímavédelmi szempontok szerint is. A papíralapú csomagolás esetében sokszor jelentős kibocsátásmegtakarítás érhető el, ami jó dolog, de emellett arra is kell figyelnünk, hogy az alapanyag megújuló forrásból származzon.

– Merre tart a csomagolóipar?

– Egyértelműen a fenntarthatóság felé. Jó példa erre az autóipar: pár éve kitört a dízelbotrány, majd hopp, az autógyárak előhozakodtak a hibridekkel és az elektromos modellekkel, úgyhogy most már évek óta része a közlekedésnek a zöld rendszámos autó. Ugyanez történik a csomagolóiparban is. Fogtam már olyan kartont, amelyről azt állítják, hogy papírpoharak gyártására alkalmas műanyag bevonat nélkül. Kína, Korea már itt tart! Szintén távol-keleti fejlesztés, hogy egy­anyagú, nagy záróképességű műanyag fóliákat fejlesztettek, amelyek a különböző műanyagtársításokat tudják helyettesíteni, ami azért jó, mert most ezeket nagyon nehéz szétválasztani, így könnyebb alapanyagként újrahasznosítani, ami kiváló eredmény a körforgásos gazdaság szempontjából.

Ezek az anyagok, fejlesztések Magyarországon is be fognak törni szép lassan, a kérdés az, hogy mikor fogja befogadni a piac őket, valamint azt, hogy a termékeknek magasabb csomagolóanyag-költséget kell elviselniük, mert a fejlesztés költségeit be fogják építeni a termékek árába.

– Hol áll Magyarország csomagolóipara nemzetközi viszonylatban?

– Régen azt mondtuk, hogy egy ország csomagolóipara nem tud különbözni az általános ipari fejlettségtől. Ez most is igaz, hiszen a csomagolóiparban a feldolgozás ugyanolyan technikával, ugyanazokkal a gépekkel történik, mint Nyugat-Európában. A különbség az, hogy nekünk két gépünk van egy gyárban, Nyugat-Európában meg tíz működik egy vállalatnál, s ez a különbség természetesen kihat a hatékonyságra és a termelékenységre egyaránt. Technikailag tehát nem vagyunk lemaradva, csak volumenben és tőkeerősségben.

Huszonhárom éve tudjuk nyomon követni a magyar csomagolási világdíjak számát – jelenleg 117-nél tartunk! Nem vagyunk kispályások, kreativitásban felülmúljuk a többi országot, de nem fogunk tudni új műanyagot kikísérletezni, mert nincs olyan saját tulajdonú gyárunk, ahol ezt megtehetnénk. Ám abban, hogy egy csomagolást szellemesen, ötletesen, jól gyárthatóan, fogyasztó számára kényelmet nyújtó módon megtervezzünk, jobbak vagyunk, mint Nyugat-Európa.

– Mit mondana azoknak, akik még mindig ódzkodnak a csomagolástól?

– Azt, hogy ne tekintsük a csomagolást ördögtől valónak! A csomagolás ugyanis a nagyobb baj elkerülését szolgálja, mert bármely termék környezetterhelése sokszorosa magának a csomagolásnak! Egy kenyér előállításának környezetterhelése 95%-ban a termék és összetevőinek előállításából áll össze. A csomagolás ehhez képest mindössze 5%-nyi terhet ró a környezetre. Ha tehát kidobunk egy kiló kenyeret, mert megszáradt, kidobjuk azt a termelési folyamatot, amely során a traktor felszántotta a földet, használt a működéséhez gázolajat, learatták a búzát, elvitték a malomba, megőrölték, végül megsütötték a kenyeret belőle. Ez rengeteg energia és CO2-kibocsájtás, ehhez képest a csomagolás terhelése elenyésző. //